A Csoda

Mózes és a vének rámutatnak: az Úr parancsolatai nem díszek, azért adja őket, hogy népe megtartsa (5Mózes 27,1-26). Ez azt jelenti, le kell jegyezni, és újra és újra elővenni és alkalmazni. Az igét alkalmazás végett kapjuk, építsem be az életembe, és vegyem komolyan. Mi már az ószövetségi igét az Úr Jézuson keresztül szemléljük, de ez nem azt jelenti, hogy már nem kell komolyan venni. Az erkölcsi és szociális törvények ma is irányt szabnak. Ha Krisztusra figyelünk, akkor még teljesebben szolgálhatja az egyház életét.

Emlékköveket kell majd állítani, és azokra írják majd fel az Úr törvényeit. A fehérre meszelt kövek messziről felhívják magukra a figyelmet, oda kell menni elolvasni, ami rá van írva. Ezek a kövek nem engedik elfelejteni az Úr szavát. Ilyen emlékkő az ige is, vegyük kézbe, és olvassuk rendszeresen, amit mond az Úr. Azért kapjuk, hogy éljünk vele. Az emlékkő a továbbhagyományozást is szolgálja, itt megmarad az Úr szava. A következő generáció is hozzáférhet. Nagyon fontos, hogy továbbadjuk az Úr igéjét. Beszéljük el gyermekeinknek Isten csodálatos üdvtervét, tegyünk bizonyságot arról, amit a mi életünkben is végzett.

Az igének akkor lesz igazán hatása, ha az életünkben is meglátszik. Uram, könyörülj, hogy az életem mindig alátámassza a szavaimat, hogy ne legyen szakadék aközött, amit hirdetek, és ahogyan élek. Mózes rámutat a csend jelentőségére, és felszólít rá. Légy csendben, de ezt a csöndet nekem is akarni kell. Lényeges, hogy elcsendesedjek, csöndet alakítsak ki magam körül is, amennyire lehetséges. Csöndesítsük le a szívünket, de benne van az is, hogy igyekezzünk félrevonulni. Félrevonulni az igével az Úr szent közelébe. Az Úr Jézus is rendszeresen félrevonult imádkozni, és így töltődött és hangolódott az Atya akaratára. A csend az Úr előtt azt jelenti, megtanulok nem beszélni, csak figyelni és hallgatni, amit az Úr mond. Mennyire jellemző ránk, hogy mindig beszélünk; legyünk csöndben, hagyjuk az Urat megszólalni. Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. A csend azért van, hogy meghalljam, amit az Úr mond. Akarom meghallani? Megteszek mindent, hogy halljam, amit nekem személyesen mond az Úr? Légy csendben, és halld meg, addig ne menj tovább, amíg nem hallod az Úr szavát. Addig ne menjünk fel a szószékre, addig ne tegyünk bizonyságot, amíg az üzenet meg nem szólít. Az áldás a meghallott igéből származik.

Megragadott, hogy faragatlan kövekből kell építeni az oltárt. Olyan kövekből, amik a természetben előfordulnak, és úgy, ahogy megtalálják. Ez is az Úrról tesz bizonyságot. Az ember munkája ne vonja el Isten teremtéséről, megváltó művéről a figyelmet. Ne engedjük, hogy bármi az Úr elé kerüljön, minden tettünk mutasson Istenre, beszéljen az Ő hatalmáról.

Az átokmondások Isten szavát erősítik meg. Negatív formában kötelezik el magukat Isten és az Ő parancsolatai mellett. Az átkok rámutatnak: Isten komolyan veszi a bálványimádást és az erkölcstelen kapcsolatokat. Isten népe között nincs helye olyan gyakorlatnak, ami más népeknél elfogadott. Isten népe tiszta és szent nép, és ez nem csupán elmélet, hanem valósággá kell válnia. Az átokformula a kapcsolatok tisztaságának a megőrzésére mutat rá. Ha a környezetük eltér ettől, ők ne igazodjanak, hanem mindig ehhez tartsák magukat. Isten gyermekeinek mindig az Úr szava a lápás, ne engedjünk a világ szokásinak, hanem hallgassunk az Úr szavára. Ma nagy kísértés, hogy már az egyház tagjai sem az igét tartják útmutatónak a férfi-nő kapcsolat szempontjából. Mennyi nyomorúság terheli ma a házasságokat, azonban még segítségül hívhatjuk Urunkat. Az Úr által gyógyulhat az életünk, és ha az övéi vagyunk, akkor az Ő szavához igazítjuk magunkat az élet minden területén. A hívőnek nem az a hangsúlyos, mi ma a divat, a szokás, hanem mit mond az Úr.

Olyan megrendítő a sokaság magatartása (Mk 8,1-10). Három napja az Úrral vannak, és már elfogyott az élelmük is, még sem távoznak. Jó Vele lenni, sőt, mindennél jobb együtt lenni az Úr Jézussal. Ezek az emberek megtapasztalták Isten jelenlétét, és nem vágyódnak el. Ameddig csak lehet, Vele akarnak együtt lenni. Van-e ilyen vágyakozás a szívemben Jézus után? Három nap Jézussal, de ez koncentrált együttlét, itt csak ige van, semmi szórakozás. Nem olvassuk, hogy közben csobbannának a tengerben, vagy egyéb módon szórakoznának. Ők az élő igével foglalkoznak három napon keresztül. Csak Jézus a lényeg. Érte jöttek, és Vele vannak. Mi nekem a lényeg? Megszűnik-e a világ, amikor az igét kézbe veszem, vagy részt veszek egy istentiszteleten? Mi már Jézus közelében is magunkkal és a világgal foglalkozunk. Mellettünk vannak okoseszközeink, áradnak az üzenetek, jönnek a friss információk, és azokra figyelünk. Nekik Jézus szava volt a legfontosabb információ. Nem vágytak többre, mint Vele lenni.

Nem akadály, ha nincs élelem, nem zavarja őket a koncentrációban. Senki sem mondja, megyek és megoldom, hanem rábízzák magukat az Úrra. Csodálatos ez a bizalom. Vajon én rá tudom így bízni magam a Megváltómra? A megélhetés kérdése közelebb visz Hozzá, vagy eltávolít? Ezek az emberek ott vannak Jézus körül, hallgatják Őt, mégis elfogy az élelmük. És nem panaszkodik senki, nem mondják, miért engedi ezt meg. Hagyják, hogy megoldja. Mintha valósággá válna: Jézus az élet kenyere. Nekik elég Ő. Benne valóban mindent meglelnek. Nekem is elég Jézus? Étlen is tudnám hallgatni Őt, és örülök, hogy Vele lehetek? Öröm nekem az ige?

Az Úr odafigyel az emberekre, nem küldi el őket éhesen, tudja, hogy vannak messziről érkezők is. Talán azért beszél erről így az Úr, mert várja, hogy a tanítványok majd azt mondják: Uram, van nekünk valamennyi, odaadjuk Neked, és akkor elég lesz. Van már tapasztalatuk, még sem ez történik. Olyan nehezen adjuk az Úr kezébe, ami megvan. Nagyon ragaszkodunk a tulajdonunkhoz. Jézus megkérdezi, hány kenyeretek van. Nem küldi el őket kérni vagy vásárolni, hanem azt kéri, hogy a meglévőből induljanak ki. Mindig az a lényeg, amink van, azzal kell elindulni. Nem adja ide előre a sokaságnak elegendő élelmet, pedig megtehetné. Ez a hit iskolája: tényleg mindent nekem tudsz adni, hát add ide az utolsó falatodat is. Odaadok mindent az Úrnak?

Amim van, azt adjam az Úr Jézus kezébe, mert ott jó helyen van. Ha Ő kézbe veszi, hálát ad, megoldódnak a gondok. Iránymutató ez ma is. Adjuk a meglévőt Jézusnak, imádkozzunk, és a többit bízzuk Rá. Jézus kezében a kevés is elég, sőt, megszaporodik, még marad is belőle. Tulajdonképpen ez a legjobb befektetés, mindent odaadni az Úr Jézusnak. Nem kevesebb lett, hanem mindenki jóllakott és hét tele kosárral maradt is. Csodálatos Urunk van. Ő a csoda. Áldott az Atya, hogy elküldte Őt, hogy nekünk adta.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.