Már keresztem vállra vettem

E

gyre erősebb vágyódás árad ezekből a sorokból (Énekek 8,1-14). Két ember erősen vágyakozik az együtt töltött idő után. Igyekeznek elhárítani az akadályokat. Benne van az is, hogy jobb kivárni az idejét a szerelemnek, úgy tűnik, amikor ez a két személy megszerette egymást, még túl fiatalok voltak, sokat kellett várni, amíg megvalósulhatott a házasság. Isten országában mindennek rendelt ideje van, és jó kivárni ezt a rendelt időt. Ha nem tesszük, akkor magunknak bonyolítjuk a dolgokat és okozunk problémákat.

Amint eddig is láttuk, ezekben az énekekben az Úr utáni vágyakozás is megjelenik. Ott van-e ez a szívünkben? Mindennél jobban vágyódom-e az Úr megismerésére? Olyan jó, amikor az Úr vonz, alig várom, hogy Vele lehessek. De vonz-e még úgy az ige, a csendesség, mint ahogy vonzott a kedves utáni vágyakozás? Ott van-e még bennem, hogy igyekszem az Úr elé, és megteszek mindent azért, hogy minél több időt Vele lehessek?

A menyasszony azt szeretné, ha a vőlegény tanítaná őt. Kifejezi ez a lélek tanulási vágyát. Tanulni az Úr Jézustól, kettesben lenni Vele, és figyelni arra, amit mond. Mert meg kell tanulnunk az Isten országban való élet hogyanjait. Sok mindent tanulunk ma, de Isten dolgaival keveset foglalkozunk, és az élet gyakorlati oldalával is. Az életet is tanulni kel, a keskeny úton való járást is, az Úr ebben segítségünkre jön, igéjét adja a nekünk. Az igéből ismerhetjük meg Isten országát és az Isten szerinti életet is.

A szeretet, az agapé szeretet erős, semmi nem győzheti le. Emberi szeretetünk könnyen a végére ér, azonban itt az Úrtól kapott agapéról, vagyis az annak ellenére való szeretetről van szó. Ez tőlem nem telik, hiszen Isten maga az agapé, ezzel a szeretettel szereti a világot, és ez azt jelentette, hogy odaadta a Fiát érte. Az agapé önmagát adja a másikért. Én erre magamtól képtelen vagyok. De ha bennem él az agapé Isten, akkor lehetséges.

A szeretetet azonban gondozni kell. Ahogyan a tűzre is teszünk, mert egyébként elalszik, úgy kell a szeretet tüzét is táplálni. Még a parázsról is lángra kaphat, ha dobunk rá egy kis száraz tüzelőt. Ez arra is rámutat, van esély a kapcsolat felélesztésére, még a pislákoló parázs is belobbanhat. Az a kérdés, fel akarjuk-e szítani a tüzet? Teszünk-e rá, törődünk-e vele? A kapcsolat időigényes, törődni kell vele, vagyis időt szánni rá.

Az apostol saját kezével ír, mert így akarja még hitelesebbé és erőteljesebbé tenni üzenetét (Gal 6,11-18). Ennyire fontos a hitből való élet. Mindent megtesz, hogy a helyes útra irányítsa őket vissza. Ez az út a kereszt, a szenvedés útja. Ha a tévtanítókra hallgatnak, akkor elkerülik az Úr nevéért való szenvedést. A zsidók nem fogják támadni őket, mert körül vannak metélve. Pál felismeri, hogy ezek az emberek a kereszt gyalázatát akarják elkerülni. Úgy szeretnének Jézus tanítványai lenni, hogy az ne tűnjön fel senkinek, és ne érje őket miatta támadás. Másoknak akarnak eleget tenni.

Az apostol rámutat: a krisztusi élet lényege a kereszt, a kereszt kihagyásával nem lehetséges Isten gyermekévé válni. Nem az emberi tettek, a külső jegyek, hanem Krisztus kereszthalála tesz alkalmassá Isten országára. Az Úr halála által megbékítette az Atyát, és így kegyelemből van üdvösségünk, nem cselekedetekért.

Pál számára csak a kereszt létezik. Ott dőlt el a nagy csata, és szerzett győzelmet az Úr. A kereszten nem csak általánosságban ment végbe a diadal, hanem a kereszten Pál is megfeszíttetett a világ számára. A világ számára nincs Pál. Nem a világ, a másik ember elvárása határozza meg Őt, hanem egyedül Krisztus. Már nem figyel a világ ajánlataira, csábítására, egyszerűen nem létezik számára. Akkor hol él ez a Pál, hiszen mi mindig arra hivatkozunk, hogy ebben a világban élünk, ezért nem tehetünk mást, úgy is élünk, mint a világ. Hol él? Hát Isten országában! A földön van ő még, de már itt Isten uralma alatt éli az életét, Isten Lelke vezeti.

Pál titka a keresztre feszítés, ebben meglátjuk, hogy a keresztyén élet a kereszten kezdődik, ott meghal a régi bűnös ember, és egy új jön létre. Ott történik meg az új teremtés. Ha ez nem ment végbe, ha nem haltam meg Krisztussal együtt a kereszten, akkor nem is vagyok tanítvány. A vallásos hagyományok, a kultusz nem segít. Azért van annyi problémánk, mert az én még nem halt meg Jézussal együtt. Még mi akarunk élni, még nagyon sokat jelent számunkra a világ. Pál azonban meghalt a világ számára, és Krisztusnak él. Aki meghalt, arra nincs hatással már a földi élet. A halott nem reagál, ha kedvenc ételét mellé teszik, vagy szeretettei szólongatják. Ha a régi emberem halott, hiába kínálgatja portékáit a világ, már nincs hatása rám. Krisztust nem a világ, hanem az Atya akarata mozgatja.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.