Még mindig?

A

z áldás, az élet útja tárul fel most előttünk (5Móz 28,1-26). Az Istennel való járásnak megvannak a mindennapi életben megnyilvánuló gyümölcsei. Áldást ígér az Úr az övéi számára, azonban ennek megvan a feltétele. Mégpedig az Úr szavára való hallgatás, az engedelmesség. Tehát az áldás nem csak úgy jön, nem arról van szó, hogy kérjük és kapjuk. Isten nem áldást osztogató automata. Az áldás feltétele az Ő megismerése, az átadott élet és az engedelmesség. Néha azt gondoljuk, elég hallani az evangéliumot, formálisan igent mondani Jézusnak, és jön az áldás, függetlenül attól, hogyan is élünk. De nem erről van szó. Isten az Ő népének, az Ő útján járóknak ígéri ezeket az áldásokat, és nem általában az embereknek.

Azt is látnunk kell, hogy Isten mai népe nem azonos egy nemzettel. Ma azok tartoznak az Ő népéhez, akik őszintén hisznek az Úr Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, és a tanítványai lesznek. A tanítvány életében az áldás a gyümölcs, ami csak akkor terem, ha Benne maradunk. Nem mi vagyunk a gyümölcs forrásai, hanem az Úr.

Mindez azt üzeni, ha az Úr gyermekei azt teszik, ami a feladatuk, tehát világítanak, hirdetik és élik az evangéliumot, a többit Istenre bízhatják. A megélhetésük forrásait ráhagyhatják az Úrra, abban a hitben, hogy Ő munkálkodik. Ahogyan a zsoltárokban is olvashatjuk: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsolt 37,5). De valóban hisszük-e mindezt? Rá merjük-e bízni hitben életünk minden vállalkozását, és minden erőnkkel az Ő országáért fáradozunk-e?

Azonban ott van az engedetlenség következménye is. Ha nem hallgatunk Isten szavára, és nem tesszük, amit mond, akkor az áldás helyére átok lép. Mindennek megvan a maga eredménye, mindig az kel ki, amit elvetünk. A jó magból termés lesz, de rosszból gyom. Ahhoz, hogy új élet legyen, hogy életváltozások történjenek, hinteni kell a magot. Élni kell az igével, mert anélkül csak az öröklött gyomok fognak teremni. Ha az ige nem jut az életünkbe, a bűn háborítatlanul végzi a maga dolgát. Azért tárja elénk az Úr ezt a két lehetőséget, hogy Őt, az Ő útját, az életet válasszuk. Azért is fekteti le ezeket Isten a népe számára, és igazítja el őket, mert ezen az úton az emberek kisebb csoportja jár. Az Úr Jézus úgy mondja, kevesen járnak az életre vezető keskeny úton. Sokkal csábítóbb és könnyebb a másik, a széles út, mert azon sokan járnak. Ezért vonzó, mások is ezt teszik, mindenki így él, ezek a transzparensek vannak kirakva az út mentén. Ráadásul kezdetben sikereket is ígér, azt mutatja, érdemes úgy élni, mint mások. Azonban idővel kiderül, hogy a széles út az átok útja. Bizony, láthatjuk ezt, egyre több a probléma az egyházon belül élők házasságával, sokaknak ugyanúgy, mint a világban élőknek, az alkohol jelenti a feloldódást, a kikapcsolódást, a szórakozást. Pedig Pál a Szentlelket ajánlja a bor helyett. Isten gyermekének semmilyen pótszerre nincs szüksége, élhet a Lélek erejével. Ha átéljük, hogy felruháztatunk Vele, akkor megtapasztaljuk a lelki és fizikai megújulást.

Az Úr Jézus tanítványokhoz intézett kérdései megszólítottak, és úgy gondolom, hogy komolyan végig is kell gondolnunk (Mk 8,11-21). Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Hát, miért is? Hiszen mi is mindig azon tanakodunk, hogyan és miből élünk meg. Állandóan kevés a fizetés, mindig a több pénzben látjuk a garanciát a növekedésre, a fejlődésre. Bizony, úgy vagyunk, mint a tanítványok, nem vesszük észre, kinek a tanítványai vagyunk. Nem akarjuk látni, hogy nincs szükség félelemre, aggódásra, emberi számítgatásokra. Egy dolog a lényeg, hogy mindig Vele legyünk. Azon az úton járjunk, amelyen Ő jár előttünk, és akkor megtapasztaljuk ígéreteinek teljesedését, átéljük hatalmát.

Az Úr megkérdezi, hogy még mindig nem veszik észre mindabból, amit átéltek, hogy kinek a tanítványai? Nem látják, hogy kicsoda az Úr? Az eddig átéltek nem voltak elegendők arra, hogy bizonyosságot és stabilitást adjanak a hitüknek? Mindaz, amit korábban megtapasztaltunk, a jelen problémái között útmutatónak, erőforrásnak és reménységnek kell lennie.

Nagyon fontos, hogy Jézussal egy hajóban kell lennünk, és a hajó útvonalát Ő szabja meg. Ebben az esetben bízhatunk abban, hogy Ő gondoskodik, és ezért nem kell aggódnunk. Ez nagyon lényeges, mindig együtt az Úrral, mert a korábbi tapasztalatok is mindig a Neki való szolgálat, az Ő útján való járás közben válnak erőforrássá.

Az Úr rámutat a probléma okaira: keményszívűség. Még mindig kemény a szívük. Ebből azt is ki kell hallanunk, hogy az Úrnak az eddigi munkái, tanításai szívmegmunkáló célzattal történtek. Mindent azért cselekedett, hogy a szívünk átalakuljon, és meglássa Őbenne Istent. Mert ha látjuk, hogy Jézusban Isten van jelen, akkor megértjük az életünket. Akkor világossá válik, hogy soha ne magam felől közelítsem meg a problémákat, hanem Őfelőle. Így azután, ami nekem lehetetlennek látszik, ami aggódásra késztetne, az nem lehetetlen, és nem is kell miatta aggódni, mert az Úr számára semmi sem lehetetlen. A lehetetlen csak ránk nézve érvényes. De az Úr Jézusnál nem létezik ilyen kategória. És akik hit által kapcsolatba kerülnek az Úrral, azok is megtapasztalják a lehetetlen kategória megszűnését. Pál apostol is arról vall, mindenre van ereje a Krisztusban, Aki megerősíti őt.

Ne aggodalmaskodjál

1. Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.