A
|
z élő Isten
szavára hallgatni nem akaró Izráel hamarosan Babilon seregeivel találja magát
szemben (Jer 10,17-25). Megostromolják Jeruzsálemet, és ők hiába reménykednek a
szabadulásban, fogság fog következni. Eljött az idő, amikor az Úr keményebben
szól. Az ellenség támadásakor meg fogják látni, hogy a bálványok nem segítenek.
A fenyítés célja a bálványimádásból való kijózanodás. Meg kell látni, hogy
rossz cserét csináltak, mert Istennek van hatalma, ami által meg tudja őket
oltalmazni, és ha bajba kerültek, ki tudja őket szabadítani. A bálványimádásnak
mindig megvan a következménye. Mivel nem hallgattak Istenre, most már érezniük
kell. Gyakran kényszerül rá az Úr, hogy keményebben szóljon, mert csak ha
érezzük a fenyítést, akkor eszmélünk, akkor gondolkodunk el.
Még most is van lehetőség a bűnbánatra, az Úrhoz való visszatérésre, mert
a próféta azért küldetett, hogy felrázza a népet. Isten azért adja az
igehirdetést, hogy általa rádöbbentsen a változtatás szükségességére. Azonban
nem mindig akarjuk hallani a kritikát. Meg vagyunk győződve arról, hogy a mi
életünkben minden rendben van. Amikor ítéletes ige kerül sorra a Vezérfonalban, úgy tekintünk rá, mint ami nem nekünk szól. Mindig csak az ígéretet, a
dicséretet tartalmazó igék szólnak nekünk. Azonban bele kell tekinteni a kemény
igékbe is, mert azok is nekünk szólnak. Ha nem így gondoljuk, gőgösökké válunk
és magunkat csapjuk be.
Sőt, gyakran nem is az a baj, hogy nem látnánk a problémát, és nem lennénk
tisztában annak súlyosságával. Júda is látta, gyógyíthatatlannak vélte a sebét,
de azt gondolta, mégiscsak meg tudja a maga erejéből oldani. Itt szoktuk
elrontani, amikor látjuk, hogy baj van, és nem az Urat hívjuk segítségül, hanem
mi akarjuk rendbe hozni dolgainkat. Lássuk meg, pont azért jutottunk idáig, mert
nem bíztunk az Úrban, és ha eddig nem sikerült rendbe tenni életünket,
megszabadítani magunkat, ezután sem fog sikerülni. Egyetlen esélyünk van: az Úr
kegyelme. Csodálatos, hogy még mindig számíthatunk Rá. Még mindig kész
megmenteni, ha Hozzá fordulunk. Ne önmagunkra építsünk, hanem teljes mértékben
a kegyelemre.
Jézus befejezte az emberek tanítását, elmondta azoknak, akik követni
akarták, mindazt, amire számíthatnak; most azokhoz megy, akik még nem ismerik
(Lk 7,1-10). Felkínálja a lehetőséget az érdeklődők, a keresők számára is. Nem
elégedett meg azzal, hogy már így is sokan hallgatták, még többen pedig meggyógyultak. Isten országának jó hírét mindenkinek hallani kell, mert Ő nem csak
néhány emberhez, hanem Izráel egész házához jött. Az Üdvözítő mindenkié, de
válaszolni kell a hívásra.
Kapernaumban egy római százados szolgája haldoklik éppen, semmi nem
segített rajta, és akkor ez a pogány ember hall Jézusról, és azonnal megindul Felé. Ha nem is személyesen megy, de megkéri a zsidók véneit, járjanak közben
érte. Ennek az embernek Jézusról hallva hit támad a szívében, meglátja, hogy
Jézus képes meggyógyítani a szolgáját. Micsoda hit: egy haldoklóhoz hívja
Jézust, ez azt jelenti, hogy olyan hatalmasnak tartja Őt, hogy képes a halál
folyamatát is megállítani. Felismeri, hogy Jézus az Élet, és ahol Ő megjelenik és hittel fogadják, a betegségnek, a halálnak távoznia kell.
Sok bibliaolvasás és igehirdetés után hiszem-e én is, hogy ahol Jézus megjelenik,
eltávozik a pusztító. Mennie kell, mert Jézus hatalmasabb, és ha segítségül
hívom, lehull a bilincs, és szabad leszek. Legtöbbször az a probléma, hogy nem
hiszünk Jézus hatalmában, nem hisszük, hogy ha kérjük Őt, képes megszabadítani
több évtizedes szenvedélybetegségből. És ha Ő megszabadít, akkor valóban szabad
leszek, átélem, hogy nincs már szükségem semmilyen pótszerre, mert az Úr mindenre
elég. A Krisztusba vetett élő hit mindenre elég.
Egy pillanatra megállhatunk annál a leírásnál, hogy ez a római százados
mennyire más volt, mint a többi római. Nem gyűlölte a zsidókat, sőt, még a
rabszolgában is értéket, embert látott. Amikor megbetegedett ez a szolga, nem
megszabadulni akar tőle, hanem a gyógyulást keresi a számára, és ezért kész
áldozatot hozni. Mi, Jézus követői, értékeljük-e így az életet? Megteszünk-e
minden tőlünk telhetőt a másik, a nyomorult ember megsegítésére?
Jézus sem a farizeusok hozzáállását követi, nem ellenséget lát benne,
hanem egy segítségre szoruló embert. És Jézus kész mindenkinek segíteni, aki
Hozzá fordul, bármilyen néphez tartozzon, bármilyen is legyen a bőre színe.
A százados hírt kapott Jézus érkezéséről, és amikor már közel van a
házhoz, embereit küldi Elé, azzal, hogy nincs szükség arra, hogy bemenjen az ő
házába, hanem elég, ha csak egy szót szól. Ez az ember hit által felismerte,
hogy Jézusnak olyan hatalma van, mint egy katonai parancsnoknak, elég szólnia,
és a betegség eltávozik. Látom-e, hogy nem vagyok méltó? Igen, nekem nem jár a
bűnbocsánat, az új élet, nem jár az Úr segítsége, hanem mindez kegyelem.
Kegyelemből könyörül rajtam, és ajándékoz meg új, örök élettel.
Ezen a mai reggelen ilyen hittel forduljunk az Úrhoz. Higgyük, hogy elég
egy szót szólnia, és rendbe jövök. Elég, ha Jézus szól, és megoldódnak a
problémák. Jézus csodálkozva mondja, hogy Izráelben sem talált ilyen hitet.
Azok, akiknek volt bibliaismerete, nem hittek így Jézusban. De vajon a mi
életünkben talál-e ilyen hitet?
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár
megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem,
Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy
fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És
törvényed szerint nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem
dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni
hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád
bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De
lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen
bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús,
gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át
a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy
Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése