A
|
Kánaán földjén maradt népek hosszútávon is
hatást gyakorolnak Izráel életére (Bír 3,1-31).
A világgal nem lehet békés egymás mellett élést folytatni, mert át akar
alakítani. A világ azon munkálkodik, hogy olyanok legyünk, mint ő. Vegyük át
életmódjukat, és legyenek az ő szokásaik a természetesek. Mindezt úgy viszik
végbe, hogy az vonzó legyen a hívők előtt. Nem a rossz dolgokkal csábítanak,
hanem a bűnt jónak tüntetik fel. Laza életmódot kínálnak, és az bizony, tetszik.
Hányszor ott a kísértés, az Isten nélkül élőknek jobban alakulnak a dolgaik.
Sikereik vannak, sok pénzt keresnek, míg a hívő ezeken a területeken nem
mindig emelkedik ki.
Az idegen népek jelenlétét az Úr felhasználta övéi formálására. Mert az
Úr a rosszból is tud jót kihozni. Ha ők nem is engedelmeskedtek, és otthagyták
a pogányokat, Isten ezt is igyekszik javukra fordítani. Az új generáció, aki
már itt született és nevelkedett, megtanulhat harcolni. Nekik is kiképzésben kell részesülni. Mivel a
bűn, a gonosz jelen van, meg kell tanulni a hívőknek is harcolni. Erről
elfelejtkezünk, pedig az ige szerint az istentisztelet kiképzőtábor, ott kell megtanulnunk,
hogyan kell a gonosszal bajt vívni. De mi inkább szórakoztató központnak
képzeljük el a gyülekezeti életet. Isten pedig felkészítő terepnek szánja. Mert a gyülekezetből bevetésre kell indulni.
A hívők harcot folytatnak a gonosz és a világ ellen. Nem azért vagyunk itt,
hogy belesimuljunk a világba, és már ne lehessen megkülönböztetni tőle a
hívőket. Isten népének különbözni,
látszódnia kell. Mint ahogy a sötétben látszik a meggyújtott lámpa fénye, úgy
látszódik a hívő ember.
A harcra való felkészítés mellett próba is az idegen népek jelenléte.
Most derül ki, kit szeretnek jobban: Istent vagy magukat, testi vágyaikat és
a jólétet? Az Úr megpróbálja a hitüket,
tudnak-e és akarnak-e nemet mondani a világ csábítására? Mindig a próbák mutatják meg, hol is
tartunk. Ezek a próbák nem mindig rossz
dolgokon keresztül nyilvánulnak meg. Itt
is azt látjuk, hogy a mindennapi életen keresztül jelentkezik. Astarte és a
Baál termékenységkultuszok, a próba abban nyilvánul meg, hogy rá merik-e bízni
magukat Isten ígéreteire, vagy környezetük szokásait és gyakorlatát alkalmazzák
a megélhetés terén. Nagy kihívás nemet
mondani a modern világ gyakorlatára, és azt mondani: az Úr gondoskodásában
bízom.
Azonban az idegen kultusz átvétele gonoszság az Úr előtt. Gonosz dolog
elfordulni a Teremtőtől, és odafordulni a teremtményhez. Már nem Istenben
bíznak, Aki megszabadította, vezette őket, majd csodálatos, sőt, hihetetlen
győzelmeket ajándékozott az övéinek. Isten munkájáról olyan könnyen
megfeledkezünk. A múltba vész mindaz, amit tegnap tett, és a világ tűnik
modernnek és a haladás útjának. Gyakran úgy tűnik, a hívő lemarad, de ezt
sátán állítja így be, azért, hogy Istentől a pogány kultuszok felé forduljunk.
Ne Benne, hanem az emberben, az emberi megoldásokban bízzunk. Mert bálványok ma
is vannak, csak más alakot öltenek, mint abban a korban. Isten országa azonban
ma is megbízható. A király mindenkor gondoskodik övéiről, bár nem versenyre
serkent, és nem támogatja az állandó fejlesztést. Azonban, amit ígért, azt
mindig tartja. Arra tanított, hogy a mindennapi kenyeret kérjük, és hogy elég
minden napnak a maga baja, és ezt mindig megtartja. Sőt, úgy gondolom, bőséges
ráadást is kapunk. Hiszen sokkal többünk van, mint a mindennapi kenyér.
Azonban, ha a megélhetési küzdelembe beleállunk, azt tapasztaljuk, amit
Izráel. Egy idő után szolgák leszünk. Mindig többet akarunk, állandóan
lebontani és nagyobbat építeni kell, hogy tartsuk a tempót. És ebbe a világba
már nem fér bele Isten. Azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb idő jut Rá. Figyeljük meg, kezdetben egyre többet az
Úrral akartunk lenni, nem volt alkalom,
amit kihagytunk volna, de mihelyst igazodtunk a világ tempójához, elvárásához,
azt vesszük észre, hogy már nem irányítjuk az életünket. Akkor megyünk igét hallgatni, ha marad rá idő. Ennek a vége
a szolgaságba való visszacsúszás.
Azonban Isten ad lehetőséget az eszmélésre, és amikor rádöbbenünk, hová
jutottunk, kiálthatunk. Ha kiáltunk, ad szabadítót. Ezek a szabadítók a bírák.
Mi pedig az Úr Jézus Krisztust kaptuk meg, Ő a Győztes, meg tud szabadítani
minden függőségből. És ha Őt követjük,
ha szüntelen Rá figyelünk, meg is maradhatunk a szabadításban. Ne csak egy
ideig éljünk Isten akarata szerint, mert ez nagy veszély. Amikor az adott bíra
meghalt, ismét gonoszul cselekedtek. Tartsunk ki végig az úton, mert nincs
visszaút.
Ismét Jeruzsálembe ment az Úr, az utolsó napokat tölti a földön, és
folyamatosan keresi az embert (Mk 11,27-33). Még mindig felkínálja a
lehetőséget véleményük korrigálására.
Azt akarja, hogy meglássák, kicsoda Ő.
És ha meglátják, akkor megtérve új életet kezdjenek. Ő azért jött, hogy
az életük Ura legyen. Ő nem csupán egy
tanító, nem is új eszméket, a szeretetet hirdető vallási vezető. Ő új
teremtéssé akar tenni, mert erre van szükségünk. A bűn megrontotta az első
teremtést, azt a természetet, amivel születünk, de lehetőséget kapunk újjászületni. Az újjászületés azt jelenti, megszületik az Úr Jézus bennem, és most
már az Ő természete lesz a domináns. Már nem a bűn uralkodik bennem és
általam. Enélkül nem lesz igazán más az
élet. A gyülekezet nem más, mint a
bűnösök újjászületett közössége. Az
újjászületett emberek képesek másképpen élni, és megoldani azokat a
problémákat, amiket a nem hívők képtelenek. Megváltozik a gondolkodásunk, és
másképp állunk már az élethez. Megszűnik az önzés, nem magam körül, hanem
Krisztus körül forgok, Ő a középpont.
Szomorú, hogy
még mindig kérdezik, milyen hatalommal cselekszi ezeket. Még mindig kérdés,
ráadásul rossz indíttatású. Már látni
kellene, kicsoda Ő. Kétezer év után még mindig kérdeznek sokan, kicsoda Ő,
ahelyett, hogy látnának. Mert látni kell Őt, és meghallani a hangját. Rá kell
döbbenni, ha Jézus szava megtörténik, akkor Ő nem lehet más, mint Isten.
Hányszor hallották még ellenfelei is, kelj fel és járj, és az addig
magatehetetlen ember járni kezdett. Ott voltak, amikor kihívta a sírból Lázárt,
hát mindez nem elég? Ezek nem akarnak látni és hinni. De vajon te akarsz? Látod
már, hogy Ő az Isten Fia, Aki érted jött a világba? Látod már, hogy Nélküle
semmiben sem boldogulsz? Nélküle nincs élet, nincs üdvösség. Krisztus nélkül nincs
győzelem a bűn felett. Ha Őt elutasítjuk, tombol a gonosz. Jézus a remény.
Aki nem akar hinni az igének, a rengeteg bizonyságtételnek, az átéli,
hogy nem mondja meg Jézus, kicsoda Ő. Nem mondja meg, mert azért kaptuk az igét,
a különféle történéseket, hogy elgondolkodjunk felettük, majd meghódoljunk az
Úr előtt. Ne csak nézzük Jézust, hanem lássuk is meg Benne Istent. Halljuk,
amint szólít, és boruljunk le Elé, bűnbánattal, alázattal. Itt vagyok, Uram,
tégy velem, ahogy akarod.
Eldőlt a szívemben
1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,
Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Mögöttem a világ, előttem Jézus,
Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése