Megszabadítva

L

évi törzsét magának választotta ki az Úr, ők az Úréi, és Neki szolgálhatnak a szent helyen (5Móz 18,1-22). Micsoda kiváltság ez, mindig az Úr előtt, az Ő házában állni, és szolgálni Neki. Azt jelenti ez, hogy mindig Vele voltak, állandóan átélték jelenlétét. Öröm és kiváltság-e nekünk mindig az Úrral lenni, hisz Jézusban emberré lett, majd eljött a Szentlélek Isten által? Itt van, és mindig Rá támaszkodhatunk. De tesszük-e? Örülök-e, hogy az Úrral lehetek, hogy vezetését igényelhetem, társaságát élvezhetem? Valóban az Úr az én útitársam? Beszélgetek Vele, figyelek Rá?

Isten gondoskodik a lévitákról, az Ő feladatuk a szolgálat végzése. Nekik csak az Úrral és az Ő dolgaival kell törődniük, a megélhetésüket Isten rendezi el. Jó látni, nem aggódnak, mi lesz velünk, nincs bennük félelem, hogyan élünk meg, és mi lesz, ha megöregszünk, hol fogunk lakni. Teljesen az Úrra bízzák magukat, tudják, hogy Ő a lakáskérdést is megoldja. Mai gyermekeinek is ígéri, ha így Neki szentelik magukat, és Isten országa lesz az első az életükben, mindazt, amire szükségük van, megadja nekik. És ez felszabadító üzenet, leveszi az aggódást és a félelmet a vállunkról. Valóban így van? Gyakran ennek ellenére a megélhetés miatti őrlődést látni. Mindenki a saját életével van elfoglalva, egyre nagyobb jóléten fáradozunk, mintha elfelejtettük volna az ígéretet.

Isten azért tanítja népét, hogy majd ha bemegy a Tőle kapott földre, ne az ott élőktől tanuljon. Isten mindenre felkészíti őket, mindent elmond, amire az élethez szükség van. Mégis nagy kísértés, hogy ők tanulnak a pogányoktól, ráadásul Isten előtt utálatos dolgokat. Ne legyen náluk  olyan szokás és gyakorlat, mint azoknál. Ha szétnézünk magunk körül, mit látunk? Nem akad nálunk is sok olyan szokás, amit a nem hívők gyakorolnak, de Isten előtt nem kedves? Azért mondja el az Úr, mi utálatos Előtte, hogy szakítsunk ezekkel, tisztítsuk meg tőle az életünket, és kérjünk szabadítást. Az okkult dolgoktól szabadok vagyunk? Nem kísért meg, hogy azért jó lenne megtudni, mit mondanak a jósok? Lássuk meg: Isten előtt ez ma sem kedves, egyenesen utálatos. Másrészt azt üzeni, ha ilyeneket teszünk, nem ismerjük az Urat, és nem bízunk Benne. Hiszen bátran Hozzá fordulhatunk, és amit tudnunk kell, azt meg is mondja. Azt ígéri, hogy jó Pásztorként előttünk jár és mutatja az utat. A Pásztor nyomában biztonságban vagyunk.

Eligazítást kapunk próféta-kérdésben is, ha beteljesedik, amit mond, az az Úrtól van, ha nem történik meg, akkor nem az Úr mondta. Sokféle prófécia, az Úrnak tulajdonított tanács jelenik ma meg, jó, ha mindig az Úr Jézusra nézünk, és Rajta keresztül vizsgáljuk meg, amit hallunk. Mindent az igével vessünk egybe, és ami egyezik a teljes Írással, azt komolyan lehet venni. Ami nem áll meg az igén, az hamis üzenet, arra ne figyeljünk. A megtévesztés szelleme mindig működik, ma különösen is megerősödött, azonban a kereszt szilárd pont, és az Úr igéje ma is tanácsol.

Az Úr Jézus a vihar ellenére is megérkezik Gadarába, mert aki felé elindul, ahhoz meg is érkezik (Mk 5,1-20). Őt semmi sem tudja visszatartani vagy megakadályozni. Az Úr a megkötözöttekért is jött, azokért, akiken már senki nem képes segíteni. A reménytelen és esélytelen emberek reménysége is Ő. Amikor és ahol az Úr Jézus Krisztus megjelenik, ott mindig van remény az újrakezdésre, a talpra állásra, az életre. Ő maga a remény.

Amikor kiszállnak, szembejön Vele egy tisztátalan lélektől megszállott ember, nagyon rossz állapotban van. De ez a találkozás nem véletlen, érte jött Jézus. Ezért az emberért indult el és állta ki a vihart, és érte megy majd a keresztre is. Jézus számára ő is ember, még ilyen állapotban is ember. Csodálatos, az Úr nem fél, és nem viszolyog, hanem áll vele szemben. Eljött, és az emberé a lehetőség, és ő él is vele. Kiált. Ebben benne van minden, az addigi szenvedés és a szabadulás utáni vágy, amit leborulásával is kifejez. Az Úr itt van, megközelíthető, értünk jött, és mehetünk Hozzá, amint vagyunk.

Meglepő, amit mond, azt várnánk, segítséget kér, de nem ez történik, hanem azt kéri, ne gyötörje. Akkor értjük meg, ha látjuk, ez már a tisztátalan lélek szövege, ő nyilvánul meg. A gonosz számára gyötrelmes a Jézussal való találkozás, képtelen a szentet és igazat elviselni, nem tud Jézus közelében lenni. A gonosz zavarttá válik Jézus jelenlétében, mert tudja, hogy Jézus a nagyobb. Ahol az Úr megjelenik, onnan a gonosznak távoznia kell. Meneküljünk az Úrhoz, Ő az igazi oltalom. Aki Hozzá megy, az lecsillapodik, attól távol kerül a gonosz. 

Jézus felszólítja, hogy menjen ki az emberből. Nem kérdezi, akarsz-e kimenni, sőt, az embert sem, akarsz-e meggyógyulni. Miért? Mert a gonosznak nincs helye az emberben. Ez nem Isten szerinti állapot, Ő fel akar ebből szabadítani. A gonosz befolyása rabszolgahelyzet. Ő uralja le az életet. Azonban Jézus felszabadít. A gonosznak távoznia kell, akár akar, akár nem. És ő tudja is, hogy mennie kell.

 Mi a neved? Ez jó kérdés! Ezt meg kell válaszolni. De nem lehet mellébeszélni. Azt kell mondani, ami igazából vagyok. Nincs már polgári neve, csak Légió. Mi a valós nevem? Azért kérdezi az Úr, hogy így tudatosodjon bennem is: szabadításra van szükségem. Egyszer ki kell mondani, nem az vagyok, akinek gondoltam magam. Jézus előtt jó helyen mondjuk ki. A Szabadító itt van!

A Légió nevéhez mérten pusztító. Távoztában is elveszi az életet. Igaz, nem emberét, kétezer disznóét. Ebből is kitűnik, hogy sokba kerül az ember élete. De Jézus mértéke más, mint a miénk, neki az ember mindent megér. Többet érünk neki minden anyagi jellegű dolognál. Vajon mi mit választanánk: a disznókat vagy az embert? A gadaraiak a disznót választják, ilyen áron nem kell Jézus. Jézus pedig majd az életét is odaadja értük.

Az ember megszabadult, Jézus ismét összerakta széthullt személyiségét. Nincs szükség emberi praktikákra, orvosságokra, ami széthullott, azt Ő összerakja. Hatalma van széthullt életünk felett is. Bátran forduljunk Hozzá. Valóban Ő az egyetlen remény. Eszénél van, tudja, kicsoda, és tisztában van azzal is, ki szabadította meg. Hálából Vele akar lenni. Aki átéli a kegyelmet, az Jézusnak akar élni. De Jézusnak élhet a maga városában is. Ott kell megélni a hitünket, és bizonysággá lenni, ahol Ő akar látni.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.