Az Úr itt van

M

i is hasonló kérdéseket teszünk fel, mint Jeremiás (Jer 12,1-17). Látjuk magunk körül az Istennek hátat fordító emberek felfelé ívelő pályáját, gazdagodását. Szemünk előtt válnak sikeresekké, megúsznak gonosz dolgokat, és bizony, gyakran halljuk: miért boldogulnak olyan jól, miért lehetséges ez, és miért engedi Isten?

A próféta úgy látja, az Úr ezeknek az embereknek megáldja a munkáját, ám azoknak, mindezek ellenére, távol van Istentől a szíve. Ilyenek voltak a zsidók, elfordultak az Úrtól, és az áldásért sem Neki adtak hálát, hanem a bálványoknak áldoztak, és saját képességeikre voltak büszkék. Vajon nem mi is rájuk hasonlítunk? Urunk gazdag áldását élvezzük sok területen. Soha ennyi lehetőség tanulásra nem volt. Ha vannak is, akiknek túl nehéz az élet, sokan túl jól élnek. Olyan dolgokat biztosíthatunk be magunknak, amikről a korábbi generációk álmodni sem mertek. De vajon hálát adunk-e? Meg tudjuk-e köszönni Istennek a lehetőségeket és ezt a sokféle dolgot, amivel megkönnyíthetjük az életünket? Egyáltalán látjuk-e, hogy mindent Neki köszönhetünk? Minden az Ő áldása és ajándéka, legyünk hálásak.

Jeremiás elmondhatja, hogy amikor az Úr megvizsgálta a szívét, úgy találta, hogy Neki szentelt az élete. A próféta az Úrnak, az Ő szolgálatának élt, mindent vállalt, amit Isten kért tőle. Vajon ilyen az én szívem is? Mindent vállalok, amit kér az Úr? Bizony, nem mindig így van, ez a világ vonzza a szívünket, sok időt igényel magának, és ezáltal egyre kevesebb jut életünk Urának és egymásnak. Ismerjük fel, hogy a legfontosabb az Úrral való kapcsolat, ne engedjük, hogy saját kezünk munkái elvonjanak Tőle és egymástól. Mennyi időt szánunk ma a gépekre, és milyen keveset egymásra. Álljunk meg, és forduljunk az Úr és azok felé, akiket nekünk ajándékozott mennyei Atyánk.

Egészen megdöbbentem, amikor arról beszélt Jeremiás, hogy az ember miatt gyászol a föld, mert, ahogy él, azzal tönkreteszi környezetét. Pusztul a természet, az állatvilág is megszenvedi a jelenlétünket. Vajon ma hogyan látja az embert a Teremtő, miként reagálja le azt a pusztítást, amit végzünk? Kifosztjuk a föld kincseit, elvesszük az állatok élőhelyeit energia és különféle ásványi anyagok után kutatva. Mindent elpusztítunk a még több termelés érdekében. Betonná varázsoljuk a földet. Urunk irgalmazzon, hogy rádöbbenjünk, nem jól van ez így. Bárcsak meglátnánk, hogy Isten kegyelmére, segítségére van szükségünk.

Júda népe nem akart eszmélni, hallgattak a világra, és eltanulták a pogányságot. Úgy vélték, modernek lettek, fejlődnek, azonban Isten másképp látta. Azt üzeni, fegyver emészti meg az országot, ítélet következik, fogság jön. Azonban szól már kegyelem ígérete is, visszahozza majd őket a földjükre, mert az Úr irgalmas és kegyelmes Isten. A gonosz szomszédok is ítéletet szenvednek el, mert rosszra tanították az Úr népét. Mi tanítsuk jóra, az Úr útjára, a Neki való engedelmességre a népeket. Tegyük vonzóvá Jézus nevét, hogy minél többen Hozzá kiáltsanak és Vele kezdjenek újat.

Az Úr Jézus Keresztelő Jánosról beszél, mégpedig elismerően (Lk 7,24-35). Elismeri a szolgálatát, rámutat, hogy a keresztelés, amit végzett, Isten akarata volt. Nagy volt ő a maga korában, nincs hozzá fogható az asszonyoktól születettek közül. Miért? Mert ő készítette elő az Úr útját. Ő járt Előtte, és ő készítette fel az embereket a Megváltó érkezésére. Szolgálatával sokakat felrázott és fogékonnyá tett Isten országára. Munkája által nagy várakozás ébredt az emberekben. Azért beszél róla Jézus, hogy ne a kétségeskedő János maradjon meg az emberekben, hanem az, aki hatalmasan szólt Júdea pusztájában. Jó látni, hogy az Úr elismeri az előtte járó szolgálatát. Mi is lássuk meg az előttünk járók hűségét és munkásságát.

János hirdette Isten országa közelségét, de nem lépett be oda, ő még csak előhírnök volt. Ő zárta le az Ószövetséget, és hirdette az új elközeledtét, de nem látta Jézus tetteit. Nem látta a keresztet, és nem lett számára valósággá Isten kegyelme, amit a Golgotán szerzett meg számunkra az Úr. Mi hálát adhatunk, hogy már ismerhetjük az Úr kegyelmét, hogy szélesre tárult előttünk a mennyek országa. De beléptünk-e oda? Nem Jánossal kell foglalkoznunk, róla vitázni, hanem saját magunkkal. Arra figyeljünk, hogy el ne szalasszuk az életet, és el ne menjünk a nyitott kapu mellett. Mert az Ország kapuja nyitva van, mindenki bemehet, aki leteszi bűneit. Mert a bűnös embert kegyelemmel várják, hiszen az Úr meg akar menteni, de a bűn nem mehet be oda.

De látjuk-e Isten kegyelmét, felismerjük-e hogy rendkívüli lehetőség előtt állunk, még mindig szól az evangélium? Azonban úgy látom, az ember semmit sem változik, csak a világot alakítja, az ő szíve ugyanaz marad. Mi is úgy vagyunk, mint Izráel népe, soha nem azt tesszük, amit kellene. Amikor sírni kell, nevetünk, amikor nevetni kell, sírunk. Mint a példázatbeli gyerekek. Most még itt a lehetőség, hogy sírjunk bűneink felett és örüljünk a kegyelemnek. Örüljünk az Úr közellétének, annak, hogy még elérhető, segítségül hívható. Hívjuk hát segítségül. Eljött az Emberfia, és azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Elveszettek vagyunk, engedjük megkeresni és megtalálni magunkat.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.