Ne félj!

I

sten népének fel kell készülnie: van ellenség, és lesz háború (5Móz 20,1-20). Ha ma nem is katonai fegyverekkel vívjuk a csatát, de mindig van harc. Sátán az Úr népe elé áll, akadályozza a haladásban, és a világ által megkísérti, le akarja téríteni a keskeny útról. Az Úrtól kapott fegyverekkel harcolhatunk, amiket Pál apostol jegyez fel az Efézusiakhoz írt levelében. És mivel harcra számítanunk kell, vegyük komolyan Pál tanácsát: „Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” (Ef 6,11). A főbb eszközeink az imádság és az ige. Az ige ismerete ad erőt és segít győzelemhez.

Jól kell látnunk, az ellenség mindig nagyobb sereggel rendelkezik, és jobban fel van szerelve, mint mi. Modern fegyvereket vet be ellenünk. Ezért bátorít az Úr, hogy ne féljünk tőlük. Ne figyeljük, és ne csodáljuk a fegyvereit, mert gyakran ezért bukunk el, a világ csillogó fegyverei megtetszenek, mi is olyanokat akarunk. Isten népe azonban nem test és vér ellen harcol, ezért a világ fegyverei számunkra nem alkalmasak.

Ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened. És ezen van a hangsúly, az ellenség katonai erejében bízik, arra épít, de te építs rám, bízz bennem, mondja az Úr. Mindig az Úr ígérete a lényeg, veled vagyok, én pedig bízzam benne. Az Ószövetség nagy alakjai is mindig az Úr nevében bízva álltak helyt az ellenség különféle praktikáival szemben. Soha nem magukra, hanem mindig Istenre figyeltek. Az Úr neve volt az erőforrásuk.

Fontos üzenet: halld meg, Izráel! Mit kell meghallani? Amit az Úr mond. Többek között: velem van, ezt ígéri, és ha Ő velünk, ki lehet ellenünk? És ha ezt magammal viszem, eltávozik a félelem. Ha egy erősebb fegyveres van velem, és kísér utamon, mitől is kellene félnem? Mindig az én Uramat látom, Rá figyelek, és eltávozik a félelem. Bármivel kelljen ma megküzdeni, ne féljünk, mert az Úr erősebb minden ellenségnél.

Azt is ígéri, hogy Ő maga harcol értünk. És bizony, nem könnyű hittel elfogadni, hogy Ő harcol. Nem nekem kell viaskodnom. Szeretünk mi harcolni, másrészt, mivel nem látjuk Isten seregeit, gyakran kétségeink vannak. De ez az ige arra szólít fel, hogy hit által bízzuk Rá magunkat. Higgyük, hogy ahogyan korábban megmentett az Úr, úgy tesz ma is. A korábbi szabadítás mindig megerősít a jelenben. Elvégzi, ne figyeljek másra, csak egyedül az Úrra.

Az Úr odafigyel övéi életére. Aki most házasodott vagy épített házat, annak nem kell azonnal hadba vonulnia. Isten oltalmazza az életet, figyelembe veszi, hol is tartunk most.

Megragadott az is, hogy Isten a természet, a környezet védelmét is övéi szívére helyezi. Ne pusztítsanak el mindent értelmetlenül. A gyümölcsfákat hagyják meg. Milyen jó lenne, ha ma is komolyan vennénk az Úr szavát, nem volna értelmetlen pusztítás.

Két, sőt, három ember élete állt helyre a korábbi történetben (Mk 6,1-6). És ez a családjukra hatással volt. Jézusban az Élet találkozott a halállal, és az Élet diadalmaskodott. Mindez jelzi, hogy Jézusban Isten van jelen. Mert ki nagyobb a halálnál? Isten! És amikor egy halott feltámad, az mindig Isten jelenlétéről tesz bizonyságot. Üzeni, itt van Isten köztünk. Jézusban Isten áll előttünk. Aki kereső és alázatos szívvel közeledik Jézushoz, az ezt felismeri, és öröm tölti be a szívét. Jó tudni, hogy Jézusban Isten elérhető. Bármilyen problémával küzdjünk is, esetleg olyan dolgokkal, amik azt sugallják, itt már nincs megoldás, forduljunk az Úrhoz. Hívjuk Őt segítségül.

Eljut Názáretbe is a híre, de ott nem hisznek Benne. Nem hittel fogadják, és nem a lehetőséget látják meg Benne. Nem fantasztikus: a halál fölött diadalmaskodó Jézus eljött hozzájuk!? Az élet nagy lehetősége ez. Isten Jézusban eljött a földre, igéje által ma is jelen van, megközelíthetjük, segítségül hívhatjuk, de vajon megtesszük-e? Isten még mindig nyitott kaput ad elénk, a szoros kapun beléphetünk az életre vezető útra.

Sokan nem akarják ezt meglátni, vagy nem tartják rendkívüli lehetőségnek, pedig az. És nem tudjuk, meddig tart, mert egyszer a kaput becsukják. Rohanunk, és annyi mindennel lefoglaljuk magunkat, és nem vesszük észre a legfontosabbat: Istent. Életünk minden pillanata azért adatik, hogy találkozzunk Vele, megismerjük Őt, és átéljük kegyelmét, majd Őt szolgáljuk, Neki éljünk.

Amikor a zsinagógában hallják Jézust, nem nyílik a szívük, hanem a hitetlenségük jelenik meg. Elakadnak, mert ismerik, tudják, kikhez tartozik. Hányszor a korábbi ismeretünk gátol, azok az információk befolyásolnak, amiket hallottunk, mindez úgy, hogy személyes tapasztalatunk még nincs. Urunk azt akarja, hogy személyesen forduljunk Hozzá, vigyük oda életünket, és tapasztaljuk meg, kicsoda Ő. De meghallgathatjuk mások bizonyságtételét is. Ezek az emberek is hallottak már Jézusról, biztos a kánai menyegző csodája, a leprás megtisztulása és más események híre is eljutott hozzájuk, de ők nem ezeknek hisznek.

A hitetlenség pedig akadály. Jézus csodálkozik, és úgy gondolom, ma is ezt teszi, amikor látja hitetlenségünket. Az elmúlt kétezer évben sok csoda történt, sok ember élte át Isten kegyelmét, és nyert üdvbizonyosságot, mégsem akarunk hinni. Itt van az ige, ami megerősíti a vallomásokat. Munkálkodik a Szentlélek, ennek ellenére kevés szív nyílik meg az Úr előtt. Ne a külső dolgokra figyeljünk, hanem lássuk meg az Úr munkáját. Elakadnak azon, hogy úgy tudják, Jézus ács, nem tanult rabbi, akkor hogyan hirdetheti Isten kegyelmét, és honnan vannak a csodák? Aki alázatos szívvel figyeli Őt, az meglátja Benne az Istent, és az nem fog megbotránkozni azon sem, amikor nem teológusok tesznek bizonyságot szabadulásukról. Ne azt nézzük, ki volt korábban a másik, hanem lássuk meg Isten munkáját az életében, a változást, amit az Úr vitt végbe. Lehet valaki régóta egy gyülekezet tagja, de a szíve még nem lett újjá, a másik meg megjárhatta az élet mélységeit, rossz véleményünk volt róla, de már látjuk, hogy új ember lett. Akkor fogadjuk el a bizonyságtételt. Mert nem a külsőségek, a neveltetés tesz tanítvánnyá, hanem az újjászületés, ami teljes életváltozásban mutatkozik meg. Az Úr ma is munkálkodik.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.