Jézussal a viharban

U

runk ismeri szívünket, tudja, mennyire csalárd is az (5Móz 17,1-20). Képes mindig Istent megrövidíteni. Azt gondolja, hogy neki kevesebb marad, ha az Úrnak adja a legjobbat. Ilyenkor mindig elfeledjük, hogy mindent Tőle kaptunk. Ha Ő nem ajándékozna meg mindennel, akkor semmink se lenne. Isten a legjobbat várja, mert Ő is a legjobbat, a legtöbbet adta. Önmagánál többet nem adhat. És pont ezért utálja, ha be akarjuk csapni, ha úgy gondolkodunk, Istennek jó az értéktelen, a selejt is. Bizony, hányszor vagyunk úgy, hogy életünk, erőnk javát saját dolgainkba fordítjuk, a megélhetés hajkurászásába öljük bele, és Istennek adjuk erőtlen, gyenge magunkat. Aki igazán megtapasztalta az Úr kegyelmét és szeretetét, az kész még ifjúkorában Neki adni magát. Az kész fiatalon is Neki élni, figyelni akaratára, és megcselekedni, amit mond. Lehet, hogy keményen hangzik, hogy van, amit az Úr utál, vagy úgy gondoljuk, nekünk ezt már nem kell komolyan venni. Csakhogy Isten komolyan vesz minket, teljes új életet és üdvösséget kínál Krisztusért. Ő nem félmegváltást vitt végbe, hanem teljeset. És az Úr is élete teljében adta magát értünk a kereszten. Nem magának élt, és nem mondta, majd ha én is mindent úgy felépítek magamnak, mint a többi ember, jöhet a kereszt. Nem tolta ki a keresztet öregkorára, betegsége idejére. Ő teljes erejével lépett fel a bűn ellen, és fordult oda hozzánk, és emelt fel a mélyből. Ezért dicsérjük Őt, és már most szenteljük Neki életünket. Uram, itt vagyok, küldj el engem.

Az Úr komolyan veszi népe tisztaságát, és nem tűri, hogy bálványok, vagyis hamis istenek felé forduljon. Miért nem tűri? Mert tudja, hogy ez csalás. A bálványok becsapnak, képtelenek rajtunk segíteni. Bálványimádás  az égitestektől való félelem vagy a hozzájuk való igazodás. A horoszkóp, a jóslás ma is bűn és megtévesztés. A gonosz ezek által akar az Úrtól távol tartani. Sátán célja nem az, hogy ne higgyünk, hanem az, hogy ne az Úr Jézusban higgyünk. Ne Tőle várjunk segítséget. A pogány világ hamis istenei a névleges keresztyénségben is meghonosodtak. Egyedül az Úr az igazi segítség, és aki Őt segítségül hívja, az meg is tapasztalja ezt. Ma is Ő tud megszabadítani szenvedélyek hatalmából, Ő törli el bűneinket és ajándékoz meg új szívvel.

Fontos még a királytörvény is, amellyel az Úr előre jelzi, eljön az idő, amikor más népekhez akarnak igazodni. Pogány népek mintáját veszik át. És ez szomorú. Mindig megdöbbentő, amikor mi tanulunk a világtól, és nem a világ tőlünk. Isten gyermekei számára nem minta a pogányok életvitele, szokásai. Akkor sem, ha a tolerancia jegyében elvárják tőlünk. Ez azt jelzi, hogy az Úr tanítványai mindenben Őhozzá igazodnak. És ez lehet, hogy nem fog tetszeni a világnak, de mi Krisztust követjük.

Az Úr elmondja, ha majd királyt választanak, ki legyen a király. Akit az Úr kiválaszt, ez az első kritérium. Ugyanilyen fontos, hogy az Úr Jézus szolgálatába olyan emberek kerüljenek, akiket maga az Úr hívott el. Vagyis meg vannak győződve elhívásukról. Az is lényeges, hogy maguk közül válasszák, tehát olyan ember legyen, aki ismeri az Urat, az Ő népéhez tartozik. Olyan személy legyen presbiter, gondnok, aki szereti az Urat és az Ő népét, és maga is közéjük tartozik.

Az elhívást az életvitel pecsételi meg. Akit az Úr hívott el, annak nem a meggazdagodás a cél, hanem a szolgálat. Lényeges a házassága is, ezt is az Úr akaratához igazítsa. A nem hívő házastárs könnyen eltéríthet az Úrtól.

Ez a tanítványság: követni Jézust, és rendelkezésére állni mindenkor (Mk 4,35-41). Mások az este beálltával, egy egész napos tanítás és gyógyítás után elvonulnának pihenni. Fáradt vagyok, pihennem kell. A szolgálatnak, a Jézussal létnek is vannak határai. De nem Jézusnál. Ő este nem pihenni megy, hanem feladata van. Van célja, várja egy megkötözött ember, a tanítványokat pedig egy próba. 

Már az is próba, hogy vajon este fogják-e követni? Hallgatnak Rá, vagy mennek haza? Hiszen otthon is van feladat, meg annyi érdekes és szórakoztató dolog várja őket. Nekik is jár a pihenés, megérdemlik. Mi legtöbbször így gondolkodunk, azonban Jézus tanítványai követik a Mestert. Nemet mondanak vágyaikra és a tömeg népszerűsítésére. Mert bizony, nem is volt olyan rossz hallgatni az emberek dicséretét. Mert nagyon is szeretjük, amikor dicsérnek minket, elismerik képességeinket. Gyakran az Urat illető dicséretet is magunknak igényeljük.

Ő már a hajóban volt, ez is jelzi, nekik kellett dönteni: mennek Jézussal, vagy maradnak, és ők Jézust választották. Kit választunk mi? Megyünk Vele akkor is, amikor mások maradnak? A kényelmet választom, vagy az együtt hajózást az Úrral?

A következő próba a szélvihar. Bizonyára meglepetésként élték meg. Nem gondoltak arra, hogy ha Jézus a hajóban, lehet vihar. Erre azonban számítanunk kell. Mert a tanítvány élete nem sétahajózás. Nem arról van szó, hogy üdülés címén lehajókázzuk az életet. Nincs más dolgunk, mint lebarnulni. A vihar a hitünket próbálja meg. Mit teszek? A régi tapasztalatokra, szakmai tudásra építek, vagy azonnal az Úrhoz fordulok? A tizenkettő maga próbálta megoldani a helyzetet, elvégre kiváló hajósok voltak, és nem is ez az első viharuk. De minden vihar más. Más volt, amikor halászként élték át. Miért volt az más? Mert akkor Jézus nélkül éltek, és nem a megszállott ember megszabadítása volt a cél. Amíg élték a mindennapi életüket, a megélhetéssel törődtek, és halálra fogtak ki halakat, addig az ördög nem törődött velük. Így van ez ma is, amíg a saját megélhetésünk a legnagyobb gondunk, addig az ördög nem törődik velünk. Akkor válunk számára ellenségekké, amikor az Úr Jézus nevében a halálból életre segítünk embereket.

A viharral a gonosz Jézus Gadarába való megérkezését akarta megakadályozni. Jó terep volt az a számára. Az emberek a kezében voltak. Jobban szerették a pénzt és saját magukat mindennél. A tanítványok nem fordultak azonnal az Úrhoz, ezért veszélybe kerültek. Ne hagyjuk aludni Jézust. Nem elég tudni Róla, hanem forduljunk Hozzá, hívjuk segítségül. Mert ami tegnap rutinfeladat volt, Jézus nélkül, az ma veszélyforrás, ha Jézus nevében tesszük. Az ördögöt bosszantja, amikor lelkeket akarunk menteni, és komolyan vesszük az Úr szavát.

Azonban jó, hogy az utolsó pillanatban Hozzá kiáltanak. Rádöbbennek, itt van Jézus, nem vagyunk magunkban. Olyan jó, hogy az utolsó pillanatban is kiálthatunk, ha még tudunk eszmélni. Az Úr meghallgatja ezt a kiáltást, annak ellenére, hogy Őt okolják. Milyenek is vagyunk. Mindjárt az Úr a hibás, nem törődik velünk. Soha nem gondoltad még: nem törődik velem az Úr? Pedig Ő nem ígérte, hogy nem lesznek viharok az övéi életében, de azt igen, hogy velük lesz a világ végezetéig. A viharban is jelen van, és hívhatjuk Őt.

Először a vihart dorgálja meg az Úr.  Hallgass el, némulj meg! És a vihar elhallgat és megnémul, csendesség lesz. Megláthatják: Jézus Úr a természet tomboló erői felett is. Hiszem-e én ezt? Bízom-e benne az elemek tombolása idején is? Csodálatos hatalom, szavára csendesség lett. Igen, Jézus szavára a külső és a belső viharok ma is lecsöndesednek. Sőt, nincs is más, aki le tudná csendesíteni viharainkat, csak egyedül Ő. Nincs szükség nyugtatóra, elég egy szó. Ha Hozzá fordulunk, nem kell a nyugtató, mert Ő a szív nyugtatója. Benne nyugszik meg, csendesedik le a szívünk, az idegrendszerünk.

Az Úr megkérdezi, annyi mindent láttatok már, és még mindig nincs hitetek? Vajon mit szól, amikor minket lát? Még mindig nincs hitünk? Természetesen, nem arra kíváncsi, tudjuk-e az Apostoli Hitvallást, a Heidelbergi Kátét, hanem hisszük-e a viharok, az ellenség támadása idején, hogy Ő Úr mindenek felett. Hiszem-e, hogy Neki ma is van hatalma a gonosz mindenféle erői felett?

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a ten-

geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd

fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad ár -

nyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyó -

gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamis -

ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tiszto-

gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem

és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.