Otthagyott mindent

A

mikor olvassuk ezeket az ószövetségi törvényeket, nem is mindig értjük őket (3Móz 15,1-33). Hálásak vagyunk, hogy az Úr Jézus betöltötte őket, és ezek a tisztulási törvények nem vonatkoznak ránk. Legszívesebben ki is hagynánk ezeket az igéket. Minek olvassuk, nincs bennünk cselekmény, nem látunk bennük üzenetet. Azonban ezek által is szól az Úr. Már amikor Mózesnek és Áronnak adta őket, akkor is szólt. Tulajdonképpen azért lényegesek, mert ezek által is szól az Úr. Halljuk az Ő szavát. Megláthatjuk, mennyire odafigyel az övéire. Minden dolog Előtte megy végbe. Látja, mi történik velünk, és útbaigazítást ad a különféle élethelyzetekre. Olvassuk úgy ezeket a törvényeket is, hogy Urunk szól. Figyeljünk oda arra, amit általuk a szívünkre helyez.

Rámutat arra, hogy sok minden tisztátalanná teheti az embert. Vagyis olyan állapotba hoz, amivel nem járulhatnánk Isten elé. Hát nem arról szól a Szentírás, hogy Isten keres, hívogat és várja, hogy úgy menjünk, ahogy vagyunk? De, igen. Ő várja a legbűnösebbet is. Azért, hogy megtisztítsa az életét. Az első üzenet: Ő szent Isten, így nem állhatunk elé akárhogy, de tudja azt is, hogy önerőből nem tudunk szentek lenni. Ezért felajánlja, hogy menjünk, és Ő megtisztít. Ezt ígéri: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). Milyen csodálatos ígéret ez, nagyszerű esélyt kínál a számunkra. De fontos, hogy átérezzem, hogy csak Ő tud megtisztítani, ezért kérem, vigye ezt végbe. Ahogyan a zsoltáros is fohászkodott. „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsolt 51,9).

Azonban itt már az Ő népéről van szó. Azokról, akiket kiválasztott, akiket Ő vezet. És ezeknek oda kell figyelni arra, hogy Isten elé nem állhatunk bárhogyan. A hívőnek is állandó mosakodásra van szüksége. Ezt az ige végzi el. Sok minden ránk tapadhat a világból, Jézus a belső tisztátalanságra mutatott rá, szívünk tartalmára. Mennyi minden meghúzódik benne. Nem elég a tál külsejét megtisztítani, a szívünk tisztaságát nézi az Úr.

Az ige azt is elmondja, hogy meg lehet tisztulni. Ezek a szertartások is arról szóltak, hogy ha valami megfertőz és tisztátalanná tesz, megvan a módja a megtisztulásnak. Nem kell tisztátalannak maradni, nem szükséges együtt élni a bűnnel, és nem maradunk kitaszítottak. Az Úr Jézus azért jött, hogy ebből az állapotból kiemeljen. Ezt ismerték fel a leprások is, meg lehet tisztulni Jézus által.  Mivel van lehetőség a megtisztulásra, az új életre, most már az a kérdés: akarok-e tiszta lenni? Akarok-e új életet kezdeni? Mert az Úrral lehetséges. Nem kell már ezeket a rendelkezéseket betartani, áll a kereszt, és annak a tövében minden tisztátalanságtól megtisztulhatunk. Jézus vére megtisztít minden bűntől. A kereszt új esélyt kínál az újrakezdésre, az életre.

Jézus kimegy a házból az utcára, de ott is Jézus marad (Lk 5,27-32). Az a Jézus, aki a házban gyógyított, bűnöket bocsátott meg. Mindenütt Önmaga volt. Bárhol találkoztak Vele az emberek, Isten Fiaként nyilvánult meg. Mindenütt élte azt, amit hozott, áradt belőle Isten országának légköre. Bárhol jelent meg, érzékelték, hogy itt történni fog valami, és hogy történik-e, az elsősorban rajtunk múlik. Ő a kezdeményező. Most is elhív egy embert. Csak ennyit mond neki: Kövess engem, és rajta áll, elindul-e utána. Természetesen, ebben az egyszerű mondatban egy egész életre szóló döntés feszül. Minden megváltozhat, mássá lehet, ha elindul és követi Jézust. De maradhat változatlan, és folyhat tovább a megszokott mederben az élete. Attól függ, feláll-e bátran, vonzza-e Őt Jézus és az Istentől kínált új élet. Rajtunk áll, mert Jézus most is hív. Maradunk a régi kerékvágásban, gyötrődünk lelkiismeretünk vádjaitól, vagy ezektől megszabadulva egy új életet kezdünk? Persze, ez az élet dinamikussá fog válni. Mi pedig szeretjük a változatlant. Jézus változásra hív.

Ő meglát egy olyan embert, akit akkor nem igazán látott meg senki. Ő másképp lát, nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt, ami a szívben van. A szeme előtt lehet egy vámszedő, de látja azt, hogy a szívében nem teljesen romlott, hanem segítségre váró ember. Az Úr meglátja a vámszedőasztal mellett ülő Léviben azt, akinek Isten szánta, a lévitát, aki az Úrnak szolgál. Most igyekszik letisztogatni mindazt, ami ezt eltakarta. Ő elő tudja hozni az újat, Isten ajándékát.

Lévi egy lévi törzséből származó ember lehet, és így neki nem itt a helye. Isten nem ide szánta, valahol félrecsúszott az élete. Sok ember nem azon a helyen van, ahová Isten szánta őt. Ő nem a bűnök mocsarába, a szenvedélybetegségekbe, szétrongált kapcsolatokba, a mammon rabságába szánt. És ha mégis odakerültél, Ő ki akar onnan emelni. Azért szólít meg, mert látja benned azt az embert, akivé lehetsz Általa, akinek Isten szeretne látni.

Ő szól, de neked kell megmozdulni. Rajtad áll, elindulsz-e utána. Azonban az elindulás azt jelenti, hogy mindent, ami eddig idekötött, elhagyok, üres kézzel indulok Jézus után. Lévi azonnal döntött, nem akart tovább vámszedő lenni, nem akart már így élni, és mindent elengedett, amivel eddig a világ megtöltötte a kezét. Mindent engedj el. Jézus után csak üres kézzel mehetünk, Ő akarja azt megtölteni Tőle való ajándékokkal. Elengedtél-e már mindent? Annyi mindenhez ragaszkodunk, és szeretnénk magunkkal vinni az új életbe. Azonban ha Jézust akarjuk követni, csak így lehet, mindent otthagyva, a régi életből semmit sem átemelve. Mi az, amit áthoztam a régi életből? Mert ezek akadályokká válnak.

Lévinek megnyílik a háza Jézus előtt. Vendégséget szervez. És akkor abban mi van? - kérdezzük. Eddig is szervezett ilyen bulikat, csakhogy ez már más. Ezt Jézusnak szervezi, Ő van a középpontban, és azért tartja, hogy azok, akik eddig ismerték, baráti köréhez tartoztak, megismerjék Jézust. Bizonyságtétel is ez, mert mindenki megláthatja, hogy megváltozott az élete, de ez a változás nem tőle van, hanem Jézustól. Az új élet messziről beszél, minden megváltozott, és most már Jézus és a bűnösök iránti mentő szeretet tölt be.

Jézus programja a tanítványok programja is. Azért van itt az egyház, hogy a betegek számára orvos legyen. Itt nem a testi, hanem a lelki betegekről van szó. A betegség a bűn, amit egyedül Jézus képes meggyógyítani.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.

A lényeg: amit Jézus tett

A

z Úr folyamatosan beszél Mózeshez és Áronhoz (3Móz 14,33-57). Az életre ad számukra útmutatást. Felhívja a figyelmüket arra, hogy mit és hogyan tegyenek, ha majd bemennek Kánaán földjére. Azt a földet az Úr ajándékozza nekik. Kapják, Isten ajándékoz. Nem nekik kell megkeresni, hol is telepedhetnének majd le, hanem az Úr gondoskodik róluk. Sőt, még akkor gondolt rájuk, amikor nem voltak nép. Mindez azt mutatja, hogy bátran bízzunk az Úrban. Ismert Ő minket, mielőtt megszülettünk, terve van számunkra, és nagyon jól tudja, mire van szükségünk.

Az Úr felhívja a figyelmet arra, hogy népe itt csak vándor. Ne a Sínai-hegy lábánál vagy a pusztában tervezzenek hosszútávra. Isten népe gyakran ebben a világban rendezkedik be hosszútávra, pedig itt csak vándorok vagyunk. Nem ezt a világot kaptuk birtokul, ez átmeneti hely. Isten egy új földről adott ígéretet, ott már nem lesz jelen mindaz a rossz, ami erre a világra jellemző. Az új föld bűnmentes lesz.

Az Úr Jézus is beszélt erről, amikor azt helyezte tanítványai szívére, hogy ne a földön gyűjtsenek kincseket maguknak. Mégis hányan itt igyekeznek kincseket gyűjteni. A gonosz is mindent megtesz, hogy a földi javakra irányítsa figyelmünket, általuk kösse le energiánkat. Az Úr Jézust is ebbe az irányba igyekezett terelgetni, amikor a világ minden kincsét felajánlotta Neki. Azonban Ő elutasította ezt. Maradt az Atyával bensőséges kapcsolatban, és mindent Tőle várt. Ne feledjük, hogy vándorok vagyunk, hazánk a menny, akkor se, ha közben még itt rójuk a köröket. De ezen az úton nem vagyunk egyedül. Számíthatunk Urunkra.

Azt is üzeni az Úr, hogy új hazában is lesznek problémák, vagyis a megtért, hívő ember is számíthat bajokra. Lesz betegség, nem mindig haladnak úgy a dolgaink, ahogy azt szeretnénk. Azonban Isten segítsége jelen van. Felkereshetjük Őt, sőt, azt akarja, hogy keressük fel Őt mindennel. Ne magunk roskadozzunk a terhek alatt, hanem adjuk át azokat az Úr Jézusnak. Ő hívogat magához terheinkkel és fáradtságainkkal együtt. Ragadjuk meg a lehetőséget, és engedjük, hogy mindent átvegyen az Úr. Mi fordítsuk erőnket országa terjesztésére. Legyünk szabadok az aggodalomtól, a félelemtől.

Imádságból megy vissza az emberek közé tanítani az Úr (Lk 5,17-26). Mondhatjuk, hogy Jézus elkérte Istentől a mondanivalót. Átvette azt, amit az Atya üzen az embereknek. Fontos, hogy ilyen csendből lépjünk ki mi is az emberek közé. Imádságban vegyük át Isten üzenetét, töltődjünk fel az Ő Lényével. Mennyire másabb minden, ha imából lépünk az emberek közé.

Jézus fontosnak tartja a tanítást, nem gyógyít állandóan, hanem tanít is. Megismerteti Istent és az Ő tervét hallgatóival. Még a vallási vezetők is ott ülnek körülötte. Az Úr Isten országa titkait tárja fel előttünk. Üljünk a lábaihoz, mélyedjünk el igéjében, mert olyan dolgokat tár fel, amiket magunk nem látunk meg, amire nem jövünk rá.

Teljes összhangban van Jézus az Atyával, akkor gyógyít, amikor az Úr ereje indítja. Figyel az indíttatásra, és akkor vált, tanításból átmegy gyógyításba. Amikor az Atya így akarja, abbahagyja a tanítást, és gyógyít; tud váltani. Ezt nekünk is el kell kérnünk. Engedjük, hogy vezessen a Lélek, indítson, mikor mit tegyünk, de kérjük el, hogy így tudjunk váltani. Ne mondjuk, most én erre a munkára vagyok beállva. Jézus félretette a tanítást, és teljes lényével a béna felé fordult. Az egyház, a hívők élete ma nagyon merev, szabályokhoz, szokásokhoz ragaszkodunk, és ezért nem friss illat terjed általunk, hanem áporodott a levegő. Urunk, újíts meg minket, adj frissességet népednek.

Négy embernek fontos az az egy. Négy ember fektet egynek a gyógyulásába energiát. Mi mennyi energiát fektetünk mások gyógyulásába, szabadulásába? Ezek az emberek Jézusban látják a megoldást, Hozzá akarják vinni. Mennyi akadály előállhat, amikor Jézust keressük, amikor Hozzá viszünk valakit. Ezek azonban nem torpannak meg. Ne torpanjunk meg, természetes, hogy a gonosz meg akarja akadályozni a Jézus elé kerülést. Tisztában van azzal is, hogy milyen könnyen feladjuk.  Azonban ezek nem adják fel. Hiszik, hogy Jézus képes őt meggyógyítani, és szeretik azt, akit hoznak.

Ezek az emberek nem a betegségről, orvosi lehetőségekről szerveznek az ágyon fekvőnek előadást, hanem Jézus elé igyekeznek vele. Tudják, mire képes, ismerik. Hit van a szívükben. Ilyen hittel menjünk mi is Jézushoz. Higgyük, hogy Ő ma is megteheti mindezt, amit földi élete idején. Ne engedjünk át mindent a világnak, Jézus ma is az áldott Orvos.

Ezeknek az embereknek a hite a kitartásukban, áldozatvállalásukban látszódik. Jézus érzékeli, és ezért odafordul a bénához. Bár ő nem kéri Jézust, de a négy ember hitéért cselekszik. A kitartásuk, fáradozásuk jelzi: hiszik, hogy képes meggyógyítani ezt az embert. Miről tanúskodik az életünk?

A hitüket látva a bűneit bocsátja meg ennek az embernek. Ez az első, úgy látszik, a bűn a legnagyobb problémája. Nagyobb, mint a test betegsége, sőt, talán összefügg a kettő. A bűnei kihatása a testi állapota. Nem rendezett dolgaink kihathatnak testi problémánkra. Gyakran a test megbetegedése jelzi: baj van a lelkünkkel. Jó komolyan venni ezeket a jelzéseket, és odavinni őket az Úr elé.

Az ellendrukkereknek is meg kell látniuk, hogy Jézusnak van hatalma bűnöket megbocsátani, szavából erő árad, és megelevenednek a lebénult testrészek. A bűnbocsánat Jézustól jön, a földi életben van lehetőségünk rendezni ezt a kérdést Vele. A felszabadult lélekből új energiák áradnak. Meggyógyul testben is ez az ember. Jézus szava talpra állítja. Jézus szavában ma is nagy erő van, ha szól, tegyük, amit mond, és képessé fog tenni rá.

Teljes gyógyulásban volt része az eddig bénának. Haza tudott menni, sőt, maga viszi az ágyat. Ez nagyon fontos. Eddig mások cipelték, innentől kezdve neki kell vinnie. Érdekes, hogy Jézus hangsúlyozza is: vedd az ágyadat, és menj haza. Úgy látszik, nem volt ez magától értetődő a meggyógyult számára. Szívesebben ment volna üresen haza, vigyék az ágyat azok, akik idehozták. De Jézussal nem lehet trükközni, Ő az életre gyógyít meg. Innentől neki kell vinni az ágyat, felvállalni az életét. Most már nincs szüksége segítségre, meg tudja egyedül oldani. Nem használhatja ki a társait. A négy ember szó nélkül kisétál a történetből. Nem sütkéreznek a dicséretben. Senkinek nem beszélnek magukról. Nem mondják, Jézus gyógyította meg, de mi vittük Elé. Még pénzünkbe is került, kifizettük a tető javítását. Itt csak Jézus a lényeg. Ő van a középpontban. Legyen mindig Ő életünk, tetteink, szavaink középpontjában. Ne magunkról, hanem mindig Róla beszéljünk. Soha nem az a lényeg, mi teszek én, hanem az, mit tett Ő.

 CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK

1.  

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.  

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.  

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.  

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

Isten áldásával.

Visszaút

A

z Ószövetségben is találkozunk a leprából való gyógyulás reménységével (3Móz 14,1-32). Hiszen ez a törvény azért született, mert tudták: Istennek van hatalma a gyógyíthatatlan ember meggyógyítására is. Oly sok csodát megtapasztaltak, annyi mindenben látták az Úr hatalmát megnyilvánulni. Aki a Vörös-tengert kettéválasztotta, ne tudna a leprától megszabadítani? A tisztulási törvény megjelenése hitet adott a betegséggel küszködőnek, a táboron kívül kerültnek: van még esély, van visszaút. És ez ma is nagyon fontos üzenet. Nincs olyan élethelyzet, ahonnan ne lenne visszaút. A tisztulási törvényben szinte minden mozzanat az Úr színe előtt megy végbe, és ezzel rámutatnak: a visszaút Istentől van. A reménységet Ő jelenti nekünk. Amíg magunkra nézünk, elkeseredünk, addig lemondóan legyintünk, de mihelyst az Úrra tekintünk, más lesz a képlet. Tekints Jézusra, ne a magad tehetetlenségén sápítozz, hanem fordulj Hozzá, hívd Őt segítségül, bármennyire lehetetlen legyen is a helyzet, amiben pont most vagy. Isten megdicsőíti magát egy-egy hatalmas tett által. Amikor az embernek nem megy a megoldás, és Isten megsegít, az mindig Rá mutat. Így dicsőíti meg magát, arról beszél a szabadítás, hogy Ő nagyobb mindennél, ezért, aki Rábízza magát, annak jó kezekben van az élete.

A megtisztulni akarót hétszer kell madárvérrel meghinteni. Ami megragadott: a megtisztulni akarót. Azt, aki meg akar tisztulni, vagyis nem törődik bele a jelen helyzetbe, hanem szeretne gyógyulni, szabadulni, új emberré lenni. Hogyan állsz te? Akarsz új életet, vagy már beletörődtél, megszoktad, és azt mondod, neked így is jó? Vagy ott van benned az új után való vágyakozás? Ott van: nem akarok így élni, hanem szeretnék az Úrral újat kezdeni? Aki ezt kimondja, az hittel indul. Hiszi, hogy Isten tud rajta segíteni, Vele megváltozhat az élete.

A hetes szám Isten teljességére mutat. A teljes gyógyulásról beszél. Isten nem végez félmunkát, hanem teljesen egészségessé tesz. Ez több, mint a betegségtől való megszabadulás, tünetmentesség, ez a teljes belső gyógyulást hozza magával. Átélem a Vele való találkozást, egy új és élő kapcsolatba kerülök az Úrral, Hozzá tartozok. Isten már Atyám lett, Jézusért, nem vagyok egyedül, és most már az Ő országa polgáraként élek. Új gondolkodással, más vágyakkal telítetten járom a keskeny utat. Most már az örök élet vándora vagyok. Nem a semmi felé sodródom, hanem vándorlok az élet, a menyei haza felé. Ebben a vándorlásban az ország királya áll mellettem, Ő a kísérőm, és Ő gondoskodik is rólam. Felszabadultan róhatom a kilométereket. Most már meg tudok állni, nézelődni, meglátom Isten dicsőségét a világban, és hálát adok. Megtapasztalom, hogy lehet másként élni, már nem a világ sodrása visz magával, már nem a pénz, a munka határoz meg, hanem a lélekmentés. Feladatommá válik az Isten országába való hívogatás.

Nem véletlenül mondta Elizeus próféta Naamánnak, hogy hétszer merüljön bele a Jordánba, mert a teljes gyógyulást Isten adja. Aki hittel engedelmeskedik, annak megújul az élete. A fél gyógyulás nem elég. Az azt jelenti, hogy csak a testem gyógyul meg, de nem találok rá az Élet Fejedelmére. Óriási csoda egy gyógyíthatatlan betegségből felépülni, de ebben a világban az egyszer már meggyógyult is újra beteg lesz, és meg fog halni. A teljes gyógyulást Krisztus adja, megbocsátja bűneimet, megtisztít a bűn átkától, és örök életben részesít. Ez az élet a halál után is valóság. Jézus kereszthalála révén, hit által lehet a miénk.

Lukács mai története egybecseng a fenti igeszakasszal (Lk 5,12-16). Itt egy hús-vér leprás kerül elénk, amint találkozik a lepránál is hatalmasabbal, a betegség fölött is Úrral, Jézussal. Az Úr hozza a reménységet, felkeresi a különféle településeket, és így lehetőséget kínál az ott élőknek a szabadulásra, a Benne való élő hitre. Nem mindenkit Ő szólít meg, hanem várja, hogy Hozzá menjenek. Amikor valaki odamegy Hozzá, azzal már hitéről tesz bizonyságot, kifejezi: hiszi, hogy Jézus tud rajta segíteni. Az ő problémáját is meg tudja oldani a názáreti. És amikor megtapasztalják a segítséget, egy lépéssel tovább mennek, és rádöbbennek, hogy ez a személy az Istentől küldött Megváltó. Felragyog előttük a boldog hír, Isten eljött népéhez. Látod-e már, hogy Isten eljött a világba? Itt van! Hányszor énekeljük, itt van Isten köztünk, de hiszed is ezt? Úgy élsz, mint akinek bizonyossága van efelől? Bárhol jársz, és bármit hoz az élet, nem esel kétségbe, mert veled vándorol az Úr?

Ő valóban itt van, ez ennek a világnak egyetlen jó híre. Jézus nélkül, Isten Fiának emberré létele nélkül örök sötétségben lennénk. Mert nem az ipari forradalom, a technikai robbanás hozta el a világosságot, hanem Jézus. A technika ugyan rohamosan fejlődik, de az ember szíve változatlan maradt. Ma is ugyanazok a tartalmak jellemzik, mint Jézus korában. „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert” (Mt 15,19-20). Ezek okozzák ma is a sok-sok problémát, teszik tönkre az életeket. És ezek ma is ott vannak a szívünkben, és semmilyen emberi alkotás, fejlődés nem változtat ezen. Csak egyedül az Úr Jézus képes megtisztítani a szívünket, szabaddá tenni mindezektől. Ha Ő tölt meg, akkor már nem ezek az indulatok fognak uralkodni bennünk és általunk.

Ez a leprás odamegy Jézushoz, akar gyógyulni. Hittel megy, hiszi, hogy képes rá az Úr. Jöjj hittel, tartsd Őt képesnek arra, amire te nem vagy képes. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy figyeled Őt, olvasod az igét, és minél jobban elmerülsz az evangéliumokban, annál nagyobbnak látod Jézust. Eljutsz oda, hogy kimondod: meg tudsz tisztítani. Leborulva, alázatos szívvel kéred már, nem akarsz parancsolni, mert tudod, hogy nem is lehet, meg nem is érdemled. Aki leborul Jézus előtt, az megvallja, nekem nem jár, bűnös vagyok, de hiszem, hogy megkönyörülsz rajtam.

Jézus kimondja: Akarom! Igen, Ő a szabadulást, a gyógyulást akarja. Azért jött, mert Istennek fáj a bűnben élő ember pusztulása. Ő nem ezt akarja, hanem azt, hogy helyreálljon Vele a kapcsolatunk, és vezetése alatt éljünk. Az embernek Istennel való élő kapcsolatban bontakozik ki az élete. Ha Őrá figyelünk, és azt tesszük, amit mond, kerülünk a helyünkre.

A tisztulás után a papokhoz küldi az Úr. Amint láttuk fentebb, ők mondják ki a gyógyulást, másrészt, hadd tudják meg, ki gyógyította meg ezt az embert. És ha látják őt, tudniuk kell, hogy eljött a Messiás. Ez a gyógyulás, a bizonyságtétel is jel. Gyertek, mert itt a Megváltó. Ám nem mennek. A mi dolgunk is elmondani, mit tett az Úr velünk. Munkája, a Róla való bizonyságtétel jelzés: itt van Isten Fia, gyertek Hozzá. Meglátjuk-e a jelet, megyünk-e Hozzá?

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

   Isten áldásával.

Jézus mindennél többet ér

A

 testen vagy a ruházaton megjelenő kiütéssel a papot kell felkeresni (3Móz 13,29-59). Ő állapítja meg, hogy ez rosszindulatú-e. Ha igen, tisztátalanná válik az adott személy. Ugyanígy a gyógyulást is a pap mondja ki. Így megtanulják az emberek, hogy minden problémájukkal az Urat keressék, és Tőle várják a gyógyulást. Izráel számára természetes, hogy Isten elé áll minden bajával. Istent kérdezi, és Tőle vár útmutatást, megoldást.

El kell őszintén csendesednünk, és fel kell tennünk a kérdést: nekünk is ez a természetes? Mindent azonnal az Úrral osztok meg, és Rá figyelek? Ma sokan azonnal emberi segítséghez fordulnak. Emberi eszközöket kezdünk el használni, és csak a végső esetben, az eddigi segítségek kudarca esetén keressük az Urat. A vérfolyásos asszony is így cselekedett, amíg volt pénze, egyik orvostól ment a másikig, és amikor elfogyott a pénz és vele együtt eltűnt a remény, elindult Jézus felé. Addig süket volt az ilyen megoldásra. Talán úgy gondolkozott, mire is mennék egy tanítóval. Ide orvos kell, a vérzést csak szakember állíthatja el, de amikor mindenki kudarcot vallott, elindult Jézus felé. A Róla hallott bizonyságtétel nyomán hit támad a szívében, elég, ha a ruhája szegélyét érintem, és meggyógyulok. Rájött arra, hogy eddig a hit hiányzott az életéből, ez a fajta hit. Elég, ha megérintem, és meggyógyulok. Isten drága kegyelme és ajándéka ez a hit, annyi keserűség után hittel fordul Jézushoz.

Talán te is sokat csalódtál már. Mindent megettél szabadulásod, életváltozásod érdekében, de nem fordultál még Istenhez. Most tedd meg. A Belé vetett hit ott kezdődik, amikor feladjuk az anyagiakban, az emberi eszközökben való bizakodást, és teljes mértékben Jézusra bízzuk magunkat. Jézusnak nem kell a pénzünk, nem addig tart a segítsége, amíg az anyagi lehetőségünk. Ő pénz nélkül segít, és akkor is megkönyörül, amikor senki más nem foglalkozik velünk.

Olyan jó látni, hogy mindig és mindennel kereshetjük az Urat. Ő nem mondja, hogy ez nem tartozik rám. Annak örül, ha mindig Hozzá megyünk elsőnek, mert ez a hitünkről vall. Azt üzeni: hiszem, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen. És ez valóban így van, semmi sem lehetetlen Neki. Csak bízzuk Rá dolgainkat, vigyük Hozzá problémáinkat. Ő Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Milyen jó is látni a Jézushoz tóduló igére szomjas embereket (Lk 5,1-11). Hosszú sorokban igyekeznek Hozzá, vágyakoznak hallani a szavát, átélik, hogy Isten szól hozzájuk. Azért tódulnak, mert az ige, Isten szava hiányzott eddig nekik. Nemcsak a test gyógyulásáért keresik Jézust, hanem azért, hogy hallgassák Őt. Jó Jézussal lenni és hallgatni Őt. Jó hallgatni az igét. Bárcsak ma is így tódulnának az igéért az emberek. Csak az igéért, Jézusért, és nem a szórakoztató programokért.

A Hozzá tóduló embereknek Jézus igét hirdet, nem cseréli le semmi másra. Nem mondja, úgy sem bírják hallgatni, meg nem szabad őket túlterhelni. Nem, Ő Isten szava áradásának teszi ki őket, mert ha valami segíthet az emberen, az egyedül az ige. Jézus ezt tudja és vállalja. Bár mi is így vállalnánk napjainkban, hogy egyedül csak Isten szava segíthet rajtunk. Nem kell lecserélni, felhígítani. A hit ma is hat. De vajon látszik ez Isten népének az életében? Látszik-e rajtam, hogy a hitnek, a Krisztusba vetett hitnek hatása van?

Jézus tanítás közben is meglátja a veszteglőket, a kudarcélményen átesetteket. Ők még nem tudják, hogy a kudarcuk is eszköz Isten kezében. Terve van az Úrnak velünk, de mi ezt nem is figyeljük, így gyakran a veszteglésünk idején válunk megszólíthatóvá. Kudarcainkat is felhasználja az Úr megközelítésünkre. Gondolkozz el, amikor nem sikerülnek dolgaid, egymás után jönnek a kudarcok, mit akar ezáltal tudtul adni az Úr? Talán így állít meg, mint ezeket az embereket is. Kudarccal telve tisztogatják hálóikat, most nem sietnek, nem kell vinni a halat a piacra, most ráérnek, várnak.

Mossák a hálóikat, és közben szól az ige. Oda sem figyelnek, el vannak a hálókkal, a fáradsággal és a bosszúsággal foglalva, de az ige, a vetőmag hull, és talán néhány mag behatol a szívbe is. Jézus azonban többet akar ennél, tanítvánnyá teszi őket. De ennek megvannak a lépései. Hallják már Őt, de nincs még válasz, ezért beszáll Péter hajójába. Közelebb jön. Ha nem reagálunk, ha nincs válaszunk az Úr hívására, közelebb jön, belép az életünk hajójába. Mennyire türelmesen gondozza őket. Nem azonnal hozzájuk szól, hanem előbb a sokaságot tanítja. Közben az ige már Péterékben is munkálkodik. Mert az ige olyan, mint a vetőmag, bekerül a talajba, még napokig nem látszik semmi, de a föld alatt már megindult az új élet. Így munkálkodik a szívünkben is, még nem látszik semmi, de már elkezdődött az új élet.

Amikor Jézus felszólítja Pétert, hogy evezzen a mélyre, és vesse ki a hálókat fogásra, nem akar engedelmeskedni. Neki ne mondja meg senki, főleg egy ács ne, hogy mit és mikor tegyen. Talán már te is mondtad, ne adjon nekem senki tanácsot, ne mondja meg senki, még Isten se, mit tegyek. Tudom én jól, mit kell most tenni. Szakértelem kell ide, tudás, és nem hit, Biblia, meg ilyesmi. Hát nem arról szól az életünk, hogy eddig már megmutattuk, mit tudunk? Bizony, pont azért vagyunk ott, ahol, mert nem engedtük Istent beleszólni. Mert lehet, hogy mi fogtunk halat, ragyogóan épül a vállalkozásunk, a külső életünk, csak éppen nem vagyunk boldogok, és a kapcsolataink egyre inkább széthullanak. 

Azonban Péterben munkálkodik a hallott ige. Ezért jó, ha akkor is olvassuk és hallgatjuk Isten szavát, ha nem értjük azonnal, mert az ige formálja szívünket, gondolkodásunkat, és mi is kimondjuk: a Te szavadra mégis. Ebben benne van: látja már, kicsoda Jézus, érdemes hallgatni Rá. Igen, érdemes, több Ő, mint ember, maga az élő Isten. Ismeri szívünket, látja kegyelemre szoruló voltunkat. Jézus hatalmát tapasztalva, Lényébe tekintve Péter is felismeri állapotát. Kimondja, kegyelemre szoruló, bűnös ember vagyok. Ezt nem Jézus mondja neki, ha nem ő maga mondja ki. Ez a jó lelkigondozás, amikor úgy vezetjük a másikat, hogy Jézus Lényében meglátja önmagát, és magától kimondja, bűnös ember vagyok.

Péter megtudja, hogy ezzel nem véget ér a  Jézus-sztori, mert Ő a bűnösökért jött. Ilyen bűnösökre van szüksége, akik ezt látják, megvallják és vállalják. Csak, aki látja, hogy maga is bűnös, érti meg a másik embert, és lesz kész az evangélium továbbadására. Péter azt is meglátja, hogy Jézus mindennél, minden földi kincsnél, sikernél többet ér. A rekordfogásnál, a vállalkozásnál is. Olyan érdekes, nem azt mondja, állj be Jézus közénk, így biztosítva lesz mindennap a rekordfogás, hanem mindent otthagy. Megérti, hogy Jézus mellett ezekre nincs szükség. És ha Jézust követi, a halászhajó nélkül sem fog éhezni. Jézus az élet kenyere. Felismerted már mindezeket, és mindent elhagyva követed Őt?

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.