I
|
sten népe
között más szokások uralkodnak, mint a világban (5Móz 22,13-29). Itt érték az
ember, van felelősségvállalás. Az Úr nem engedi, hogy kiszolgáltatott helyzetbe
kerüljön a másik. Védelmezi az ige a feleséget, a nőt. Nem lehet csak úgy
elbocsátani, rágalmazni a házastársat. Isten országában a házasság megbecsült
kapcsolat. Isten védi a házasságot. A házasság Istentől kapott intézmény, a
társ ajándék. Nem a válás az elsőfokú megoldás, hanem a kapcsolat gyógyítása.
Lehet azért tenni, hogy ne romoljon meg a kapcsolat. Azt olvassuk, a férj
meggyűlöli a feleségét, valami nem úgy alakul, ahogyan elképzeli, vagy
egyszerűen múlnak az évek, és változik a társ. De ne feledjük el, mindketten
változunk. Azonban az Úrral való kapcsolat által és az egymással való
közösségben át lehet hidalni a problémákat. Amikor megtapasztjuk évek múltán az
Úr türelmét, szeretetét, nagy kegyelmét, a másikhoz is másképp állunk. Nagyon
fontos beletekinteni az igébe, mert benne láthatjuk meg saját hibáinkat,
bűneinket. Azt is felismerjük, hogy nemcsak én bocsátok meg a másiknak, hanem a
másik is gyakorolja az elengedést.
Ha valaki házasságban élővel alakít ki kapcsolatot, mindkét fél felelős. A
farizeusok már nem tartották ehhez magukat, ők csak a nőt akarták elítélni, az
Úr Jézus azonban kegyelmet gyakorolt vele szemben. Megbocsátotta a bűnét, és új
élet irányába segítette. Csodálatos, hogy az Úr az ilyen jellegű bűneinket is
magára vette. Ez nem azt jelenti, hogy nem bűn a házasságtörés, hanem azt, hogy aki
ezt felismeri és megvallja, az bocsánatot nyer. A bűnbocsánat pedig már egy új
életre jogosít fel, ami azt jelenti, többé nem akarok elkövetni ilyen vétket. A
bűnbocsánat mindig azt jelenti, most már tudom, hogy bűn, amit tettem, és többé
nem teszem. Tehát nem azt jelenti, hogy Isten megbocsát, és ezért továbbra is
folytathatom, amit eddig. Ez nem megtérés, ez nem Jézus-követés. A megtérés azt
jelenti, többé már nem élek úgy, ahogy korábban éltem testi vágyaim,
kívánságaim szerint.
A tanítványok visszatértek az Úr Jézushoz a küldetésből (Mk 6,30-44). Tőle
indultak, és Hozzá térnek vissza. Nem az embereknek számolnak be eredményeikről,
hanem az Úrnak mondják el tapasztalataikat. Isten országában nem a pletyka a
főszereplő, mindent az Úrnak mondhatunk el. Ő küld, így Neki számolok be.
Amikor ezt teszem, imádkozok, és közbenjárok egyúttal azokért, akiknek
bizonyságot tettem. Mivel az Úr küld, Neki tartozok beszámolóval.
Az Úr elvitte őket egy puszta helyre, azt akarta, hogy csak Vele
legyenek. Szükséges félrevonulni, és csak az Úrral lenni. Az Úr csak rájuk akar
most figyelni, és közben ők is csak Jézusra figyelnek. Nem engedi, hogy bármi
elterelje a figyelmüket. A csendesség is ezt jelenti, csak az Úrral vagyok,
figyelek arra, amit mond. Engedem, hogy Lénye átjárja a szívemet.
Olyan jó látni az emberek Jézus utáni vágyát. Mint a forrásvízhez a
szarvas, úgy igyekeznek Jézushoz. Az sem számít, hogy gyalogolni kell. Nem
érdekesek az egyéb programok, félreteszik a munkát is, mert Jézus, a Vele való
találkozás mindennél fontosabb. Mondhatnánk: Isten országa és az üdvösség lett
mindennél fontosabb. Választ kell
találni az örök élet kérdésére. A munkát el lehet halasztani, de a halált nem.
És ha úgy halok meg, hogy nem ismertem meg Isten kegyelmét, elveszek.
Az Úr meglátta ezt a szomjúságot, nem azért esett meg rajtuk a szíve,
mert elfáradtak a gyaloglástól, hanem a belső szomjúság látványától. Azt látta,
hogy nincs élő víz. A farizeusok, papok nem tudják ezt a szomjat csillapítani.
Vajon mit lát ma az Úr a szívünkben? Hogyan lát minket?
Tanítja a sokaságot, ez az első, Isten dolgait megismertetni az
emberekkel. Itt most nem a gyógyításé a főszerep, hanem a tanításé. Meg kell
ismerniük az Atya akaratát és üdvtervét. Egész nap Vele vannak és hallgatják.
Akarnak tanulni Jézustól. Mennyit tudok én az igével eltölteni? Akarok-e az
Úrtól tanulni? Ott van-e a vágy bennem akarata megismerésére? Felteszem-e
mindig a kérdést: ebben a dologban mit is mond az Úr? Az ige hogyan látja ezt a
témát, és milyen választ ad nekem?
A tanítványok az est közeledtével úgy látják, meg kell szabadulni az emberektől.
Talán sértődés is van bennük, mert úgy indult a nap, hogy Jézus ma csak az
övék, csak velük foglalkozik. Erre utánuk jött ez a sok ember. De most már
elég, menjenek haza, ami sok, az sok.
Mennyire más az Úr, Ő nem megszabadulni akar tőlünk, hanem megszabadítani
régi természetünktől, a bűn hatalmától. Bemutatja, hogy Ő minden élethelyzet
fölött Úr. Ő most is kézben tartja az eseményeket, ismeri a jelen probléma
megoldását. Viszont a tanítványok ezt nem látják. Nem hiszik, hogy Jézusnak van
megoldása a kenyérkérdésre is. De mi
hisszük-e, vagy mi is úgy gondolkodunk, ezt csak hagyományosan lehet megoldani?
A tanítványok szerint ez nem az ő problémájuk, Jézus szerint igen. Nekik
kell megoldani, meg kell mutatni, hogy már más megoldást is tudnak, mint eddig. De
valahogy ez nem ragyog fel előttük. Nem vásárolniuk kell, hanem a meglévőt
felhasználni. Az Úr mindig abból indul ki, ami van. És ha azt elővesszük, és
Jézus kezébe tesszük, átéljük, hogy a kevés is elég, sőt, marad is belőle. A
titok kulcsa nem mi vagyunk, nem az emberi erőlködés, szervezés, hanem Jézus.
Tedd Jézus kezébe a meglévő keveset, és bízd Rá a többit.
Jézus útvonala ez: föltekintés, hála és továbbadás. A kenyerek és a
halak nem a tanítványok, hanem a sokaság számára szaporodtak meg. De maradt
nekik is. A csoda nem a saját igényekért, kényelmükért történt, hanem az
emberek hitéért. Azért történt minden, hogy az ötezer ember meglássa, kicsoda
Jézus. Mindig az a cél, hogy felragyogjon Jézus istensége, hatalma.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése