Termő élet

A

 Bírák könyvébe kezdünk ma, Mózes meghalt, megtörtént a honfoglalás, és már Józsué ideje is letelt (Bír 1,1-15). Sok mindent megtapasztalt már Izráel népe, beteljesedtek a korábbi ígéretek, és saját szemükkel látták Isten hatalmát. A lehetetlen lehetséges lett. Miért? Mert ők különbek voltak az ott élő népeknél, vagy esetleg modernebb hadi eszközökkel rendelkeztek? Nem! Mindegyik nép előrébb tartott, mint ők, győzelmeiket egyedül Istennek köszönhették. Ajándékba kapták a földet és a városokat. 

Isten megtapasztalása ellenére sem vették teljesen birtokba Kánaán földjét, Józsué halála után is vannak még el nem foglalt terültek. Nem éltek teljesen az Úr jelenlétéből, nem használták teljesen ki, hogy velük van Isten. Mi mennyire használjuk ki az Úr jelenlétét? Mennyire él a mai hívő Isten kegyelméből?  Látszik-e a mindennapjainkban a gonosz fölött aratott győzelmekben, hogy Ő harcol értünk? A hívő ember Krisztus katonája, és azért van a világban, hogy a bűntől, a gonosztól területeket hódítson el és fogvatartottakat szabadítson fel. Az evangélium Isten felszabadító üzenete. Eljutott már mindenkihez? Átjárta már a szívünk, és hisszük, hogy győzhetünk a bűn felett? Cél ez? Cél a bűn, a betegség feletti győzelem? Harcolunk mi imádság és ige által az ördög megkötözöttségei ellen? Belekiáltjuk a világba: van szabadulás Krisztus által? És mi szabadságban élünk?

Azt azonban látjuk, hogy megtanulták, ha nem tudják, mit tegyenek, forduljanak az Úrhoz. Megkérdezték az Urat, bár az is lehet, hogy csak azért kérdezték, mert tanácstalanok voltak, vagy egyszerűen senki nem akart elsőnek harcba vonulni. Az jó, ha megkérdezzük az Urat, mielőtt cselekszünk, de bizony, mi is gyakran csak akkor kérdezzük, amikor elakadunk vagy nincs kedvünk nekünk élre állni a harcban. El akarjuk kerülni a harcot, és azért kérdezünk, hátha mást küld majd az Úr, és mi építhetjük tovább a saját életünket. Igénk üzeni, mindig keressük az Úrral való kapcsolatot, imádkozzunk szüntelen, akkor is, ha tudjuk, mit kell tennünk. Mert az imádkozás nem tanácskérő fórum, hanem állandó kapcsolat az élő Úrral.

Amikor Isten megmutatja, ki menjen elsőnek a harcba, akkor elindulnak. Több települést is elfoglalnak, azonban annak meglesz a következménye, amiért ennyit vártak. A bűnt, a gonoszt, a világot Isten gyermekei nem tűrhetik meg maguk között. A világ nem semleges terület, hanem Isten gyermekeinek az ellensége. A világ le akarja törölni Isten népét a térképről, és a mi feladatunk, hogy ne legyünk vele felemás igában. Nem az a világban létel és bizonyságtevés, hogy úgy élünk, mint ő, hanem az, ha a krisztusi életről teszünk bizonyságot. De ez akkor lesz hiteles, ha az életmódunk is különbözik a világ életmódjától.

Káleb lánya áldást kér apjától, nem elég annyi, hogy férjhez megy a győzteshez, hanem többet akar. Ez a több atyai áldás, ami vízforrásokat jelent. Az áldás a víz, mert víz nélkül nincs élet. Lehet sok földjük, de ha nincs víz, nem lesz élet. Az Úr Jézus is élet vizét kínálja, hív Önmagához, azt hívja, aki szomjas. És Ő ad neki élő vizet. Mindez jelzi, a lelkünk az Úr Jézus, a Szentlélek nélkül száraz. A belső szomjúságot semmi nem tudja megelégíteni, csak egyedül az Úr. Az Ő szava, igéje a lelkünk forrása. Aki rácsatlakozik, maga is élő vízzé válik. Vágyakozunk-e a forrás után, merítünk-e belőle mindennap? És tudunk-e imádkozni, hogy az Úr adjon élő vizet a gyülekezetekben, és újítson meg általa? Az élő ige újít meg.

Egyre közelebb van Jeruzsálemhez, a kereszthez az Úr (Mk 11,1-14). A tanítványoknak egy szamárcsikót kell elhozni az egyik faluból. Jézusnak szüksége van rá. Miért?  Mert ez is jelzés, arról, hogy megérkezett a Messiás. Jel, ami, ha figyelnek rá, beszédessé válik. Elmondja, hogy Jézus nem uralkodni jött, hanem szolgálni. Beszél Isten országáról is. A nagyravágyó tanítványoknak meg kell érteni, hogy mivel Jézus nem fehér lovon vonul be a fővárosba, ők sem fognak uralkodni. A tanítvány feladata, hogy alázatosan vigye Jézust az emberek életébe. Ahogyan az Úr a szamár hátán bevonult, úgy akar a mi életünk által is bevonulni az emberek közé.

Bevonult-e már az én életembe? Rádöbbentem-e már, hogy az Úrnak szüksége van rám? Ott, ahol élek, ott van rám szüksége. Ne mondjam, hogy én nem érek semmit, meg vannak nálam okosabbak, ügyesebbek. A szamár sem gondolta, hogy a királyok Királya őt választja. Ha Jézus kézbe vesz, alkalmassá válok. Az a lényeg, hogy birtokba vegyen, és már csak Ő látszódjon. A szamár hátán Jézus kiemelkedik a tömegből, jól láthatóvá válik. Mindenki Jézust figyeli, a szamárral senki sem törődik. A szamár Jézust láttatja. Ez a tanítványság, a szolgálat. Őt láttatom, és nem magamat. Ő a fontos, és nem én. És hányszor nem így van, mi nagyon is látszódni akarunk. Szeretjük, ha velünk foglalkoznak, de ezzel elvonjuk Jézusról a figyelmet.

Mi különböztette meg a szamarat a többi szamártól? A rajta ülő Jézus! Mi különböztet meg másoktól: A bennem élő Jézus! Mi különbözteti meg a világtól az egyházat? A benne élő, a rajta keresztül látható Úr Jézus, vagy az anyagiak?

Továbbra is a tartalomra teszi a hangsúlyt az Úr. Nem az a lényeg, hogy minél jobban látszódjunk, hogy díszesek legünk. Az egyház nem a látványosságért van a világban, hanem a gyümölcsért. Bizony, ez a történet figyelmeztető. Ha a fügefa díszfává alakul, megítéltetik. Az Úr nem díszfa-, hanem gyümölcsfa-ültetvényt akar. Olyan közösséget, amiben Ő a látható. Nem a díszek, hanem a Krisztusból fakadó új élet. Mi vagyok? Díszfa vagy gyümölcsfa? Ez a fügefa nem alakult át más fává, csak terméketlenné vált. A terméketlenné vált fát az Úr kivágja, eltávolítja, mert nincs rá szüksége. Neki nem a szépség kell, hanem a gyümölcs. Nagy figyelmeztetés, nem elég, ha évekig teremtem a gyümölcsöt, végig teremnem kell. Mikor válunk terméketlenné? Ha kikerülünk Krisztusból. Ő a szőlőtőke, mi a vesszők, és csak addig termünk, amíg Benne vagyunk.

Szentlélek végy körül bennünket

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, :/: Készíts neved imádá-

sára, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hisszük,

a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve

saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szí-

vünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E

csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyöke -

ret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

Isten áldásával.