Szabadság Krisztusban

S

zinte megszűnik a külső világ a két szerelmes számára (ÉnÉn 4,1-16). Csak egymást látják, és egymásban gyönyörködnek. Minden mást kizárnak a világukból. Nem fér oda be más. Csodálatos ez, és minket irányít, így figyeljünk Istentől kapott társunkra, ne legyen senki és semmi más fontosabb, mint ő. Tudjunk egymásban gyönyörködni. A vőlegény megénekli a menyasszony szépségeit. Bizonyára van más szép leány is ott, és a menyasszonyánál akadhat szebb is, de neki ő a legszebb. Szépsége, lénye kisugárzása mellett minden eltörpül. Az Úrtól kapott szeretet ez, minden eltörpül mellette, és csak az a személy ragyog, akit nekem adott az Úr. Ebben a szeretetben a másik belső értékét látom, ami meglátszik a szemben, és az arcon is. Ezt a szépséget az Úrral való kapcsolat biztosítja. Az Úr Jézus se a ragadt le a külsőnél, a jelen pillanatnál, szeretete látta azt, akivé majd lesz az, akit Ő elhívott. A beteg, nyomorult emberben már látta a meggyógyult újjá lett személyt. Krisztus megújító kegyelme szépít meg és tesz ragyogóvá.

Az Úr Jézus Krisztus is ilyen minden mást kizáró kapcsolatra hív. Aki megismeri az Ő személyét, és átéli kegyelmét, annak a számára az Úr mindennél nagyobb értékké válik. Szeretetére olyan szeretet gyúl a szívünkben, ami mindig Hozzá vágyódik. Mindennél jobban vágyakozunk Utána. Az tölt be, hogy minél többet legyek vele. A menyasszony és a vőlegény is benne élt ebben a világban, a vőlegénynek is megvolt a maga munkája, elfoglaltsága, de mindent megtettek hogy minél több időt együtt lehessenek. Minél több időt tölteni Azzal, Aki mindent odaadott értem, Akinek az élete sem volt drága, csakhogy kimentsen e jelenvaló gonosz világ hatalmából.

Urunk is így tekint az övéire, a megváltottakra, mint a vőlegény a menyasszonyra, semmi hibád sincsen. Ez nem azt jelenti, hogy nincs hibánk, jaj, mennyi nyomorúság van bennünk, de Isten nem ezt látja. Jézus megtisztító vére által minden eltöröltetett, nem a bűnt látja, hanem az új életet. A Fiút látja bennünk, az Ő életét. Az Úr látása csodálatos, bár én is így tudnék látni, nem a rosszra fókuszálni, hanem arra a munkára, amit az Úr elvégzett. Akit Ő kézbe vesz, azon meglátszik a munkája, az már formálódik, abban már nem a bűn látszódik elsősorban, hanem a Lélek gyümölcse kezd dominálni.

A vőlegény hívogatja mátkáját, benne van, ha majd hozzá megy, nem kell félni semmitől, mert mellette a veszélyes helyeken is biztonságban lesz. Krisztus mellett van igazi és teljes biztonságban az életünk. Még az emberileg veszélyes területeken, félelmes helyeken is járhatunk az Úrral félelem nélkül. A zsoltáros is megvallotta, ha a halál árnyéka völgyén kell is keresztülmennie, ott sem fél semmi gonosztól, mert Ő vele van. A hívogatás azt is jelenti, jöjj bátran, ne félj a jövőtől, a veszedelmektől, semmi se tartson vissza. Így hívogat Urunk is, jöjj, ne félj, mert tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükséged. Jöjj bátran, és kövess engem. Menjünk, ha hív, mert Jézus az igazi vőlegény. Őt követni, Hozzá tartozni főnyeremény. Az Ő ajándékai örökkévalók. Amit ez a világ kínál, elmúlik, Krisztus örökkévaló értékekkel ajándékoz meg. Elmúlik a test szépsége, elromlik az egészség, és végül elmarad a földi élet is, de aki Őbenne hisz, annak örök élete van.

Diadalmasan szól Pál apostol: Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1-6). Igen, szabadok lehetünk, a bűn és a világ hatalmától, már nem ezek tartanak láncon, hanem van szabad mozgásterünk. Tudunk mindarra nemet mondani, amire eddig képtelenek voltunk. És képessé válunk igent mondani Isten akaratára, képesekké válunk a Neki való engedelmességre. Új, csodálatos világ tárul ki előttünk Krisztusban, itt már nem kényszer szerint cselekszünk, nem a függőségek irányítanak, hanem Isten Lelke. Most már a Lélek vezérel, és akiket Ő vezet, azok valóban szabadok. Krisztussal szabad lehetek, és ha az Ő nyomában haladok, az is leszek.

Azonban vannak, akik vissza akarták terelni a galatákat a törvény, az emberi rendeleteknek és elvárásoknak való megfelelés útjára. Azonban a tanítványság nem a mi erőlködésünkön alapszik. Kegyemből igazulunk meg, és nem arra kell az erőnket fordítani, hogy igazzá tegyük magunkat Isten előtt, ami nem is lehetséges. Az apostol arra biztat, egyedül az Úrra figyeljünk, mindent Hozzá mérjünk. Aki így cselekszik, az el tudja utasítani a szépnek tetsző és az óembernek hízelgő dolgokat. Aki egyre jobban megismeri az Urat, a Tőle kapott életformát, és elmélyül az ige ismeretében, az meg tud állni ellenszélben is. Erre szólít fel az apostol, álljunk meg szilárdan, vagyis ragaszkodjunk az igéhez minden körülmények közepette. Ez nem is mindig könnyű, tudja azt Pál is, azonban Isten igazsága örök érvényű. Növekedjünk és erősödjünk benne.

Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni - ez az én részem, nem engedem, nem hagyom, hogy újra igát tegyenek rám. A gonosz próbálkozik, de nekem kell ellenállnom. Krisztusban lehetséges megállni. Azonban szükséges a tiszta látás, hogy ma is rabigának lássam a világ életét, mindazt, amit kínál. Ehhez biblikus hitre és látásra van szükség. A világ mindig szabadságról beszél, ha engedünk neki, és hallgatunk rá, szabadok leszünk. A szolgaság láncai mindig később látszanak meg. Az tud nemet mondani, aki szereti az Urat, és minden kincsnél nagyobbnak tartja Őt. Démás elhagyta Krisztust, mert e világhoz ragaszkodott, ő ebben a világban akart valaki lenni. A világ csábít, szépeket ígér, de az életet Krisztus kínálja. Válasszuk Őt, ne engedjük visszacsábítani magunkat. Pál és a többi apostol évtizedek múlva is bizonyosak voltak, hogy nincs Krisztushoz és az Isten országához fogható, és semmire sem cserélték azt le. Mi se cseréljük le az Urat.

Ne engedjük megtéveszteni magunkat, semminek nincs értéke, csak a hitnek, amely Krisztus munkájába veti bizalmát. Őáltala van üdvösségünk, ehhez nem kell és nem is lehet hozzátenni. A hit szeretet által fejti ki hatását. Aki hisz a Fiúban, örök élete van. Nem a mi munkálkodásunkról van itt szó, hanem Isten bűnösök iránti szeretetéről. Szereti a bűnöst, és azt akarja, hogy megmentett legyen. Az Úr Jézus azért jött, hogy a bűnöst megmentse. Ma is a bűnösök iránti szeretet fejt ki hatást, amikor a bűnben élő embert Krisztusért szeretjük, és visszük neki a megmentő hírt: van szabadulás Krisztus által.

Milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.