Immánuel: Higgyetek Istenben!

z Úr továbbra is figyelemmel kíséri Izráel életét (Bír 2,1-22). Szövetségre lépett vele, úgy tekint rájuk, mint házastársakra, az Ő feleségére. Frigyre lépett velük a Sínai-hegynél, amikor szövetséget kötött velük, és Isten hűséges. Soha nem fordul el tőlük, nem cseréli le őket. Azonban Izráel nagyon hamar elcsábult, az otthagyott pogány népek isteneihez pártolt.

Isten úgy áll elénk, mint szabadító, mint akinek átéltük a saját életünkben hatalmát és bűnbocsátó kegyelmét. Ezért ne engedjük, hogy a környezet megtévesszen a maga szokásaival. Mi tudjuk, hogy Isten a Jézus Krisztus Atyja, és Ő élő valóság. Aki hisz Őbenne, az azért hisz, mert ezzel az élő Úrral találkozott és új életet nyert. A régiek elmúltak, és újjá lett minden. Valóban így van? Ha igen, akkor meglátjuk a bálványokban a hazugságot, akkor nem dőlünk be, mert valóság, amit átéltünk. És azt is tudjuk, hogy a bálványoknak nincs hatalmuk.

Ma könnyen megtévedünk, mert korunk nem nevez bálványnak, istennek semmit. Azonban mégis látjuk, mennyire megkötözöttekké válnak az emberek. Ha nem is beszélnek róla, mégis sok mindentől függnek. Annyi minden meghatározza az életet, különösen nagy hatalma van a pénznek és a számítástechnika termékeinek. Ma ezek határozzák meg az életünk menetét, rabbá tesznek, annyira, hogy nincs időnk semmire és senkire. A legtöbb embert nem a nagy bűnök, hanem a mindennapi élet dolgai tartják távol Istentől. Egyre többet kíván a munka, aztán jön a szórakozás. Állandóan jobbnál jobb lehetőségek, amiket ki kell használni. A magunk között hagyott világ kifejti hatását. Észre sem vesszük, és már komoly barátságba kerültünk a világgal. Az ige azt mondja: a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel.

Gyakran azt gondoljuk, mivel hiszünk, minden rendben van. Isten nem figyel az életünk vezetésére, annak minőségére. A Bírák könyvéből megtudhatjuk, hogy ez nem így van. Isten igenis odafigyel, és Neki nem mindegy, népe hogyan él. És amikor mi eltérünk Tőle, nem elfordítja a fejét, hanem megszólít, és ha nem hallgatunk a szóra, keményebben szól. A tartós problémák, a vereségek, a világtól kapott bántások mind ébresztés céljából történnek. Általuk ébresztget az Úr. Azt akarja, hogy meglássuk: letértünk a keskeny útról. Azt üzeni Isten a különféle nehéz események által, hogy nem mehet így tovább, meg kell térnünk. Vissza kell fordulnunk Hozzá. Ha nem tesszük, eltávolít, mert kormos vagy teljesen kialvó lámpásra nincs szüksége. Azért gyújt lámpát az Úr, hogy az világítson. Azért helyezte a világba a gyülekezetet, hogy világosság legyen. Jelenléte a Megváltóra mutasson, és egész életünk az Ő akarata szerinti életről tegyen bizonyságot.

Istennek fölgerjedt a haragja a bálványimádó, elpártolt néppel szemben. Ez a harag nem elpusztításukra irányult, hanem a megmentésükre, megtisztításukra. Isten a bűnre haragszik. És ha a bűn még mindig jelen van az életünkben, annak Ő nem örül. Nem mondja az Úr, hogy ilyen az ember, és mindenki vétkezik. Népétől szent életet vár (1Pét 1,15-16). Amikor a bűnnek engedünk, nyomorult állapotba kerülünk, ez azért történik, hogy rádöbbenjünk bűneinkre, és kiáltsunk az Úrhoz. A nyomorúság nem véletlen, hanem hűtlenségünk következménye. Amikor ezt meglátjuk, kiáltunk, és az Úr megkönyörül és megszabadít. Bírákat adott Izráelnek, és rajtuk keresztül szabadítást és vezetést. Amíg az adott bíra élt, engedelmeskedtek, de a halála után ismét eltértek az Úrtól. Újabb bírát kaptak, mindez az Úr türelmét és nagy szeretetét mutatja. Nem hagyta őket magukra, nem fáradt bele, pedig tudta, hogy újra elfordulnak Tőle. Ő azonban meg akar menteni. Isten nem elveszíteni akar, hanem mentő szeretettel jön felénk. De nekünk is meg kell ezt látni, és igénybe venni a kegyelmet, aztán pedig megmaradni benne.

Ismét a városba megy az Úr Jézus (Mk 11,20-26). Az éjszakát az Atyával való közösségben, elcsendesedve töltötte. Minden éjjel kimegy a csöndbe. A város zaját elhagyja, mert ott zaj van. Az üzlet, a szórakozás, a vágyak kielégítése, a bűn élvezete a lényeg. Hol van már a bevonuláskor látott hozsannázó tömeg? Nincs már belőlük senki. Jézus nem a politika épületeibe ment, hanem a templomba, ezért csalódtak. Nekik a templom esetleg csak hétvégén vagy ünnepnapokon kell. Ők inkább az állami intézményeket keresik a többi napon, ott várnak segítséget, Jézus azonban mindig az Atyát keresi. A templomra mindig szükségünk van. Mert ott éljük át Isten szavát, de nem is az épületen, hanem a gyülekezeten és az egyéni elcsendesedésen van a hangsúly. Az a lényeg, hogy állandóan keressük Urunkat. A szüntelen imádság azt jelzi, ha dolgozom vagy ügyeimet intézem, az Úr jelen van, és az igéjén keresztül és az imádság által szüntelen kapcsolatban lehetek Vele.

A fügefa kiszáradt, ezzel az Úr jelzi: nem közömbös népe iránt. Nem fogadja el a gyümölcstelen életet, nem akar a fügefából díszfát. A kiszáradás jelzés, ha nem térünk meg, és nem termünk gyümölcsöt, ki fogunk száradni.

Péter megdöbbenve mutatja a kiszáradt fát. Az Úr válasza: Higgyetek Istenben! Ez azt is jelenti, higgyétek, ha nem Isten akarata szerint éltek, ítélet következik. Jelzés ez a zsidók számára is, nem ismerték fel meglátogatásuk idejét, megítéltetnek. Azonban még bűnbánatot tarthatunk, még szabad és lehet megváltoztatni az életünket.

Arra is utal Jézus szava, higgyük, hogy Isten ma is ugyanaz. Nem öregedett meg, és nem gyengült el. Ma is elég egy szó Tőle, és az megtörténik. De hiszem-e, hogy az Úr nevében hittel kimondott szavak ma is megtörténnek? Hiszem-e, hogy amit kérek az Úrtól, azt meg tudja tenni?

Higgyétek, mondja az Úr, az az imádság eredményes, ami hitből fakad. Hiszem, hogy amit kérek az Úrtól az meg is történik. Várom, hogy változások menjenek végbe. Ha megtérésért imádkozom, hiszem, hogy az végbe is megy, lesz látható változás az adott személy életében.

Az imádság meghallgatása egybe van kötve a megbocsátással. Ha haragszom a másikra, erőtlenné válik az imádkozás. Ahogyan az Úr megbocsát nekem, úgy bocsássak meg én is. A megbocsátás azt jelenti, hogy eltávolítok a szívemből minden neheztelést. A múlt le van zárva.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: