A
|
kánaán földjén lakók megerősödtek (Bír
1,16-36). Vasszekerekre tettek szert, tehát katonai fölénybe is kerültek.
Mindez azért, mert a honfoglaláskor nem vitték végbe Isten parancsát. Nem űzték
ki őket különféle okok miatt, elsősorban a kényelem miatt. Előbb a maguk
életét akarták rendbe rakni, ház, föld, család, és majd azután a harc. Amikor
úgy látják, most már eljött az idő, kiderül, hogy időt adtak a pogány népeknek, és ők
éltek vele. Nálunk is ez a probléma: a gonosszal és az óemberünkkel szemben
gyakorlunk irgalmat, azonban azok kihasználják az időt, megerősödnek, és nem
bírunk velük. A bűnnel akkor kell
leszámolni, amikor az Úr belép az életünkbe, amikor átadjuk Neki a hatalmat. A
bűnnek és a régi természetnek ne adjunk időt önmaga összeszedésére, hanem
engedjük Urunkat megerősödni. Engedjük, hogy az Úr Jézus uralkodjon az
életünkben, és hódoltassa meg régi természetünket.
A bűn, ha nem számolunk vele, megerősödik, és mindig ellenünkre tesz.
Később már nem boldogulunk vele. Mert mindig csak akkor van esélyünk
győzelemre, ha az Úr velünk van. Látjuk Izráel életében, hogy az ottmaradt
kánaáni népek mindig problémát jelentenek. Egyrészt le akarják Isten népét igázni. Állandó fenyegetés lesznek,
gyakran fölébe is kerülnek, és uralkodnak rajtuk. A gonosz célja, hogy Isten
népe ne tudja kibontakoztatni önmagát, és képtelen legyen Isten népeként élni.
Féljen, bujkáljon, és legyen rabszolgasorban. Isten azonban szabadságra hívott
el. Ne engedjük magunkat ismét a szolgaság igájába fogni.
Talán megtévedtek, amikor adófizetővé tették őket, ez azonban
félmegoldás, és Isten nem is ezt kérte. Azonban már itt is látjuk a pénz
hatalmát. Nem Istenre néztek, hanem a pénzre. Adót fizetnek, több lesz a
bevétel, milyen jól is járunk. Csak azt nem vették észre, hogy idővel
megerősödnek, és már nem fognak fizetni. Leigázzák majd őket, és Isten
gyermekei fognak a pogányoknak szolgálni.
A félmegoldás azért nem vezet eredményre, mert később hatással lesznek
rájuk. Ahogy telik az idő, a kánaáni népek szokásai kísértést jelentenek Izráel
fiaira. Isten azért akarta, hogy teljesen kiűzzék az ott lakókat, hogy ne
vegyék át a szokásaikat, ne hajoljanak a bálványokhoz. A világ mindig csábít, azonban az Úrral nemet
mondhatunk rá. A felemás iga nem visz
előre, sőt, visszahúz a régi életbe.
Urunk az Ő követésére hív, arra, hogy vigyük és éljük az evangéliumot,
mert ez az egyedüli és igazi megoldás mindenki számára.
Meglepő átalakulást látunk ezekben a versekben. Júdáról még azt olvassuk,
hogy az Úr vele volt, és kiűzte az ott lakókat, de később, a többi törzsnél már
nincs ilyen. Ők már maguk indulnak harcba, és nem is tudják kiűzni az ott
lakókat. Mindig az a probléma, amikor magunk akarunk megoldást találni vagy
harcolni a gonosszal szemben. Nekünk nincs esélyünk, csak egyedül az Úrnak. Ő
tudja kiűzni teljesen a bűnt az életünkből.
Csak ha állandóan Vele megyünk, lesz esélyünk a győzelemre.
A terméketlen fügefa jelzi: Isten népe gyümölcstelen (Mk 11,15-19).
Csalódást okozott az Úrnak. Mit is lát Urunk az életünkben? Csak levelet,
gyönyörű szép levelet, vagy gyümölcsöt is? Mert a gyümölcs a lényeg. Amikor a
templomba megy, akkor is a gyümölcsöt keresi.
Ott fog meglátszódni, mennyire
eltávolodtak az Úrtól.
Amikor Jézus a templomba megy, jelez, hogy Ő az Atya házába megy, az Úr színe
elé. Nem fegyverekkel, hanem imádsággal, igével és a Szentlélek erejével
harcol. Nem rendszert vált, hanem az emberi szíveket formálja újjá. Jelzi az Úr
Jézus, hogy aki változást akar, a templomba menjen, ott a helye. Mert az igazán
lényeges és nagy dolgok ott mennek végbe. Aki nagy dologra vágyakozik,
imádkozzon. Az igazán nagy dolgokat az Úr viszi végbe.
Jézus bemegy a templomba, látogatást végez, és mit fog ott látni? Gondoljuk csak végig: a testünk a Szentlélek
temploma, vagyis mi vagyunk a templom. Az Úr Jézus most nálunk tesz látogatást.
De mit talál ebben a templomban? Mi van a szívünkben? Jézus indulata? Valóban a
Szentlélek uralkodik és munkálkodik bennünk?
A templom átalakult, a pénz vette át a főszerepet. Egyúttal elvette a
kereskedelem a pogányoktól az imádkozás helyét. Ezt az udvart a pogányoknak, a keresőknek szánta az Úr. Vajon a keresők mit látnak az életünkben?
Örülünk-e még nekik? Vagy már minket is
csak a pénz érdekel?
A templom Isten rendelője, az imádság, a kapcsolat helye. Azonban már ezt
módosították. Egy kicsit imádság háza is, meg egy kicsit üzletház is. Így jobban megfelel a mai kor szellemének.
Azonban az Úr nem igazodik a korszellemhez. Ő nem a keveredés, a könnyebbség
híve. Az imádság helyén csak imádkozó, az Úrra vágyakozó embereknek van helye.
Ami nem odavaló, azt az Úr kiűzi onnan. Megtisztítja a templomot. Ő meg
akarja a szívünket is tisztítani minden nem odavaló dologtól. Legyen az harag,
önzés, irigység, félelem vagy bármi más.
Azt akarja, hogy a Jézussal való kapcsolat legyen az első helyen. Mi az,
ami elvonja az életünkben vagy a gyülekezetben az Úrról a figyelmet? Ami elvon
Tőle, annak nincs helye az életünkben, és a templomban sem. Ami nem a kegyelem
felé segít, attól meg kell szabadulni.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt
Szent arca rejtezik!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése