Tiszta szív

M

ai igénk megmutatja, mennyire ismeri az Úr a szívünket (5Móz 24,1-22). Amit az Úr Jézus megfogalmaz a szívünk keménységéről, az már Mózes idejében is ismert volt. Kemény a szívünk, minden kitelik tőle. Többek között az is, hogy a házastárstól egy idő után meg akar szabadulni. Amikor a válólevélről olvasunk, ne gondoljuk, hogy ezzel Isten helyesli a válást. A szövegből az derül ki, hogy a válólevéllel az Úr védi és segíti a feleséget. Ha nem kapna válólevelet, házasságtörőként ítélnék meg. Isten a kapcsolatok gyógyítását szorgalmazza, és a hűséget. Hiszen Isten maga a hűség! A világ lehet, hogy igazodik a testünk vágyaihoz, és elfogadja a bűnt és a világ szokásait, de Isten nem igazodik hozzánk. Ő ma sem fogadja el a válást megoldásként. A megoldás a megbocsátás és az újrakezdés Vele. A megromlott kapcsolatot is újrakezdhetjük az Úrral, és Vele másabb lesz minden.

Azonban, ha mégis a válólevél mellett dönt a férj, és elbocsátja feleségét, befejeződött a kapcsolat. Ha a feleségnek lesz új kapcsolata, de az is véget ér, az első férj nem veheti később vissza a volt feleségét, mert ez utálatos az Úr előtt. Bizony, a házasság terén sok mindent végig kell gondolni Istenre tekintve. Nagyon emberi szokások irányítanak minket, és nem Isten akarata. Azonban lehet ehhez igazodni. Kérhetjük a vezetést, és az Úr életgyógyító beavatkozását. A hit nem elmélet elsősorban, hanem gyakorlat. Isten jelenlétének az életünk minden területére való bevonulása. Az élő hit mindenben Istenre figyel, és Rá hangolódik.

Isten számára az ember minden anyaginál fontosabb. Az Ő országában oda kell figyelni a másikra, a felebarátra. De csak az tud a másikra figyelni, aki figyel az Úrra. Akinek nem önmaga van az élete középpontjában, hanem az Úr. Isten országa életközpontú, jó lenne erre nekünk is figyelni. Végiggondolni, hogy amit olvasunk, az megjelenik-e a mai tanítványok életében? Odafigyelünk-e a másik anyagi helyzetére, le tudunk-e mondani apró előnyről, haszonról a másikért, a bajbajutottért? Ha komolyan vesszük Isten akaratát, kevesebb utcára került ember fog körülöttünk élni. Ma hány ember nem kapja meg időben a fizetését, az Úr hangsúlyozza: időben adjuk meg azt, ami a munkásunknak jár. Anyagi dolgainkban is az ige legyen a vezérlő mesterünk. Pünkösdkor azt látjuk, hogy a magukéból adnak az elszegényedetteknek. Eladják az Úr követői azt, ami számukra fölösleges, és megosztják a rászorulókkal. Ők megértették az Úr országának alaptételét, ami nem más, mint az adakozó életforma. Az Úr Jézus is adott, önmagát adta, hogy megszabadítson és életre segítsen.

Az Úr a szegény, a jövevény és az árva mellé áll, támogatja, és népétől is azt kéri, támogassák azt, akinek nincs senkije. Mennyire más szemléletmód sugárzik Isten igéjéből, mint amit ma látunk. Ne akarjunk mindent magunknak, hagyjunk a szegényeknek a földön a termésből. Ha valamit ottfelejtünk, vajon otthagynánk, jó lesz a szegénynek, a rászorulónak? Inkább az a jellemző, hogy mindent igyekszünk magunknak megszerezni vagy megtartani. Az Úr Jézus a tanítványok meglévő készletéből vendégelte meg az ötezer embert, megtanította őket a magukéból adni.

Eljött az Isten országa, és erői hatnak (Mk 7,1-23). Betegek gyógyulnak, megszállottak megtisztulnak, bűnösök, kitaszítottak új emberré lesznek. Egyre több ember keresi fel az Úr Jézust, mert vágynak Utána, szükségük van beavatkozására. Megyünk-e mi így Jézus után? Keresem-e Őt, és mindennél fontosabb-e, hogy Vele legyek? Ezek az emberek mindent félretettek, csak találkozzanak az Úrral. Félre tudok-e mindent tenni az igéért? Olyan kevéssel megelégszünk, elolvassuk, amit kijelöltek, és aztán megyünk tovább. Ezek az emberek Jézus után mentek, aki a jó hírt vitte másoknak. Néha azt mondjuk, ezek csak a gyógyítót keresték, betegségeikből akartak szabadulni. De mi nem így vagyunk, állandóan az orvosokat járjuk, és ajánljuk is őket másoknak. Ezek Jézust keresték fel, hova mentek volna. A betegség nem normális állapot, a bűn következménye. Az Úr azért jött, hogy a bűn minden következményére megoldást hozzon. Ezért jöhetünk Hozzá teljes szívvel, azonban fontos, hogy ne csupán a test gyógyulását várjuk, hanem ismerjük meg Őt, mint Megváltónkat. Ezek az emberek elgondolkodtak egy-egy gyógyulás után, hogy ki is ez? Mi is gondolkodjunk Jézus felől, keressük Őt, keressük Általa a bűnbocsánatot, Isten kegyelmét.

Eljött Isten országa, és oly sokan tapasztalják erejét, megváltozik, rendbe jön az életük. Végre teljes értékű emberek lehetnek, nem kell a periférián maradniuk, hanem újat kezdhetnek. Azonban a farizeusok nem ezen örülnek. Jézus sikere az ő kudarcuk. Szolgálatuk által nem rendeződnek az életek, ezért most könnyebb irigykedni és támadni. Ők külső dolgokra figyelnek. Nekik a vének hagyománya fontosabb, mint a bűnösök szabadulása, a betegek gyógyulása. Mintha mi is lecsúsznánk egy ilyen irányba, az emberi hagyományok, rendeletek, törvények fontosabbá válnak, mint a megtérés, az élő hit. Pedig ezt nem lehet törvényekkel pótolni.

Az Úr Jézus a szívre, annak tartalmára helyezi a hangsúlyt. Ez lényegesebb az ember hagyományánál. Nem elég ajkunkkal tisztelni az Urat. Nem elég a szájvallomás, szívbeli megtérés és odaszánás szükséges. Urunk azt akarja, hogy Isten parancsolata legyen az első helyen.

A szív a fontos, ezért kérjünk most szívvizsgálatot Urunktól, és mi magunk is figyeljük, mi van a szívünkben. Honnan tudjuk meg? Onnan, ami elhagyja, ami belülről származik. Eredeti természetünk romlott, így a szívünkből ezek a tartalmak jönnek elő. Ezeket, amiket olvastunk, az Úr gonoszságnak nevezi. Amíg a szívünk nem születik újjá, gonosz. Vizsgáljuk meg az életünket, de ne a világ véleménye szerint, hanem az Úr szavainak a fényében. Nincsen ezekből jelen az életünkben? Bizony, több mindent már megtűrünk, sőt, elfogadottá válik az egyházban is, az Úr véleménye azonban nem változik, mindez gonoszság, és nem Istentől származik. Azonban van megoldás, az újjászületés. Aki látja, és elismeri szíve gonoszságát, elfogadja, hogy ezek a tartalmak jelen vannak, és bűnbánattal kiált, az kap szabadítást. Annak az Élete kegyelemből megújul, szíve pedig új tartalommal telik meg.

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.