Az Úr megment

A

z Úr egy új királyt adott Júdának, a neve Ezékiás, ami azt jelenti: akit az Úr erősít (2Kir 18,1-37). És ez látszik is az életében, az Úr erősíti meg és teszi képessé mindazokra a hatalmas dolgokra, amiket véghezvitt. Aki ma is odaszenteli magát az Úrnak, és mindenben alárendeli az életét az Ő szavának, azt megerősíti. Megerősít a bűnnel és az önmagunkkal szemben való harcban. Aki Rá támaszkodik, az megtapasztalja az Úr segítségét.

Ezékiás az Úrnak élt, uralkodását is szolgálatként, Isten tiszteleteként élte meg. Az volt számára a fontos, hogy az Úrral élő kapcsolatban legyen, ő és a nép is. Ehhez arra volt szükség, hogy mindazt a szigetelést, ami rárakódott az évek során, eltávolítsa. Annyi bűn, a bálványkultuszok különböző formája megrongálták a hit csatornáját. Már nem hitből éltek, mert minden bálvánnyá lett.

Az első lépés a takarítás. Nem lehet úgy Istenhez közeledni, hogy meghagyjuk a bálványokat, a bűnöket. Ki kell takarítani az életünket. Mi az, ami elválaszt az Úrtól? Mi az, ami leszigeteli a kapcsolatunkat, és már nem halljuk a szavát? A bálványkultusz úgy elfoglalta őket, hogy már nem vágyakoztak Isten után. Nem éhezték igéjét, nem akarták hallani szavát. Annyi mindent kínál ez a világ, és ha odafigyelünk erre a kínálatra, annyira tele lesz a szívünk, hogy Istenre már nem jut hely. A sok információ, a rengeteg látnivaló, amikre reagálni is kell, annyira eltöltenek, hogy kiölik az ige utáni szomjúságot. Ezékiás mindent eltávolított, ami elvonta őket Istentől, ami az ige szerint nem kedves Isten számára.

Legyünk csendben, alázatos szívvel az Úr előtt, és szemléljük végig mindennapjainkat. Kérdezzük meg, nem vált-e bálvánnyá valami olyan, amit az Úrtól kaptunk, ami jó volt. A rézkígyó a szabadítás, a gyógyulás eszköze volt. Nem az gyógyított, hanem aki hittel feltekintett rá, az átélte a kígyómarásból való meggyógyulást. Ezékiás korára ez a kígyó bálvány lett. Egy régi történelmi emlék bálvánnyá vált, már fontosabb lett Istennél. Ha megjelentek előtte, az már megelégedetté tette őket. Megvolt az ünnepség, és Isten már nem is kellett, az igével nem törődtek. És Ezékiás ezt is összetörette. Nem félt ezt megtenni, pedig sokaknak fontos volt. Nem érdekelte mások véleménye, csak Istenre figyelt. Bátor tett volt ez. Ne engedjük, hogy ereklyékhez, emlékekhez kötődjünk. Ami fontosabbá válik az Úrral való kapcsolatnál, attól váljunk meg.

Ezékiás ragaszkodott az Úrhoz. Nem igazodott az időkhöz, az elvárásokhoz. Nem akart modern lenni, neki csak Isten kellett. Amikor ez a ragaszkodás nem tűnt ésszerűnek, mert a mindent elsöprő asszírok fenyegették, ő akkor is Istenbe kapaszkodott. Miért? Mert nagyobbnak ismerte és hitte az Urat mindennél és mindenkinél. Mivel mindig Őreá nézett, nem rémült meg a hatalmas seregtől, a fejlett haditechnikától, hanem rendületlenül bízott Isten nevében és hatalmában. Nem ijedt meg a csúfolódástól sem, mert tudta, hogy Isten erősebb az asszíroknál. Nem érdekes, hogyan történt más országokkal, hitte, hogy az ő életük Isten kezében van. És ha ők hűek maradnak, az Úr megmutatja hatalmát. Ne rémülj meg ma sem semmilyen ellenségtől, ne törődj gúnyolódásával, mert az Úr nagyobb. Ne hallgass a tanácsukra, ahogy Jézus sem figyelt sem a gúnyszavakra, sem a tanácsra, és nem szállt le a keresztről. 

A király bátran megvallja az Úrban való bizalmát népe előtt is. Amikor csüggednek, hirdeti: az Úr megment bennünket! Ne figyeljetek a követ szavára, ne a pillanatnyi helyzet befolyásoljon, az Úr megment bennünket. A legnehezebb pillanatokban is nézz Rá! Erősítsd magad az igével. Amiben éppen ma is vagy, mondd: Az Úr megment! Ezzel bátorítsd magad. Mondogasd: az Úr megment. Megment a bűn hatalmától, nem győz le a szenvedélyem, nem uralkodik fölöttem a bűn, és nem fog győzni a gonosz terve. Az Úr megment.  Honnan tudom? Mert Ő ezt mondja! Bízz a szavában, másrészt a kereszten megbizonyította. Nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy megtérjünk és éljünk.

Az ellenség lelkileg gyengít. Feltérképezte a terepet, ismeri szokásainkat, és úgy nyilatkozik, mintha Isten megbízásából lenne jelen. Azonban az Úr kifejezést úgy használja, hogy az semmit nem jelent neki. Nem ismeri a mögötte meghúzódó élő, valóságos személyt. Ne hallgass Rá, hidd, hogy Ő itt van a nehéz pillanatokban, és ha mindenki más el is bukott vele szemben, mi nem, mert az Úr megmenti Övéit.

Az Úrnak odaszánt élet az Úrból él, és Hozzá hasonlít (Rm 12,9-21). Engedi, hogy az Ő indulata, szeretete járja át és érvényesüljön magatartásában. Itt egy új embertípusról olvasunk, a krisztusiról. Mert amit leír az apostol, az tőlünk nem telik. Bizonyos dolgok nyomokban, néha-néha megjelennek, de tartósan nincsenek jelen. Mindaz, amit itt látunk, az Úr természetéből fakad. Az atyáinktól örökölt természetre nem ez a jellemző. Már átalakult volna a világ, ha így lenne. Azonban újjá lehet születni, és így isteni természet részeseivé lehetünk. Tehát itt az Úr tanítványairól van szó, akikben ez az új természet munkálkodik.

Aki el tudja monda, amit Pál elmondott, élek többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus, az tapasztalja meg a belső átalakulást. Az átéli, hogy már nem akar bosszút állni, nem akar rosszal fizetni. Valljuk be, nem ez a saját reakciónk. Ezt az Úr Krisztus élte és éli meg bennünk. Figyeljünk Rá, engedjük, hogy az Ő indulata valósuljon meg. Engedjük hatni Őt!

Az Úr tanítványaként legyőzhetjük a rosszat, mégpedig a jóval, a krisztusi élettel. Ahogyan az Úr tett, úgy cselekedhetünk mi is. Imádkozott a kereszten, és ez legyőzte a római százados szívét. Elpusztíthatta volna a damaszkuszi úton az öldökléstől lihegő Sault, ehelyett elhívta szolgálatra, és így új, minőségi emberré, tanítvánnyá tette.

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha ellenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

Isten áldásával.