Többé nem én

F

olyamatos felszólítást kaptunk az elmúlt zsoltárokban is az Úr dicséretére (Zsolt 148,1-14). Dicsérem Őt, vagy csak elolvasom, és aztán el is feledkezem róla? Természetesen, a dicséret belülről fakad. Ezt nem lehet megparancsolni, ez vagy jön magától, vagy nem jön. Az dicséri, aki megtapasztalja Őt. Ez fontos, Őt megtapasztalni, azt, hogy Isten élő személy, Aki beszél és cselekszik. Gyakran csak a tetteit, elsősorban a gondoskodását szeretnénk átélni.

Hogyan dicsérhetem az Urat? Énekkel és élettel. Úgy gondolom, az életünkkel való dicséretmondás folyamatos, és azt mindenki megláthatja. Az éneklés alkalmi, és gyakran nem is szívből jön, hanem egy megszervezett program része. Az égitesteket hozza fel a zsoltáros példaként, azok nem énekelnek, de megteremtésük óta ahhoz a pályához szablyák magukat, amit Isten meghatározott nekik. Így tehát az Isten törvényeinek való engedelmességükkel dicsérik az Úr nevét. Ez az igazi dicséret, amikor teszem, amit mond. Amikor az ige a legfőbb tekintély, és mindenben hozzá igazodok. Ez dicséri az Urat. Mert énekelhetek gyönyörű szép éneket, hirdethetünk dicsőítő alkalmat, de ha nem az Úr szava szerint igazgatom az életem, az nem dicsőítés.

Ez egész teremtett világ dicséri az Urat azzal, ahogy megbízhatóan működik. Múlnak az évszázadok, de a természet végzi a munkáját. Nincs megállás, nem mondja, én másképp gondolom, hanem teljes mértékben az eredeti tervhez igazodik, mert az jó. Az életnek az a forgatókönyve, az a jó és embernek való, amit az Úr eredetileg elkészített. Azonban mi nem akarunk eszerint élni. Pedig a zsoltáros arról tesz vallást, hogy az embernek kötelessége volna az Úr nevét dicsérni. Vagyis Róla bizonyságot tenni, és Neki engedelmeskedve élni. Azonban a bűn elhangolta a szívünket, inkább hajlunk engedetlenségre, mint az engedelmességre.

Csak az Ő neve magasztos - milyen az Ő neve nekem? Mit jelent nekem az Úr Jézus neve? Valóban magasztos, minden névnél többet érő? Átmelegszik a szívem, amikor ezt a nevet hallom: Jézus? Miért is magasztos? Mert ebben a névben van az egyedüli és valóságos reménységünk. Jézus neve által szabadulhatunk meg a bűn hatalmából és a kárhozattól. Dicsérjük ma is Őt, mert nincs más név, és nem is adatott más, csak az Úr Jézus neve, ami által üdvözülhetünk. Dicsérjük és magasztaljuk Őt, mert nem pusztán egy név ez, hanem valóságos tartalom, egy ma is élő és ható személy húzódik meg mögötte. Dicsérem, mert megtapasztaltam, hogy Ő él, és van hatalma az életem fölött.

Pál apostol nagyon lényeges dolgot mond most el, és ez egy hatalmas bizonyságtétel is (Gal 2,15-21). Akik zsidónak születtek, azok is bűnösök. Mindegy, melyik nép tagjaként látjuk meg a napvilágot, nincs különbség, bűnösök vagyunk. Senki nem születik Isten gyermekének, keresztyénnek, mindenki kegyelemre szoruló bűnös emberként érkezik meg a világba. Ebben nincs közöttünk különbség. Elveszettek vagyunk. Azért született meg Jézus, hogy segítsen rajtunk, kimentsen elveszett állapotunkból, és örök életre segítsen. A Benne való élő hit által igazul meg minden ember. A Jézusba vetett élő hit nélkül senki számára nincs élet.

Fontos tudnivaló az is, hogy cselekedetek alapján sem igazulunk meg Isten előtt. Semmilyen cselekedet nem segít. Isten nem írt ki pontgyűjtő akciót, és aki elért egy bizonyos számú pontot, akkor övé lehet az örök élet. Csak Jézus haláláért van üdvösség. Azt nem kell kiegészíteni. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos tetteket hozzácsapunk a váltságműhöz, és akkor minden rendben van. Megtérés nélkül nem megy. A megtérés teljes életváltozást foglal magában. Átélem bűneim bocsánatát, és egy új életet kezdek el élni, amiben Jézushoz igazodok.

Pál apostol megvallja, hogy ő meghalt a törvénynek, vagyis most már nem a farizeusoknak, vallási előírásoknak akar megfelelni. Ő már Jézusnak él. Nem akar megfelelni. Itt meghalásról van szó, meghaltam az addigi természetem és életvitelem számára, és teljesen Krisztusnak élek. És ez meglátszódik. Úgy mondja az apostol, Krisztus él bennem. És ha Ő benne él valakiben, az látható lesz. Krisztus másképp él, mint ahogy én éltem, és ha bennem él, akkor az szemléletes lesz. Azt mindenki észreveszi, mert Ő nem azokat cselekszi, amiket korábban én. Megváltozik az élet dolgaihoz való hozzáállásom, más lesz a fontos, mint eddig.

Itt nem emberi fogadkozásról, lemondásról van szó, hanem a régi ember haláláról. És a halott nem tud tenni semmit. Át kell gondolni, meghaltam-e már a Krisztussal, az én meghalt-e? Gyakran azt látni, az énünk nagyon is él,  gyakran mi vagyunk a középpontban, és az én határozza meg dolgainkat. Elvárásai vannak, én akarom, hangzik, vagy nekem kell. Pálnál már nem erről van szó, ez az én megfeszíttetett, és Krisztus éli benne a maga életét. Ki él bennem? Még mindig az én, vagy már Krisztus?

Az a Krisztus akar bennem élni, aki önmagát adta értem. Tehát megbízhatom Benne. Annyira szeret, hogy kész volt önmagát odaadni, csakhogy nekem életem lehessen. Ő igazi barát. Nemcsak mondja, hogy kész vagyok meghalni, amint Péter is mondta, hanem valóban meghalt értem. A kereszt mindig jelzi: Jézus a te Barátod, valóban meghalt, valóban odaadta magát, csakhogy te élhess. Péter csak fogadkozott, de nem halt meg Jézusért, hanem megtagadta.

Rajtam múlik: még mindig az énnek élek, vagy halálba adom magam a kereszten, mert már ez az én annyi gondot okozott? Igen, ez mindig csak magára gondol, az vezérli, neki jó legyen. El tudom mondani őszintén, hogy többé már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus? Ha igen, ha már  Jézus él bennem, az meg is látszódik.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.