A magvető

A

z Urat, a ti Isteneteket kövessétek - határozott felhívás ez (5Móz 13,1-19). Bármi történik, bárki bármit mond, és bármilyen erővel, csodákkal és jelekkel támasztja alá, akkor se hallgassatok rá. Ezt helyezi a szívükre Mózes, egyedül az Úrra figyeljenek, szavára hallgassanak, mert lesznek más hangok, népszerű szólamok, nagyszerű tettek. A gonosz is a pályán van, és akcióba is lép. Küld prófétákat, olyan embereket, akik az Úr útján járónak látszanak, meggyőzően beszélnek, és jeleket, csodákat is tesznek, ne hallgassunk rájuk. Mert nem a csodák a hangsúlyosak, hanem az, kihez hívogat, milyen istenről beszél. Nem mindig a csodák a döntőek, ez az ige rámutat: hamis tanítók is tehetnek csodákat, és azok meg fognak történni. Tehát nem mindig az dönti el, mi a helyes és a mi az Úr akarta, hogy megtörténik-e. Nagyon világosan látszik, hogy amit a gonosz eltervez, az is megtörténhet. Isten akaratával nem egyező esemény is bekövetkezhet. Ezért fontos, hogy ismerjük az igét, és rajta keresztül tájékozódjunk. Sőt, ismerjük az Urat, legyen személyes kapcsolatunk Vele. Mert aki Őt igazán ismeri, az nehezen megtéveszthető.

Feltehetjük a kérdést: miért enged az Úr olyan személyeket megnyilvánulni, akiket nem Ő küld, és miért történhet hamis próféta által csoda? A választ igénk adja meg. Azért, mert ez által próbál meg az Úr, felhasználja a hamis próféták tetteit és személyét arra, hogy beletekintsen a szívünkbe.  Teljes szívvel szeretjük Őt, és ragaszkodunk Hozzá, vagy ingatagok, könnyen befolyásolhatók vagyunk? Nagy veszély, hogy mindig az épp aktuális prófétákra hallgatunk, a népszerű vezérekre, és oda csatlakozunk, ahol anyagilag is megéri. Isten pedig azt várja, hogy szeretetből ragaszkodjunk Hozzá, ne a pillanatnyi helyzet, az önérdek sodorjon, hanem hűek maradjunk az Úrhoz.

Mózes a szabadításra hivatkozik, aki átélte, akinek az életében személyessé vált Isten, az ne engedje magát megtéveszteni hamis jelekkel, csodákkal. Ragaszkodjunk az Úr Jézushoz, ahhoz az új élethez, amit Tőle kaptunk. Urunk is figyelmeztet hamis prófétákra, akik meg akarnak téveszteni, és más Krisztust ajánlanak. Ne hallgassunk rájuk. Aki igazán megismerte a Megváltót, az nem dől be.  Mégis miért van időnként sikerük? Azért, mert könnyebb utat ajánlanak. Letérítenek a keskeny, az Úr által kijelölt és kitaposott útról. Az nehéz, mondják, kevesen is járnak rajta. Van jobb, könnyebb, népszerűbb, nincs rajta szenvedés, küzdelem, széles út, és sokan járnak rajta. Bizony, nagy kísértés, hogy a könnyebb utat akarjuk választani, és azt, aki mindig megadja, amire vágyunk. Azonban az Úr követése nem kívánságműsor. Vannak, akik azt gondolják, ha hisznek, minden vágyuk teljesül. Az Úr azonban arra hív, hogy Őt és ne a vágyainkat kövessük, ne a könnyebb utat válasszuk, hanem Őt, és az Érte való szenvedést.

Jó meglátnunk: sátán ma is el akar téríteni az Úrtól, attól az Istentől, Aki a Fiát adta oda értünk a kereszten. Célja ma sem változott, azt akarja, hogy ne ismerjük meg Isten kegyelmét, ne térjünk meg, és ne üdvözüljünk. Az a célja, hogy ne álljon helyre az élő Istennel a kapcsolatunk. És ha mégis megtörtént, ha átadtuk az életünket, le akar téríteni a helyes útról. Megtéveszt, mert hajlamosak vagyunk emberekhez, tanításokhoz kötni hitünket, és nem az Úrhoz és az Ő igéjéhez. Népszerű mondásokat ad elénk, amik meggyőzően hangzanak, és egyeznek a világ elvárásával. Minden út Istenhez vezet, és egy Isten van, és mindenki ugyanabban az istenben hisz. Csak a formák különböznek, de a tartalom, a lényeg ugyanaz. Azonban az ige rámutat: ez nem így van. Egy út visz az életre, és az maga az Úr Jézus Krisztus. Ha Őt kihagyjuk, tévúton járunk. Jézus nélkül nincs élet, nincs bűneinkre bocsánat.

Tükröt tart elénk az Úr mai igénk által, és azt kéri, nézzünk bele (Mk 4,1-29). Ha így teszünk, meglátjuk, milyen talaj is a szívünk. Talán azt mondjuk, mivel megtértünk, élő hitünk van, és élünk rendszeresen az igével, jó talaj a szívünk. Azonban jó meglátni, hogy itt olyan emberekről beszél az Úr, akiknek hirdettetik az ige. Ezek ott vannak körülötte, hallgatják Őt. Kiderül azonban, hogy nem  egyforma szívvel vannak jelen.

Az ige mindig nekem szól, nekem, az igehallgatónak. Nem a világról, a hitetlenekről van szó. Hanem rólam. Hogyan hallgatom, milyen szívvel vagyok az Úr körül? Tehát most figyeljünk magunkra, hallgassuk meg, mit mond nekünk az Úr. Mit mond az ige személyesen nekem?

A magvető hinti a magot, mert vetőmag nélkül nem lesz termés, nem lesz élet. Ennek ellenére nem üres a föld. Nincs tiszta, üres szív. Már előre tele van kővel és gyommal. Nincs ideális talaj, és a magvető ezt tudja, és mégis hinti a magot. Ne csüggedjünk a talajt látva, hanem hintsük a magot, akkor is, ha minden csupa gaz, csupa gyom. Nem az emberi lehetőségek szerint kell munkálkodnunk, hanem hit által. A mi dolgunk a vetés, a többit bízzuk az Úrra.

Nemcsak magvetők vagyunk, hanem talajok, vagyis az ige hallgatói is, és ilyenkor az Úr a megvető. Ő hinti a magot. Tehát az igehirdetés, bibliamagyarázat alkalmával is az Úrral van dolgunk. Hinti a magot, mert ha nincs vetőmagunk, nem lesz mit vetni. Akiben nincs új élet, az nem is tud róla bizonyságot tenni. Ahhoz, hogy legyen mit vetni, ismernünk kell az Urat. Ismernünk kell az igét, járatosnak kell lenni benne, és akkor tudunk tanácsot adni, segíteni. De ha magam sem tudom, mit mond Isten egy bizonyos témában, nehezen tudok igei választ adni.

Készüljünk rá az ige hallgatására. Ne csak beüljünk, mint egy előadásra a gyülekezetbe, hanem úgy menjünk, hogy előre elolvassuk az aznapi részt, gondolkodunk rajta, és imádkozunk. A terheinket, gondjainkat pedig adjuk át az Úrnak. Mert a gonosz is jelen van, mindent megtesz, hogy az Úr szava ne jusson el a szívünkbe. Ott lehetünk, de ne tudjuk, miről lesz szó. Vagy úgy hallgassuk, ez rám nem vonatkozik. De, minden ige nekem szól, Istennek van üzenete, ezért figyeljünk, és kérjük az Urat, tegye alkalmassá szívünket az ige befogadására. Akarjam megérteni, mit mond az ige. Szabad kérdezni az Urat, miről is van szó. De ha nem is akarom érteni, ha nem teszek semmit azért, hogy feltáruljon az üzenet, néma marad a Biblia.

Ha értem, és örömmel fogadom az Úr szavát, akkor is van veszély. Mert lehet, hogy egy ideig örülök, boldog vagyok, de ha a gondokat nem adom át, és nem engedem, hogy az Úr gondoskodjon rólam, könnyen lemaradhatok. Az Úr rendbe tett, egy ideig még haladok is a nyomában, de nagy a kísértés, hogy magam kezdem alakítani tovább az életemet. Annyi mindent kínál a világ, oly sok vonzó dolog van, be kell pótolni, ami kimaradt, és így elszakadunk az Úrtól. Vonz a világ gazdagsága, miért ne legyen nekem is meg az, amivel a nem hívő is rendelkezik, miért ne élhetnék én is úgy, mint mások? Elvonnak ezek a hangok az Úrtól, és nem lesz termés. Mert nem csupán a vetés a cél. A vetés a termésért van. Azért hinti a magot a magvető, hogy az majd teremjem, lehetőleg minél többet. Nem elég megtérni, az Úr tovább vezet, gyümölcstermő életre. Van-e termés az életemben?

Hogyan védhetjük ki a világ csábítását? Ha megtanulunk Pállal együtt megelégedettnek lenni. Ha elég nekem az Ő kegyelme, és szívemet elsősorban az Ő országára és igazságára irányítom. Mindezt azzal a hittel, hogy Ő tudja, mire van szükségem. Lehetünk jó föld, amelyik meghozza a termést. Mindez kegyelemből, az Úr munkája által. Ehhez szükséges az állandó kapcsolat. Mert szívünket az Úr tisztítja meg, és Ő is tartja tisztán. A napi csendesség és az engedelmesség által maradhat tiszta a szívünk. Ha nem járulunk Urunkhoz, és nem kérjük, hogy tisztogasson, a gyom elnyomja az igét. Szívünknek is állandó gondozásra van szüksége.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.