Mustármag

A

z ünnepek megtartására hívja fel övéi figyelmét az Úr (5Móz 16,1-21). Három fontos időszakot helyez a szívükre: a páskát, a hetek ünnepét és a lombsátrak ünnepét. Ezek az ünnepek az Úr munkájára, a szabadításra és az élet Úrtól jövő áldásaira mutatnak. Az ünnep megtanít megállni és kiszakadni a hétköznapok forgatagából. Ez a megállás az Úrért történik. Azért állhatok meg, hogy Vele legyek. Neki szenteljem azokat a napokat. Szükségünk van az Úr jelenlétének megtapasztalására, arra, hogy Ő személyes Isten. És Ő szereti az embert, Vele akar lenni. De én akarok-e Vele lenni?

A páska az egész életet meghatározza, mert az egyiptomi rabszolgaságból való szabadításra emlékeztet. A bűnből, a régi életből való szabadítást soha nem feledhetjük. Mindennap emlékezzünk meg arról, milyenek voltunk és honnan emelt ki, mentett meg az Úr. Mindennap tekintsünk fel a keresztre, és lássuk meg, mibe került az életem Istennek. Fontos az Úr munkájára való emlékezés, és ez eszünkbe juttatja azt is, milyen volt az Úr kegyelme nélkül az életünk. Soha nem feledhetem el: rabszolga voltam, és ma is kegyelemre szoruló ember vagyok. Ez megóv a gőgtől, az elbizakodottságtól.

Az is olyan csodálatos, hogy ezek az ünnepek egy hétig tartottak. Egy egész hét az Úrral. Ilyenkor semmi nem fontos, csak Ő. Mennyi időt töltök az Úrral? Van-e egyáltalán olyan idő, amit teljesen Neki szentelek, amiben csak Ő a fontos nekem?

A páska, a húsvét utáni ünnep, a pünkösd, az a csodálatos nap, amikor az Úr Jézus elküldte a Pártfogót, elküldte az Atya ígéretét, és Aki által mennyei erővel töltekezhetünk fel. Ünnep-e ez még nekünk?

Várjuk üres szívvel az Úr Lelkét, kérjük, hogy töltse be szívünket. Isten Szentlelkének munkája nélkül erőtlenek, hatástalanok vagyunk. A Lélek mutat rá bűneinkre, és mutatja meg a megoldást is. A pünkösd az Úr szívünkbe való költözéséről szól. Isten már nincs távol, egészen közel jön, a szívünkig. Jelen van mindennap, tanít, vezet, megerősít, és tovább segít, amikor feladnánk a Neki való szolgálatot. A Szentlélek nem az egyéni életünket felpörgető, csúcsra járató segédeszköz, hanem Isten. Nem a mi életünk jobbá tételét segíti elő, nem az anyagi bővelkedésünket viszi végbe, hanem képessé és késszé tesz Isten szerinti életre. A Lélek által lehetünk igazi, élő tanítványai az Úr Jézusnak. A tanítvány pedig Neki és nem önmagának él.

Az ige határozottan rámutat: senki ne üres kézzel jelenjen meg az Úr előtt. Hiszem én, hogy az Úr előtt jelenek meg, amikor istentiszteleten vagyok? Jelen van az Úr! Hogyan jövök? Mit hozok Neki? Ő a teljes szívemet, az egész életem odaszentelését kéri. Oda tudok adni Neki mindent? Kimondtam már: itt az életem, és kezdj vele, Uram, amit Te akarsz? Odaadtam terveimet, anyagi javaimat - Tőled kaptam és Neked adom, Uram, használd fel országod építésére. Ha egy hónapban egyszer egy nap üzletben elköltött összegét ajánlanánk fel az Úrnak, sokkal gördülékenyebbé válna az Úr ügye. Nem jelentene problémát az evangélium másokhoz való eljuttatása.

Ne üres kézzel menjünk az Úr elé. Mit viszek? Viszem-e azokat az életeket, akikért imádkozom, hogy megismerjék Istent? Fontos-e számomra még az, hogy mások is átéljék Isten kegyelmét?

Jó elgondolkodni, hogyan állunk a magunknak emelt emlékhelyekkel, oszlopokkal, táblákkal? Az Úrnak nem tetszik, amikor Őhelyette magunkat emeljük ki és ünnepeljük. Ezen a téren is bűnbánattal kell Elé állnunk, és változtatni a gyakorlatunkon.

Mihez hasonlítsuk Isten országát, teszi fel a kérdést az Úr Jézus (Mk 4,30-34). Miért? Mert Isten országa egészen más, mint a földi országok. Másként jelenik meg a világban, más jellemzői vannak. A benne élők is másképpen élnek, viselkednek, más vágyak hajtják őket, mint azokat, akik a világban vannak.

A mustármaghoz hasonló, tehát külsőre kicsinek és jelentéktelennek tűnik. Ha valaki meglátja, úgy gondolja, nem érdemes elvetni, úgy sem lesz belőle semmi. Így van Isten igéje is, a sok világi módszernél, tanításnál, a hangzatos emberi beszédeknél sokkal egyszerűbb, és jelentéktelennek tűnik. Hányszor mondják, Biblia, minek, mire lehet vele menni? Vannak már modern szakkönyvek, azok megmondják ma, mit és hogyan kell tenni. Megtanulhatjuk a szakemberektől, miképp lehetünk sikeresek, hogyan válhatunk gyorsan gazdaggá, de tanácsot kapunk lelki problémáink kezelésére is. Azonban azt láthatjuk, hogy ezek a szakkönyvek sem adnak megoldást. Egyre több a probléma, egyre üresebbé, kiégettebbekké válnak az emberek. Akkor mi a megoldás? Az Úr Jézus Krisztus. Olyan jó, hogy jöhetünk Hozzá, akkor is, ha esetleg hosszú évekig nem kerestük. Ő vár, és kínálja kegyelmét. Megbocsátja bűneinket, és Vele mehetünk tovább.

Isten az Ő igéjét adta nekünk, amit bele kell juttatni a földbe, el kell vetni. Lényeges, hogy hirdessük az igét, akkor is, ha jelentéktelennek tűnik. Ne a külsőre figyeljünk, hanem a tartalmára. Az igét ne adjuk fel, hanem hirdessük azzal a hittel, hogy erő, élet van benne. Ha belejut a talajba, majd elvégzi a munkáját, és láthatóvá válik.

Az Úr Jézus munkája is jelentéktelennek tűnt, néhány halász és egyszerű ember, aztán a Lélek által egyre nagyobbá lett. Ne adjuk fel, ha az Úr nevében végezzük munkánkat, és jelentéktelennek tűnik. Nem nő olyan gyorsan, mint más, nincs azonnal érzékelhető eredménye, nem hoz sok pénzt. Ne csüggedjünk, mert ha Isten országát hirdetjük, a maga idejében meg fog mutatkozni. Nem versenyre megy, és ha bejut a talajba, és ott beindul az élet, egyre nagyobbá lesz. Isten országa tartós munkát végez. Egyre erősebbé válunk, és az életünk nemcsak magunknak, hanem mások számára is élvezhető lesz.

Az egyház is terebélyessé vált. Sok, az életbe belefáradt ember talál az árnyékában megnyugvást és új reményt. A gyülekezet azért van jelen, hogy odamenekülhessenek az ördög által kiszipolyozott emberek. A gonosz sokakat akar tönkretenni, de az Úr meg akar menteni. És ezt a munkát ma is végzi övéi által. Erőnk nem magunkban, hanem az Úrban van.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.