Só

M

ózes megtudja, hogy közel van halálának ideje (5Móz 31,14-30). Nem tudjuk, hogyan reagált rá, jónak tartotta-e, hogy nem sok ideje van itt. Azonban nincs benne pánik, és a hátralévő időt az Úrral és a szolgálattal tölti. Úgy készül, hogy találkozik még Istennel, átadja Józsuénak a rábízottakat. Jó állandóan az Úrra figyelni, mert bizony, mi nem tudjuk, mikor jön el halálunk órája. Nem mindegy, hogyan talál ez a pillanat. Nagyon fontos, hogy felkészüljünk, és akkor nem ér váratlanul. A felkészülés legfontosabb része, hogy az Úrral legyen elrendezve az életem. Úgy érjen a halál, hogy tudom, megbocsáttattak a bűneim, és Neki éltem földi életemet. Aki a kereszt alatt elnyerte a bűnbocsánatot és új emberré lett, úgy lépheti át az örökkévalóságot, hogy tudja, az Úr Jézushoz fog menni. Hazamegy a mennyei hajlékba.

Az Úr megjelent Mózesnek és Józusénak a kijelentés sátrában, mindkettőjüket a maga jelenlétébe vonta Isten, és így készítette fel. Mózest a hazamenetelre, Józsuét pedig a honfoglalásra és a letelepedésre. Mielőtt átlépik a határokat, megbizonyosodnak az Úr valóságáról, jelenlétéről. Isten beszél velük. Odaállnak az Úr elé, és várják az eligazítást. Így állhatunk mi is Urunk elé. Már nem egy adott helyen jelenik meg az Úr, hanem ahol elcsendesedünk az ige felett. Mert igéje által beszél velünk.

Mózes megtudja, hogy a nép idegen istenekkel fog paráználkodni. Nem valami biztató információ a jövőre nézve. De ezzel talán Józsué is megtudja: ne emberekben bízzon. Az ember szíve bűnös, és állandóan a bálványokhoz vonzódik. A világ mindig csábítja a hívőket. A pénz, és mindaz, amit általa meg lehet szerezni, hatással van ránk is. Csak akkor tudunk hűek maradni, ha mindig az Úrra nézünk. Ha nem akarunk másokhoz hasonlítani, a világgal lépést tartani. Aki megismeri Istent, az tudja, hogy nem szükséges aggodalmaskodni, a megélhetésünk sem csak magunktól, erőnktől, lehetőségeinktől függ. Isten vállalja övéi megélhetését. Keressétek először Isten országát és igazságát, a többi majd megadatik. Ezt ígéri az Úr. Mi ennél sokkal többet akarunk, sőt, sokkal többünk van. Nem akarunk hitből élni, e világ rendszerébe ágyazódtunk mi is bele. Azonban, aki hiszi, hogy az Úrnak gondja van rá, az nem fog csalódni.

Józsuét megerősíti az Úr, te viszed be Izráel fiait a földre, de még nincs semmi kialakítva. A települések idegen kézen vannak. Nincsenek lakóparkok. Mégis mire alapoz Józsué? Az Úr ígéretére: Én veled leszek! Ez elég, ha Ő velünk van, annál több nem kell. Lehet, hogy nem látunk előre dolgokat, de úgy haladunk előre, hogy Ő velünk van, akkor megnyugodhatunk. Isten a maga idejében elrendezi dolgainkat.

Az Úr Jézus rámutat: Isten országa egészen más, mint a világ (Mk 9,42-49). És ennek a tanítványok mindennapjaiban is meg kell nyilvánulnia. Az életünk különbözik a világ fiainak az életétől. Ha nem különbözik, ha ugyanolyan vagy még rosszabb, az megbotránkoztatja a frissen hitre jutottakat, a most újjászületetteket, a kisgyermekeket. Aki megbotránkoztatja őket az életével, és ezért visszatántorodnak, elfordulnak a hittől, arra ítélet vár. Át kell gondolni életünket, nem botránkoztatja-e meg a keresőket. Nem mondják-e azt, ha az egyház tagjai is úgy élnek, mint a nem hívők, akkor minek keresni Istent? Ha az egyház tagjai, a lelkészek, a gyülekezetek elöljárói ugyanúgy pihennek, szórakoznak, ha nekünk is az alkohol a fontos, ha a házasságunk nem tiszta, ha mi is a világ módszereit alkalmazzuk, akkor megbotránkoztatunk.

Isten országa mindennél többet ér. Többet ér mindazoknál, amiket ebben a világban akarunk magunkénak tudni, mint amit annyira szorongatunk, hogy képtelenek vagyunk elengedni. Az Úr azt kéri, radikálisan számoljunk le a bűnnel és mindazzal, ami az Úrtól el akar választani. Jobb, ha itt engedünk el dolgokat, mintsem kimaradjunk az életből. A gazdag ifjú képtelen volt elengedni vagyonát, ahhoz ragaszkodott, és lemondott az Úrról, a kegyelemről.

A tűz a Szentlélek szimbóluma, azé a Léleké, Aki kitöltetett pünkösdkor, és létrehozta az egyházat. A hívő ember ennek a Léleknek a temploma, ez a tűz jár át, és visz előre a szolgálatban, a tanítványságban. Ha ez a tűz elhamvad, semmit érővé válik az egyház. Ezt a tüzet sóhoz hasonítja az Úr, jó a só, és az egyház a föld sója. Élvezhetővé teszi az ételt, és tartósít. Ez a só, ez az íz maga az Úr Jézus Krisztus. Ő teszi tartóssá az életünket, nélküle romlandóvá válunk. Nélküle ízetlenek maradunk. De vajon ma van-e íze a sónak? A só a maga ízét átadja az ételnek, ízessé teszi azt. Az életünk is ízessé tesz? Mit adunk át a környezetünknek? Hatunk-e még mások felé? Vagy már nincs átformáló erő bennünk?

Ha rádöbbenünk, hogy elveszítettük ízünket, még kiálthatunk, hogy az Úr könyörüljön rajtunk. Elevenítsen meg igéjével az Úr, hogy ebben az ízetlen és nagyon is romló világban képesek legyünk pozitív változást kieszközölni. Mert az Úr ma is élő és ható. Ha a szívünket teljesen átjárja Isten Szentlelke, erőt kapunk. A Lélek ma is munkálkodik, keresi az elveszetteket. Adja az Úr, hogy az életünk hiteles legyen, és ne eltaszítsa a keresőket, hanem inkább odasegítse az Úrhoz.

 VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.