Követte Őt az úton

M

ózes áldással búcsúzik népétől. Halála előtt áldást mond rájuk, és benne továbbadja mindazt, amit Istentől kapott (5Móz 33,1-34,12). Az áldás Isten kijelentésének és ígéreteinek sűrítménye. Ezzel engedi el őket, és készíti fel a honfoglalásra. Istenre bízza őket, és ez a legtöbb, amit tehet. Ezt mi is megtehetjük, bízzuk Istenre azokat, akik fontosak, akiket szeretünk. Amikor mi már nem tehetünk a másik érdekében semmit, bízzuk Őt az Úrra. Mindezt abban a hitben tegyük, hogy Istennek minden lehetséges. Valóban minden lehetséges Neki. Nincs olyan, amit ne tudna megoldani, nincs olyan baj, ahol csődöt mondana, vagy amire ne létezne gyógyító megoldása.

Jó látni, hogy nincs Mózesben sértődöttség. Nem mondja, ha én nem mehetek be az ígéret földjére, akkor nem törődök velük. Nem, hanem halála pillanatáig javukon munkálkodik, és igyekszik minél többet Isten hatalmából és szeretetéből átadni nekik. Mózes azért nem válik sértődötté, mert tudja, hogy a halál nem megfosztja valamitől, hanem egy még jobbhoz segíti. A halál által átlép Isten örökkévaló világába, abba az országba, ahol nincs fájdalom, elválás, szenvedés, nincs értetlenség, hanem egy bűn nélküli csodálatos élet. Ott állandóan az Úrral lehet együtt. Túllátunk-e ennek a világnak a kínálatán, és vágyunk-e oda, ahol a mi Urunk van, ahová felvitetett a negyvenedik napon?

Isten szereti népét, csodálatos üzenet ez. És ha kinyitjuk Bibliánkat, ezzel a ténnyel találjuk magunkat szemben. Ez a valóság sugárzik az első laptól kezdve az utolsóig. Ő mai népét is szereti, sőt, szereti az egész világot, azért küldte el Fiát, és adta ide, majd a keresztre, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Mindent megtett azért, hogy el ne vesszünk. Bár meglátnánk, mennyire értünk cselekszik az Úr. Azért teszi mindezt, mert a Fiú nélkül, az Ő áldozatának elfogadása nélkül elveszünk. Az ember képtelen magát megmenteni, sok mindenre képes, de az alapproblémát és a belőle kiinduló sok-sok bajt nem képes jól kezelni. Vannak részeredmények, de mivel az alapproblémára, a bűnre nincs megoldásunk, így minden megoldatlan marad. Vannak például olyan betegségek, amelyeket sikerült teljesen kiszorítani, de jöttek újabbak, és vannak olyanok is, amikről azt gondoltuk, megszűntek, és újra járvánnyal fenyegetik a világot. Mindez azért van, mert a bűnre és gonoszra nem tudunk ellenszert. Sátán a mai napig embergyilkos, és bevonta tevékenységébe az Istentől elszakadt emberiséget is. Sátán ellen az egyetlen és tartós megoldás az Úr Jézus Krisztus. Ő a kereszten legyőzte, és majd végső csapást fog rá mérni. A győzelem Jézusé, és mindazoké, akik hisznek Benne, és már ebben a világban tanítványaiként élnek.

Ezek után Isten megmutatja Mózesnek az Piszgá tetejéről az ígéret földjét. Be nem mehet, de megláthatja. És ez is kegyelem, mert Isten ítéletében is kegyelmes. Megengedi, hogy meglássa azt a földet. Mennyi mindent megenged meglátni az Úr. A legnagyobb csoda, hogy megláttatta Önmagát Krisztusban. Csoda és határtalan kegyelem, hogy még mindig megismerhetjük Isten országát. Még mindig tart a kegyelem ideje. Bárcsak felismernénk mindezt, és élnénk a lehetőséggel. Az élet célja: megismerni Isten kegyelmét, átélni a találkozást Krisztussal, és kegyelemből egy új életet kezdeni Isten országában. Az a legnagyobb dolog, hogy Isten gyermekei, országának polgárai lehetünk. Törekedjünk erre, mert mit használ, ha ennek a világnak minden kincsét megszerezzük, ha minden javát bírjuk, ha mi is élvezzük a világot, de elveszítjük az örök életet? Sátán célja pont az, ne térjenek meg az emberek, és ne üdvözüljenek. Elkápráztat ennek a világnak a ragyogása által. Annyi mindent kínál, hogy már észre sem vesszük Isten jelzéseit. Mi vonz: a világ vagy az Úr?

Úr Jézus Jeruzsálembe tart, egyre közelebb van a kereszthez (Mk 10,32-52). Eljön az áldozat bemutatásának ideje. Isten Báránya megáldoztatik, a világ bűnéért, az én bűneimért. Magára veszi őket, és felviszi a Golgotára, kifizeti életével az adósságunkat, az adóslevet pedig örökre odaszegezi. Ki van fizetve a kifizethetetlen adósságom, azt hirdeti a kereszt, erről szól az evangélium.

Azonban a tanítványok, különösen közülük kettő, nem erre figyel. Őket saját vágyaik kötik le, ők ebből a világból akarnak részesülni. Földi sikerekre vágynak, és nem a megfeszített Krisztus szenvedéseiből akarnak részesedni. Mire vágyok én? Mit jelent számomra Krisztus követése? Jólétet? Kényelmes, nyugodt életet, ahol mindenem megvan? Én is részt akarok a világ hatalmából?Jó, ha elismernek, ha középpontba kerülök?

Az Úr rámutat: a tanítványok élete egészen más, mint a világé. Itt nincs helye földi hatalomnak, uralkodásnak, itt a vezérelv a szolgálat. A feltámadott Jézus az Úr, Ő Isten országának Királya, a tanítványok pedig az Ő szolgái, akik egymás felé is szolgálnak Isten országa erejével, az evangéliummal.

Igazán akkor értjük meg az egészet, amikor látjuk a vak Bartimeust, és halljuk a kérését. Tőle is azt kérdezi az Úr, mit akarsz, hogy tegyek veled? Ezt kérdezte a két tanítványtól, és mennyire más a két felelet. Jakab és János földi értékekben, hatalomban, pénzben gondolkodnak, míg Bartimeus látni akar. Ő a lényeget, a legfontosabbat kéri. Új életre vágyik, és ebben a látás, Jézus látása mindennél többet jelent neki. Mit akarok Jézustól: valamit vagy Őt magát? Őreá vágyakozom, a Vele való élő kapcsolatra, vagy csak áldottabb életre? Olyan áldásra, ami anyagilag látszik meg, vagy pedig a Lélek teljességére vágyom? Arra vágyakozom, hogy Isten Lelke vezessen ma is?

Bartimeus mindennél jobban akart Jézussal találkozni. Tudta, hogy az utolsó lehetőség, és azt is meglátta, hogy Jézus a gyógyulást hozta el, újra láthat, és ez több minden alamizsnánál. Több annál a pénznél, amit kaphat. Ne cseréljük le Jézust, az Ő erejét, a Vele való személyes kapcsolatot semmilyen támogatásra. Mert a legnagyobb összeg is elfogy, de Jézus, a kegyelem megmarad. Jézus örök értékű kincset ajándékoz.

Ez a vak koldus új életre vágyott, nem akart tovább koldus lenni, akkor sem, ha nagy összegeket gyűjthetett is össze. Új, teljes, Istennek szánt életet akart. És annyira vágyott rá, hogy az akadályt is legyőzte. Vágyd mindennél jobban Jézust. Ne engedd magad távol tartani Tőle. Hidd, hogy Ő az egyedüli és igazi megoldás. Erre a vágyódásra az Úr válasza: „Bízzál, kelj föl, hív téged!” Igen, Ő ma is hív, meg akar ajándékozni önmagával, kegyelmével.

Olyan megragadó, hogy amikor újra lát ez a vak, nem a maga dolgára megy. Nem igyekszik bepótolni, ami eddig kimaradt az életéből. Pedig biztos sok érdekes rendezvény volt akkor is. Mehetett volna azokra, de ő Jézussal maradt, és követte Őt az úton. Aki lát, az követi Őt az úton, a kereszt és az örök élet felé vezető úton. Akit Jézus meggyógyít, az nem akar elmaradni Tőle.

Az Úr a pásztorom

1. Az Úr a pásztorom, jó pásztor Ő.

Nyájával arra jár, amerre várva vár

A forrás hűs vize, a zöld mező.

2. Ha Ő a pásztorom, semmi sem árt.

Törődik énvelem, vigyáz rám szüntelen,

Követem lábnyomát mindenen át.

Isten áldásával.