Nyílj meg!

Minden az Úr munkája, Ő adja népének a földet, és Ő áldja meg majd a munkáját is (5Móz 26,1-19). A termés Isten ajándéka, ezért a nép ebből ad hálaáldozatot az Úrnak. Mit adok én az Úrnak? Mindenem legjavából adok Neki, és így is kifejezem a hálámat? Mennyire érinti a hála a javaimat? A szavak mellé tudok-e anyagi hálaáldozatot is felmutatni? A hálaáldozat vallástétellel is együtt jár, megvallják hitüket, bizonyságot tesznek Isten munkájáról. Ez a bizonyságtétel szívből jön és természetes. Látom-e az Úr munkáját az életemben, és tudok-e róla beszélni? Meg tudom-e vallani mások előtt is, hogy kicsoda nekem az Úr?

Az előttünk lévő hitvallás elmondja, kik voltak, és hogyan lettek Isten népe. Mondjuk el, kik is voltunk, mielőtt Isten gyermekei lettünk. Mondjuk el korábbi útjainkat, és mutassunk rá: kegyelem az, hogy itt lehetünk. Isten munkája, ha elmondhatom, hogy az Övé vagyok.

Izráel soha nem felejtette el, hogy Egyiptomban elnyomás alatt élt, a világ fölébe nőtt. A világ mindig ránk akarja tenni a kezét. És ma is úgy munkálkodik, mint régen. Előbb megengedi, hogy megerősödjünk, aztán érezteti hatalmát. Kezemben vagy, tőlem kaptad, ezért tedd azt, amit mondok neked. A világ célja, hogy az ember és benne Isten gyermekei is rabszolgájává váljanak.

Azonban van kiút, van szabadulás. Nincs soha olyan élethelyzet, amiből ne lenne szabadulás. Azonban ehhez meg kell látni, hol vagyok, rabszolga vagyok. Amíg jól érzem magam Egyiptomban, addig változás sincs. A szabaduláshoz kiáltani kell. Segítséget kell kérni az Úrtól. Kiálthatok ma is, ez azt is üzeni, nem kell magam próbálkozni, az Úrhoz fordulhatok. Olyan jó olvasni a bizonyságot, az Úr meghallja a kiáltást. A tékozló fiú szívéből némán felhangzó kiáltást is meghallotta az Atya. Vagy a kánaáni asszony kiáltását, amikor lánya érdekében kiált a Megváltóhoz.

Hálaáldozat és leborulás. A föld termésének java az Úré, de mindez őszintén, leborulok Előtte. A leborulás kifejezi: Isten Úr az életem felett. Meghódolok Előtte. Van-e meghódolás az Úr előtt, amikor elismerem hatalmát, és kész vagyok Neki engedelmeskedni? A hála Istenhez visz, aztán odafordít a másik ember felé. Ahhoz, aki bajban van, az élet perifériájára került. A hála megtanít adakozni, ne csak én éljem fel, amit kaptam, hanem gondoljak arra, akinek nincs.

Az Úr Jézus elhagyta Tírusz és Szidón határát, de ottmaradt két meggyógyult ember (Mk 7,31-37). Az asszony és a megszabadult lánya elmondják majd, mi történt velük. Ők majd beszélnek Jézusról, a szabadulásról. Ők majd elmondják másoknak is, hogy van reménység a bűn, a gonosz hatalmából való szabadulásra. Eljött Jézus, és aki odamegy Hozzá és segítségül hívja, annak az élete mássá lehet.

Elgondolkodtam, mit hagyok én magam után? Maradnak-e megváltozott életű emberek? Maradnak-e utánam olyanok, akik vallást tesznek az Úr munkájáról, akik elmondják, hogy általam ismerték meg Jézust?

Eddig nem tűnt fel, de most megláttam: a Tízvároson keresztül ment le a Galileai–tengerhez. A tízváros területén található Gadara, tehát az Úr felkereste ezt a területet, az is lehet, hogy találkozott a gadaraival, és erősítette őt. Az Úr lelkigondozást végez. A találkozás megerősít, és lehetőséget ad a növekedésre is. Találkozni Jézussal a reggeli Bibliaolvasás által, csodálatos lehetőség. Minden perc azért adatik, hogy átéljük jelenlétét, megtapasztaljuk kegyelmét. Azt is jó látni, hogy az Úr keresi fel ezt a nehéz terepet. Elküldték onnan, de Ő nem mond le róluk. Azt is keresi, aki elküldi, és ad lehetőséget a korábbi döntés megváltoztatására.

Egy süketnémát vittek Hozzá, milyen jó, hogy mindenütt vannak emberek, aki beteg vagy megrekedt társukat Jézushoz viszik. Ezek az emberek felismerték, hogy Jézus a megoldás. Meglátták: Hozzá kell vinni azt, akinek szeretnénk, ha megváltozna az életük. Ők nem tudták meggyógyítani, de elvitték Jézushoz, mert hitték, hogy Ő tud segíteni. Ez az én célom is? Jézushoz vinni azokat, akiknek valahol megrekedt az életük? Hiszem én, hogy az Úr segíthet? Hiszem, hogy ma is lelki és testi gyógyulást tud adni?

Az Úr ezzel az emberel is foglalkozik. Speciális gyógymódot alkalmaz, mert Ő nem sablon szerint munkálkodik. Mindenkinek az életét egyénileg közelíti meg. Mert a Lényeg, hogy felismerjük, Kicsoda Ő. Ami azonban lényeges, és mindig alkalmazható: a feltekintés és a fohászkodás. Az Úr Istenre tekint, jelzi, Tőle jön a segítség. A fohász pedig szavakban is megmutatása: az Atyát kéri. A problémánk megoldó eszköze az imádkozás. A legnehezebb helyzetben is beszélhetünk Urunkkal.

Azt még szabad meglátnunk, hogy a gonosz mindig a hallást és a beszédet igyekszik megbénítani. Azon fáradozik, hogy ne halljunk, ne halljuk meg az igét, az Úr üzenetét. Sok éven át ott ülhetünk a gyülekezetben, és mégsem halljuk meg, amit Isten mond nekünk. Ha pedig meghalljuk az üzenetet, a szánkat bénítja meg, hogy ne mondjuk el, amit az Úr üzent vagy cselekedett. Trükkösen teszi ezt a gonosz, mert nem tesz némává, csak úgy terel, hogy mindenről tudjunk beszélni, csak az igéről ne.

Azonban Jézus így szól: Nyílj meg! És amikor ezt Ő mondja, akkor meg is nyílik a szív és a száj. Kérjük Őt, hogy nyissa meg a fülünket, hogy mindig halljuk, amit mond, és amit meghallunk, azt éljük, és tegyünk róla szavakkal is bizonyságot. Még Jézus tiltása sem tudja bennük tartani a vallomást, el kell mondani, amit átéltek. Ha nem tudunk beszélni, az jelezheti azt, hogy még nem történt bennem semmi, még nem találkoztam az Úrral, és nem éltem át bűneim bocsánatát, nem kaptam új életet. Aki mindezt megtapasztalta, azt nem kell noszogatni, annak a szívéből élő víz folyamai áradnak. Aki élő és állandó kapcsolatban van a forrással, abból mindig árad az élet vize.

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.