Jöjj szent közelébe!

A

z Úr szent, és ennek meg kell látszódnia népe életében is (3Móz 11,1-12,8). Ők is törekedjenek a szentségre, mutassák meg, hogy ők is szentek. Azt jelenti ez, mutassák meg, hogy mások, mint a többi nép. Legyen különbség az életvitelükben, szokásaikban. Nem csak a kultusz, az istentisztelet formája kell, hogy különbséget jelentsen, hanem az is, ahogyan élnek. Isten szent, és elvárja népétől, hogy szent legyen, a szentségre törekedjen.

A bűnös ember Krisztusban szentelődik meg, Őbenne töröltetik el minden bűn, és tisztíttatunk meg hit által. Az Úr tovább vezet, és meg akar szentelni. Nem elég eljutni a megigazulásra, oda, hogy Isten megbocsátott, hanem szent életre vezet tovább az Úr. A megtérés után a cél a szent élet. Mi már nem külsőségekben, étkezési előírásokban, a különféle állatoktól való tartózkodásban, hanem a Krisztushoz hasonló életvezetésben mutathatjuk fel a szentséget. A megszentelődés is az Úr munkája, azonban az erre való vágynak és törekvésnek jelen kell lennie az életünkben. Mivel Isten szent, tőlünk is elvárja, hogy szentek legyünk. Szentek legyetek, mivel én szent vagyok, mondja az Úr. Éljetek úgy, ahogyan a Krisztus is élt. Nem engedi lejjebb a mércét. Az embereknek meg kell látniuk rajtunk keresztül Isten szentségét.

Péter apostol szólítja fel a gyülekezeteit a szentségre, és rámutat arra, hogy ennek a magatartásukban kell megmutatkoznia. Már nem élhetnek úgy, mint korábban, amikor nem ismerték az Urat. Újra és újra előjön, hogy a keresztyén hit nem egyenlő ismeretek gyűjtésével, hanem ez életforma. Nem elég tudni az igét, élni is kell. Már nem a korábbi vágyak, szokások a mérvadók, egy-egy helyzetben már nem a régi normákhoz, hanem Krisztushoz igazodunk. Az Úr Jézushoz igazodó, az Őt teljes szívből követő élet válik bizonyságtétellé.

A szentséghez hozzátartozik a tisztaság, az Ószövetségben ehhez áldozatokat kellett bemutatni. Olyan jó, hogy ez már nem így működik, azonban naponkénti megtisztulásra szükségünk van. Ez a világ könnyen beszennyez, azonban az Úr Jézus vére minden bűntől megtisztít. Azután az igével való élés is segít a tisztán maradásban. Ha beengedjük az életünkbe, megtisztítja naponként szívünket és gondolatainkat. Az igének csodás ereje van. Amit mi nem tudunk elvégezni, azt az Úr szava elvégzi. Az ige fürdője alá állhatunk naponta, sőt, oda is kell állnunk. Ige nélkül nem látjuk meg a szennyeződéseket, mi nem tudunk különbéget tenni jó és rossz között. Isten szava azonban mindezt elvégzi, megmutatja, mi a bűn, és megmutatja a szabadulás és megtisztulás útját is.

A drága főpap, Jézus bemutatta az engesztelést minden bűnünkért. Így szól az ige: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9). Minden gonoszságtól megtisztít. Mindentől. Azt jelenti ez, hogy minden megvallott bűn, ami eddig megterhelte az életünket, a bűnvallás során kitisztul, már nincs ereje, nincs hatása, és szabadokká leszünk. A megtisztításban átéljük: volt és nincs. Hasonlóan, mint amikor egy bekoszolódott ruhát kimosunk, a szennyeződés eltűnt, a ruha tiszta lett. Így tisztul meg Jézus kegyelme által az életünk.

Lukács most már Jézusra irányítja olvasói figyelmét (Lk 4,14-37). Ő a lényeg, az, ahogyan él, és amit tesz. És az, ahogyan mi viszonyulunk Hozzá. Jézushoz közünk van, Tőle függ, a Vele való kapcsolatunktól örök sorsunk. Nem közömbös, mi a véleményünk Róla. Az sem közömbös, hogyan viszonyulok hozzá, Rábízom magam és követem, vagy Ellene fordulok, és a saját utamat járom. Jézus nélkül nincs üdvösség, nincs új és szabad élet. Jézusra ma is szükségünk van, és Lukács úgy állítja elénk, hogy ezt felismerjük, és így Hozzá forduljunk. Minek is erőlködnénk magunk, amikor Ő azért jött, hogy a saját igájába fogja az életünket, és így Vele együtt haladjunk tovább, a cél felé. Vele együtt, ez nagy kegyelem, mert így nem egyedül kell küszködnünk, mert arról nincs szó, hogy elkerülnek a próbák, a bajok, de mindezeket Vele együtt élhetjük meg. 

Az Úr Jézus Názáretben ismerteti meg hallgatóit élete igéjével. Ez az ézsaiási ige az Ő igéje, erre alapozza küldetését, szolgálatát. Felismerte, hogy ez Róla és Neki szól. Elmondja, hogy ez fogja jellemezni a Messiás életét. Másrészt Jézus felismeri, hogy ezzel az igével bízza meg az Atya, az ember megmentésével. Az a feladata, hogy hirdesse a jó hírt, a szabadulást. Jézus egész élete jó hír, evangélium. Nagyon nagy szükségünk van jó hírre, de ez nem a külső körülményektől függő hír, hanem az egész kegyelmi korszakot meghatározó üzenet. Azt mondja el, hogy évszázadokon keresztül lesz egy biztos, reménységet jelentő pont ebben a világban, és ez Jézus. Az Ő élete, tettei és tanítása. Elmondja: a jó hír, ha átélem, hogy a világ minden kínálata ellenére üres a szívem, Hozzá jöhetek. Ha mindenből kiábrándultam is, nem kell csalódottan elvetni az életet, van remény. Ez a remény Jézus! Vele újra lehet kezdeni. Nincs az a mélység, ahonnan ne tudna felhozni, és nincs az a bilincs, amit ne törne le.

Ne emberektől, rendszerek változásától, az emberi jogoktól várjuk az igazi szabadságot, hanem Tőle kérjük. Ma is meg akar szabadítani. Sőt, kihirdeti: szabad lehetsz. Ő már levette a bilincset, kinyitotta a börtönajtót, csak ki kell lépned az életbe Vele. Lásd meg, hogy lehetsz szabad, élhetsz másképp. Nem kötelező a világ tempóját tartani. A mai világban is élhetünk Jézussal egyszerűbb életet. Ha Ő a legfontosabb, ha teljes szívből szeretem, akkor tudok nemet mondani ennek a világnak a vonzására. Akkor nem kap el a gépszíj, hanem ki tudom mondani: inkább Jézust, a gyülekezet közösségét vállalom. Ez azt jelenti, hogy több időt szentelek az Úrnak, és a nyugalom napján valóban megnyugszom, azt Vele töltöm, akkor is, ha így anyagilag nem tudom másokkal tartani a lépést. De régibb típussal, olcsóbb eszközzel is lehet boldogulni.

Jézus fellépésével jelezte, hogy az ige beteljesedett, a Szabadító megérkezett, segítségül lehet hívni. Kiléphetnek a körfogásból. Igen, kiléphetek a világ öleléséből, és élhetek Isten dicsőségére, békességben és szabadon. De meglátom-e ezt, vagy én is úgy reagálok, mint a názáretiek? Megharagszom, békesség helyett haraggal telek meg? Micsoda lehetőség, Jézus kínálja a békesség, az új élet tartalmát. Végre Istentől jövő békével, szentséggel, kegyelemmel töltődhetünk fel. Mivel telek meg egy istentisztelet alkalmával? Ha megszólít, ha bűneimmel szembesít, és új életre, változtatásra késztet az ige, inkább megharagszom Jézusra, és az ige hirdetőjére? Ha ilyeneket mond, ha azt akarja, hogy változzam, adjam fel eddigi meggyőződésemet, és már ne én legyek úr életem felett, hanem bízzam Rá magam, akkor inkább nem kell. Akkor inkább haraggal távozom, mert én akarok továbbra is trónom ülni, és nekem senki, még az Úr Jézus se mondja meg, milyen irányba menjek. Ne szóljon bele még Ő sem az életembe. Ezek az emberek is inkább Jézustól akartak megszabadulni, mert az könnyebb, mint magunkat halálba adni. Az Úr könyörüljön rajtunk, és adjon igazi és teljes körű változást.

Jézus tovább megy, és megtapasztalják, hogy nem a levegőbe beszél. Nem üres szavakat mond, hanem életeket átformáló erő nyilvánul meg beszédében. Amikor szól, mindig történik valami. És ezek a történések mindig jók, mindig áldást jelentenek. Mitől van ez a hatalom Jézus szavában? Lélekben jár, Isten Lelke uralja és vezeti Őt. Oda megy, ahová a Lélek viszi, összhangban van az Atyával. A Lélek ilyen erejére ma is szükség van. Kérjük, hogy nyilvánuljon meg szolgálatainkban, bizonyságtételeinkben. Mert enélkül üres szavakat pufogtatunk, és tartósan nem változik semmi.

Jézus azért jött, hogy felszabadítson a tisztátalan ördögi lélek hatalma alól. A gonosz a mai embert is megkötözi, rabságban tartja, bár mindezt olyan jól álcázza, hogy csak későn vesszük észre. Belecsomagolja a világ hívságának, élvezeteinek, szórakozásának ragyogó papírjába. Nagy hangsúlyt fektet a külsőre, a dizájnra, és sokan megtévednek. Nem veszik észre a csomagolás mögött található minőség alatti tartalmat. Amikor rájövünk becsapottságunkra, sok veszteséget könyvelhetünk el. Azonban innen is van visszaút Jézus által. Aki megismeri Őt, annak gyógyul az élete, az megszabadul, mert Jézus erősebb a világnál.

A gonosz tudja, kicsoda Jézus. De te tudod-e? Ismerem-e Őt sok évtizedes templomlátogatás, bibliaolvasás után? Ismered-e Jézus, tudod-e, kicsoda? Mert nem elég hallani és olvasni az igét, érteni is kell. Értjük-e az összefüggést, Isten üdvtervét? Látom-e magam, úgy, ahogy az Úr át? Felismerem-e, hogy Jézus Isten Szentje, aki azért jött, hogy megmentsen, és így Általa bővölködő életem legyen?

Jézus szava ma is erő. Ha szól, a gonosz el kell, hogy engedjen. Jézus szava által szabadulhatunk fel a gonosz hatalmából, egyénileg és közösségileg. Mert ma a gyülekezeteket is megkötözi. Azt akarja, hogy ne jusson el a szívig az ige. Arra törekszik, hogy ne értsük, és ezáltal kiragadja a szívünkből. Mert az nem aggasztja, ha templomban vagyunk, és ezzel meg is elégszünk. Azt azonban már nem akarja, hogy újjászülessünk és Jézuséi legyünk. Tudja, ha Jézus belép az életünkbe, gyökeresen megváltozunk, és ő akkor végleg lemondhat rólunk. Engedjük át az életünket az Úrnak. Figyeljünk ma is a szavára.

Jöjj szent közelébe

1. „Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív!

Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív!

Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív.

Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.

2. Jöjj, hisz’ egyre várnak Az atyai háznak Tárt kapui tégedet!

Isten szeme látja, Bűnöd megbocsátja, Ha kiöntöd szívedet. Jöjj,

hisz’ egyre várnak! Ó, higgy szent szavának! Szenvedésből üdv

fakad. Bármi bánat érjen, Szíved csak reméljen, Jézus nyugodal-

mat ad. Csendesség, békesség...

3. Jöjj, öröm és bánat Szűnik, amint támad! Rád az Úrnak gond-

ja van. Bármi földi bajban Nála oltalmad van, Jézus pásztorod

marad. Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó, megtört

szív! Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt, Jézus nyugalomra

hív. Csendesség, békesség…

Isten áldásával.