Aki hisz

A

 különféle áldozatok bemutatásáról olvasunk (3Móz 3,1-179. Miért? Mert Isten rendelte el ószövetségi népe számára őket. Azért is, mert az ember bűnös és Isten elé csak úgy állhat, ha ezt rendezi. És ezt csak áldozattal lehet. Valamit fel kell áldozni magam helyett. Ebben benne van, nekem magamnak kellene meghalnom, de Isten könyörületes, irgalmas és megengedi, hogy kiváltsam magam. Mély hálaadással tartozunk Urunknak, hogy ezt a kiváltást magára vállalta. Azért lett emberré, hogy a kereszten Jézus halála által kifizesse minden adósságunkat. Hit által nyerhetek az Ő érdeméért bűnbocsánatot és örök életet. Dicsérjük és magasztaljuk mindezért Urunkat. Nem kell már áldozatokat vinnünk, és ilyen véres feladatot ellátni, de rendítsen meg, hogy ezt az Úr saját élete oda áldozásával megtette.  Így mentett meg engem. Nem riadt vissza ettől a véres tettől, és mindezt értem vitte végbe.

Az áldozatbemutatás rendszerességre szokta. Rendszeresen oda áll az azt bemutató Isten elé. Jelzi ez hogy állandóan szükségünk van rá. A hívő élet nem néha-néha való látogatást jelent, hanem állandó kapcsolatot, megjelenést az Úr előtt. Az áldozat bemutatása idő és pénzigényes.  Nem lehet elsietni. Idő, amíg megfelelően előkészítik az áldozati állatot, majd bemutatják az Úrnak. És ezt meg kell várni. Azt jelenti ez, várok az Úr jelenlétére, várom az Urat. Mert nemcsak visszavárjuk Őt, hanem minden csendességben, igehallgatásban, istentiszteleti cselekményben, Őt várjuk. Nélküle üres az istentisztelet Bármilyen szép dolgok elhangozhatnak, de ha Ő nem jelenik meg, ha a jelenléte nincs ott, akkor üres marad az alkalom, a szívünk. Jézus jelenléte nélkül üres és hiábavaló az istentiszteletünk.

Az áldozatbemutatás anyagi áldozattal is jár. Vagy meg kell vásárolni az állatot, vagy a legszebbet elvinni az Úrnak.  A legkedvesebb a legszebb bárányt, nem értékesítette az adott személy, hanem Istennek adta. Ezzel lemondott szép haszonról. Oda tudom én a legértékesebbet, a legszebbet, a legjobbat adni az Úrnak?  Hányszor megkísért a szívem, és csak a hitványat, vagy a legkevesebbet adom, mondván, Istennek az is jó lesz.

Az ige világosan a szívünkre helyezi, hibátlant áldozzon. Az életem legszebb részét adjam az Úrnak. Napom legfrissebb pillanatit, vagyis kezdjem Vele a napot. Ha így cselekszem, belső megújuláson megyek keresztül. Mert a Vele töltött időre, a csendességre, nem Istennek, hanem nekem van szükségem. Ha Elé borulok, megjutalmaz jelenlétével, a belőle fakadó békességgel, a kegyelem erőforrásaival.

Mária miután megtapasztalja az angyal üzentének valóságát, félre vonul a hegyekbe (Lk 1,39-45). Keresi a csöndet, hangolódik és így várja a gyermek születését.  Nagydolog, a Megváltó megszületik.  Befogadta Isten Fiát a saját életébe. Megfogant-e már a Krisztus a szívedben? Befogadtad-e már Őt? Mária és a megfogant Krisztus együtt.  Együtt Jézussal ez a keresztyén hit lényege. Ott van a szívemben, és Vele megyek tovább. Viszem Őt magammal. Pál is arról tett bizonyságot, hogy a Krisztus él őbenne. Él már bennem a Krisztus? Vagy még mindig csak én élek, a saját vágyaim, ambícióim, vagy egyedül Ő?  Ő él bennem, és pedig engedem, hogy élje ezt az új, minőségi életet.

Erzsébethez megy Mária, ahhoz az asszonyhoz, aki maga is átélte Isten csodáját. Nem akárkivel osztja meg belső örömét, titkát, hanem olyan emberrel, akinek magának is valóság Isten, aki szintén átélte, Istennek ma is minden lehetséges. Nem mindegy kinek a társaságát keressük. A hívő ember a másik testvért keresi, mert jó vele lenni, aztán a testvér érti is azt, amit elmondunk, és neki is az Úr lesz a lényeg.

Mária és Erzsébet számára az Úr kerül a középpontba, Ő lesz a fontos, csak Róla beszélnek, pedig még meg sem született. Amikor ma két lelkész, egyházi ember találkozik, miről beszélget, minek örül?  Jelen van a Szentlélek és betölti Erzsébetet, betölti a helyszínt. Csodálatos, amikor így árad az Úr jelenléte, amikor mindent betölt, áthatja lényünket, formálja gondolkodásunk, beszédünket.

A Szentlélek kijelenti Krisztust. Erzsébet a Szentlélek munkája által felismeri, hogy az Úr lépte át a háza küszöbét. Figyeljük meg, a Mária szíve alatt lévő magzat, már Úr. Erzsébet felismeri, az Úr jött el hozzám, az én Uram lépett be a házba.  Igen, nem csak Máriát, egy másik kismamát lát, hanem az életének az Urát látja abban a magzatban. Hogyan látom én Jézust? Számomra is Úr? Az életem Ura Ő?

Úr Ő, Aki értem jött el. Úrrá akar lenni a személyes életem felett. Ez azt jelenti, Ő vezet, megmondja mit akar, hogy cselekedjem. És mivel Úr, én engedelmeskedem Neki. Teszem, amit mond.

Arra is odafigyelhetünk, Erzsébet méhében Krisztusra rezonál a magzat.  Már az anyaéhben lévő gyermeket is megérinti a hívő, a biblikus, krisztusi légkör. Milyen jó, amikor kismamák ilyen légkörbe igyekeznek, az Úr előtti csöndet keresik, amikor gyermekük születését várják. Nem mindegy milyen közegnek teszik ki magukat az anyukák.

Egy boldog mondást, a boldogság egy definícióját olvashatjuk az igében. Ki a boldog? Aki hisz Isten szavának. Elhiszi, amit Isten mond, és aszerint cselekszik. Rábízza magát, jelenét, jövőjét, álmait, vágyait, terveit, az Úrra. Mária boldog, mert hitt Isten szavának, és vállalta érte élete teljes felborulását.   Hiszek-e én annak, amit az Úr mond? Hiszem-e, hogy valóban beteljesedik mindaz, amit igéjében kijelentett? Ha boldogtalannak érzem magam, kezdjek el hallgatni az Úr szavára. Vegyem hittel, amit mond, és legyen a szívemben az a bizalom, meg lesz, amit az Úr mondott.

ÚJ SZÖVETSÉGED ELFOGADOM

1.  

Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen Tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2.  

Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd, kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már!

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3.  

Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem, lássad, hű lenni kész.

Járva az utat, ha botlanék,

Emelj magadhoz keresztedért.

Isten áldásával.