A túlsó part felé

I

sten többféle módon próbálja népe szívét maga felé fordítani (Jer 14,1-9). Először a prófétát küldi hozzájuk azzal a reménységgel, hogy meghallják és komolyan veszik szavait. A próféta megtérést hirdet, illetve annak elmaradása esetére ítéletet. Az ítélet a babiloni birodalom hadjáratában, majd vereségben és fogságban nyilvánul meg. Azonban mielőtt mindez bekövetkezne, még más módon próbálja meggyőzni őket afelől, hogy valóban Ő a mindenható Isten, mennynek és földnek teremtője. Ő az, aki Izráelt kiválasztotta és elhívta, és most keresi velük az élő kapcsolatot.

A babiloni veszedelem előtt Isten szárazságot bocsát Izráel földjére. Ezzel az a szándéka, hogy a nép rádöbbenjen, hogy a Baal nem Isten, mert nem tud esőt adni. Hiába hívják segítségül a bálványokat, azok képtelenek közbeavatkozni, nem tudják megváltoztatni az időjárást. Meg kell látni, hogy egyedül az Úr szava képes változást előidézni, és ha Ő valamit bezár, senki nem képes azt megnyitni. És ez igaz a természet erőire is, egyedül Ő rendelkezik hatalommal felettük.

A nép szenved, hiszen a víz az élet lételeme, a próféta tudja, hogy ez a megpróbáltatás jogos, mert az életük ezt érdemli. Bűneik és törvényszegéseik nyilvánvalóak. Jeremiás Istenhez kiállt, megvallja, hogy Ő Izráel szabadítója a nyomorúság idején. Ha a nép nem is akarja tudni, de a próféta tisztában van ezzel, és az Úrhoz fordul. Jó, ha mi is tudjuk, hogy a legnehezebb helyzetekben is Ő a szabadító. Ne veszítsük el bizalmunkat, hanem kiáltsunk bátran az Úrhoz. Jeremiás arra kéri Istent, hogy ne hagyja el őket, jól látja, hogy Isten nyugodtan elfordulhatna Izráeltől, hiszen ezt érdemli, de arra kéri, hogy mégse tegye meg ezt. Ha Isten elhagyná Izráelt, az a véget jelentené a számukra. Ezért mi se hagyjuk el Őt, mert ha hátat fordítunk Neki, az egyenlő a véggel. Ha végleg elszakadunk Istentől, a pusztulás felé haladunk.

A fény fontos a számunkra, és a világítóeszközt nem azért gyújtjuk meg, hogy azután elrejtsük a fényt (Lk 8,16-25). A lámpa nem ér semmit, ha fényét eltakarjuk. Csak akkor vesszük hasznát, ha asztalra helyezzük, vagy olyan helyre, ahol megvilágítja előttünk a terepet. A hitünk, az evangélium a világ világossága, az igazi fény, ne rejtsük el, hanem tegyük láthatóvá, hozzáférhetővé.

Azt is láthatjuk, hogy Jézusnál nem jelent előnyt a származás, a családi kötelék, számára az az elsőrendű szempont, hogy ki hallgatja és cselekszi Isten beszédeit. Az embereknek azzal is szembesülni kell, hogy aki Őt hallgatja, az Istent hallgatja, Benne Izráel Istene van jelen, Ő áll előttük. Ma is az a lényeg, hogyan állok az igéhez. Nem számít Jézus előtt a származásom, az egyházi titulusom, hanem csak az, hogy cselekszem-e, amit mond.

A beszédek után az Úr hajóba száll és a túlsó partot veszi célba. Oda akar menni, mert fontos, hogy a pogányok vidéke is meglássa a világosságot, hiszen lámpát is a sötét helyekre kell állítani. A túlsó partra viszi az evangéliumot, viszi az Úr kegyelmét és a bűnösök iránti szeretetét. A tanítványok számára is ez a cél, vinni az evangéliumot, Jézust, oda, ahol még nem ismerik. Mert Őbenne mindenki új esélyt kap. Még én is.

A tanítványok úgy gondolták, ha Jézussal együtt hajóznak, semmi baj nem adódhat. Naivak voltak, és el sem tudták képzelni, hogy veszélybe is kerülhetnek. Pedig Jézussal együtt hajózni nem jelent veszély nélküli helyzetet. Azt jelenti, hogy bizony, számítanunk kell nehéz helyzetekre, veszélyekre, de velünk van az Úr, ezért nem kell félnünk. Velünk van Az, Aki minden veszélyben segítség és reménység. Így azután az a kérdés, Jézus a hajónkban van-e?

Az Úr a viharban is aludt, tudott aludni, mert rend van Benne. Tudja, Kihez tartozik és ismeri küldetését. Aki az Úrba gyökerezik, a viharban is nyugodt, az nem téveszti el az irányt.

A tanítványok fölött összecsapnak a hullámok, mert nem készültek fel rá. Váratlanul érte őket. Készülj fel a viharra, és ne rémülj meg, ha a hullámok háborognak, mert hajódban ott az Úr. Ha pedig rádöbbensz, hogy tehetetlen vagy, hívd Őt segítségül. Mindig a lényeget mondd el Neki. Ne lényegtelen dolgokról beszélgess vele, hanem a fő problémáról. A tanítványok sem azt kérték, jöjjön segíteni vizet meregetni, hanem elmondták a problémát, a többit pedig Rábízták. Hagyták, hogy úgy mentse meg őket, ahogyan Ő akarja. Ez a hit: elmondom a problémát, a többit pedig Ráhagyom, oldja meg úgy, ahogyan Ő jónak látja.

Jézus azonnal cselekszik, rászól a szélre és a vízre, és azok azonnal lecsillapodnak. Hullámzó és háborgó indulatunk, szenvedélyünk, érzelmünk fölött is Jézus az Úr. Az Ő szavára lecsillapodnak a bennem ágaskodó hullámok.

Szava nyomán nagy csönd keletkezik, amely lehetőséget kínál arra, hogy meglássuk, nagyobb a bennünk lévő vihar, mint ami kint tombol. De Jézus mindkét viharnál hatalmasabb. Ő parancsol, és viharainknak engedelmeskedni kell. Jézus a viharon keresztül is a túlsó part felé tart. Viszi az evangéliumot, a szabadításról szóló hírt.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.