Aki kér, az kap

M

ózes búcsúüzenetét olvassuk, ezt hagyja a népre, ebből merítenek majd erőt (5Móz 32,26-52). De az egész könyv üzenet, mégpedig Istentől, az élet igéje. Ettől függ az életük. Az Úr igéjének megtartása jelent életet nekik. Ha komolyan veszik és figyelnek rá, áldottak lesznek. Ha eltérnek az Úr szavától, ítélet alá kerülnek. Az ítélet Isten eszköze, általa gyógyítani és formálni akarja övéit. Azt olvastuk, úgy őrzi őket, mint a szeme fényét. A szem számára is ítélet, fájdalmas cselekvés egy műtéti beavatkozás. De azért történik, hogy megjavuljon a látás. Amikor ítéletes dolgok történnek életünkben, lássuk meg Isten segítő, jobbító szándékát. Ő a legreménytelenebb helyzetben is menteni akar. Ő soha nem elveszíteni, hanem megmenteni akarja az embert.

Az ítéletes események, katasztrófák, tragédiák, érthetetlennek tűnő események, az időjárás megváltozása mind üzenet. Ezek által Isten üzenetet küld, nekünk, akik mindezt átéljük. Az Izráelt ért ítéletes események azért következtek be, mert elfordultak Istentől, és bálványokat imádtak. Rossz útra tértek, és ennek megvan a következménye. A bűnnek, az Istentől való elszakadásnak is megvan a következménye. A sok nyomorúság, szenvedés, a halál mind a bűn eredménye. Azonban Isten ezeken keresztül meg akar szólítani. Felhasználja arra, hogy végiggondoljuk életünket, és forduljunk Hozzá. Lássuk meg, hogy Nélküle elveszünk, de még van lehetőség az újrakezdésre. Merjük kimondani: elhagytuk az Urat, a magunk útjára tértünk, és ez nem jó. Tartsunk bűnbánatot, és kezdjünk el engedelmeskedni Urunknak.

Azonban az ember hajlamos mindent félreérteni és -magyarázni. Nem Istent látja, és nem az Ő üzenetét hallja meg még az ítéletes eseményekből sem, hanem magát élteti. Ha egy nép legyőzi Isten népét, akkor ők azt gondolják, a maguk ereje, katonai fölénye eredményezte a győzelmet, és nem Istennek adják a dicsőséget. Természeti katasztrófák, tragédiák esetében is ritkán látunk bűnbánatot, és nem is keressük, mit akar Isten mondani ezen esemény által.  Talán még látunk egy kis együttérzést, de nincs imádkozás, nem az Úrhoz fordulunk segítségért, van biztosító, aki fizet, és majd megoldjuk, megyünk tovább. Megmagyarázzuk mi is, ez nem Istentől van, csak a természet erői szabadultak el, emberi mulasztás, felelőtlen életmód. Ez mind igaz, de mögöttük ott van a féltőn szerető Úr. De mi nem akarjuk meghallani Őt. Pedig Isten a legjobbat akarja nekünk, azért küldte el az Úr Jézust is, hogy Általa összegyűjtse azokat, akik meghallják hívását. Magához hív, országába hív, hogy örökké Vele legyünk.

Az Úr Jézus tovább megy, viszi az evangéliumot (Mk 10,17-31). Viszi az új élet lehetőségét. Nemcsak Ő szólít meg, hanem felkínálja, hogy mi szólítsuk meg Őt. Elindult Jézus, és ezzel döntéshelyzetbe hoz. Most dönts, most jöjj, mert továbbmegyek, és nem biztos, hogy lesz újabb lehetőség. A most nagyon hangsúlyos a Bibliában. Most, amikor az Úr szava szól, halljuk meg, ne utasítsuk el. Ne mondjuk, ráér, majd később, mert fontosabb dolgaim is vannak. Az Életnél nincs fontosabb, és Jézus az Élet.

Nem mindegy azonban, hogyan jövünk. Ez a férfi csak tanácsért jön. Valami kell Jézustól, talán egy belépő, egy biztos garancia a mennybe, de nem maga Jézus. Jézusra nincs szüksége, úgy gondolja. Gyakran ez a probléma, csak valamit akarunk az Úrtól, de nem Őt Magát óhajtjuk. Azonban a mennybe Ő a kapu. Nélküle nincs szabad utunk. 

Ez az ember magában bízik, úgy gondolja, meg tud felelni Istennek. Azonban ez nem így van. Akkor éljük át Isten kegyelmét, amikor úgy jövünk, hogy nem tudunk megfelelni. Fontos, hogy felismerjem: az Úr Jézus szabadítására, segítségére van szükségem. Ez az ifjú ezt nem látta, minden rendben van nála. Azonban az Úr a mélybe lát. Túlnéz a felszínen, és tudja, mi van a szívben. Látja függőségünket. Ez az ember a vagyonához, a pozíciójához, az eddigi életformájához, a megszerzett biztonsághoz kötődik. Mindez fontosabb számára, mint Jézus. Kiderül ez, amikor az Úr megmondja, hogy mit tegyen, és képtelen elengedni, amit  szorongat. Mi az, amit nem tudok és nem akarok még Jézusért sem elengedni? Mi az, ami magához láncol? A munkám, családom, anyagi állapotom, a kényelem? Miért ragaszkodik ezekhez? Mert vakká lett, nem ismeri fel, kivel áll szemben. Neki Jézus egész végig csak egy tanító, akitől erkölcsi útmutatást lehet kérni. Nem látja Jézusban az Istent, az igazi értéket és kincset. Még nem ismerte fel, hogy Jézus minden földi kincsnél többet ér. Felismertem-e én már ezt? Lehet, hogy rávágom, igen, én már Őt választottam, Ő az Életem, a legnagyobb kincsem. Azonban ez akkor derül ki, amikor az Úr azt mondja, add el, amid van. Válj meg mindenedtől, és üres kézzel kövess engem, bízd rám teljesen magad. És ekkor kiderül, el tudok-e Érte mindent engedni. A házamat, megszokott lakóhelyemet, munkámat, eddigi kényelmem, előnyeim, kialakított anyagi biztonságom. Ekkor lesz valósággá, mi az, ami még köt, mi az, ami még nagyon is sokat jelent, és visszatekintgetek rá. Lót felesége sem tudott elválni Sodomától, elindul ugyan, de visszafordult, mert nem tudta elengedni Istenért. Nem tudta magát rábízni az Úrra. Én meg tudom-e ezt tenni?

Jézus a követésére hív, arra, hogy menjünk Utána, mindent elengedve. Ne magunktól, hanem Tőle függjünk. Merjük a megélhetésünket, minden szükségletünket Őreá bízni. Hányszor nem így van, mert szeretjük az emberi biztosítékokat. Ez az ember elszomorodott, mert fogvatartotta a vagyona. Mi  tart fogva? Mi tart vissza Jézustól? Mi az, ami nem enged, hogy Vele legyél, ami nem enged istentiszteletre, Bibliaközelbe? Azonban Jézus jelenléte azt üzeni, van szabadítás. Ha akarom követni és kérem Őt, az Úr felszabadít.

Az Úr vállalja tanítványait, nem azt jelenti, hogy Ő kifoszt, és azt akarja, hogy övéi nyomorogjanak. Nem, hanem Ő akar gondoskodni róluk. Meg akar szabadítani az aggodalmaskodástól, és új gondolkodásra, életformára vezet el. A lényeg: nem én szerzem meg a dolgokat, nem én gondoskodom magamról, hanem engedem, hogy az Úr adja meg mindazt, amire szükségem van. Aki Érte mindent elhagy, az kap, tehát nem én szerzem meg, nem arra fordítom az életem, hogy mindent begyűjtsek, hanem szolgálok Neki. Vállalom Őt, szenvedések közepette is, mert tudom, hogy ami kell, azt meg fogja adni. Isten országának működési elve: Aki kér, az mind kap (Mt 7,8).

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.