M
|
egtörtént az
első fogságbavitel, az, amire nem számítottak, amiről úgy gondolták, velük ez
nem történhet meg (2Kir 24,1-20). Korábban az északi országrészt az asszírok fogságba hurcolták, és az az
országrész megszűnt, az elhurcoltak beolvadtak, eltűntek. Júdát az Úr akkor
Ezékiás király bűnbánata, az Úrnak tetsző élete miatt megmentette. Ezékiás
Istenhez igazodott, elvetette a bálványokat, az egész országot megtisztította
tőlük, és visszatért az Úr imádatához, szolgálatához. Azonban a következő generációk
ismét visszatértek a bálványimádáshoz, a bűn útjára. A próféták jelezték, ha
nem térnek meg, és nem fordulnak vissza Istenhez, és nem Tőle várják az
oltalmat és a boldogulást, akkor megítéltetnek, ők is fogságra kerülnek.
Azonban az Úr szavát nem vették komolyan, úgy gondolták, nem engedi meg Isten,
hogy velük is olyan történjék, mint Izráellel. Most mégis bekövetkezett.
Miért történt meg mindez? Úgy
olvassuk, hogy az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával. Az Úr
haragszik. Milyen furcsa is ez nekünk. Mindig arról hallunk, hogy Isten szeret, és magunk is úgy gondoljuk, hogy szeretetre méltók
is vagyunk. Annyi jót cselekszünk, gondoljuk, Isten ezt biztos figyelembe
veszi. De az ige nem erről beszél, hanem arról, hogy haragszik a bűnre, és ha
nem térünk meg belőle, akkor ítélet következik. Mi a bűn? Az Úr Jézus azt
mondta, az, hogy nem hisznek Benne. Tehát a bűn, amikor nem Jézusban bízunk, nem Tőle várjuk a megoldást és
a segítséget. A bálványimádást azzal tetézték, hogy nem az Úrhoz kiáltottak a
fenyegetés idején, hanem Egyiptomtól kértek segítséget. Kitől várom én a segítséget? Hova fordulok,
amikor bajban vagyok? Kitől kérek tanácsot, amikor döntés előtt állok?
Isten elküldte Fiát a világba, mert szereti a világot, és meg akarja
menteni. Látja, hogy bűnben vagyunk,
magunkon nem tudunk segíteni, ezért felállította a keresztet, ott rendeződhet
az életünk. Ő engesztelte ki Isten haragját. A Belé vetett hit és az őszinte
bűnbánat nélkül a harag rajtunk marad. Isten haragja alatt van az ember, és ezt
csak Jézus által lehet megszüntetni. Az
életünk minden problémájára az Úr Jézus Krisztus a megoldás. Megláttuk már ezt,
és élünk Vele?
Isten kegyelme ragyog fel az ítéletben is. A nehéz időszak, az ellenség
megjelenése arra készteti övéit, hogy hívják Őt segítségül. Babilónia nem vitt mindenkit el, még a
lakosság nagyobb része maradt, az ország vezetése is biztosított, mindez egy
mély Istenhez fordulást eredményezhetne. Isten ad időt, hogy rendezzük sorainkat, de itt elsősorban nem emberi
erőforrások átszervezése, a katonaság megerősítése lenne a feladat, hanem a
megtérés. Amikor az életünkben
jelentkeznek a nehézségek, azok mindig jelzések, próbák. Hová fordulunk? Miként próbálunk kijönni
belőlük? Hová fordulsz? Istent keresed?
Az Ő nevét hívod segítségül, vagy mindent magad próbálsz megoldani? Esetleg
minden szembenézést elhárítasz, ilyen az élet, mással is megtörténik? Ne feledjük, hogy nem véletlenül történnek életünk
eseményei, Isten keres általuk. Jelzi, hogy rossz irányba mentünk, de még vissza
lehet fordulni. Még újra lehet kezdeni. Jézus, a jó Pásztor keres, azt akarja,
hogy meghalljuk szavát, és elinduljunk követni. Ő életet akar ajándékozni,
hiszen azért halt meg, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Ez nem elsősorban
anyagi bőséget jelent, hanem a kegyelemben való bővelkedést. Egy új, élő
kapcsolatot az Úrral.
Azt látjuk, hogy könnyebb lázadozni, mint szembenézni a bűneinkkel. Jójákím se
a korábbi istentelenséget, a vérontást vallotta meg, hanem fellázadt Babion
ellen, egy másik politikai erővel szövetkezett. Fájdalmas, amikor politikai
erőktől várja Isten népe a megoldást, ahelyett, hogy az ige szavára halhatna. A
múlt bűneit is meg kell vallani. Nem elég siránkozni a minket ért nyomorúság, a
sok szenvedés miatt, hanem szembe kell nézni mindazzal, amit Jézus nevében a
múltban elkövettünk. Hányszor tettünk rossz bizonyságot, amikor Jézus nevére
hivatkozva másokat nem tartottunk embernek, leigáztuk, kizsákmányoltuk,
elnyomtuk vagy megöltük őket. Az elmúlt évszázadok rengeteg vérontását is meg
kellene vallani. Amikor az egymással szemben álló felek egyaránt Jézus nevében
lövöldöztek egymásra. Nincs más lehetőség, csakis a bűnbánat és az Úr igéje
szerinti újrakezdés, krisztusi életvezetés. De a saját életünkben is meg kell
vallani, hogy hányszor nem tükröződött két vasárnap között az életvitelünkben mindaz, amit az istentiszteleten hallottunk.
Továbbra is a gyülekezet életéről, a mások felé megélt hitről beszél az
apostol (Rm 14,13-23). Úgy éljenek a tanítványok, hogy ne botránkoztassák meg a
hitükben még hátrább tartókat. Ez azt is jelenti, hogy meg kell tanulni másképp
élni. Isten népe életével is bizonyságot tesz. Nem mindegy, mit közvetítünk
magunkról a templom falain kívülre. Azt
kéri Pál, hogy tudjunk lemondani mások érdekében megszokott dolgainkról,
szokásainkról. Jobb nem enni húst és nem
inni bort, semmi olyat nem tenni, amin a
testvér megütközik.
Ne rombold le Isten munkáját, írja Pál. Mivel rombolhatjuk le? Például
azzal, ha a hívők alkalmain ugyanolyan viselkedést látnak, mint kint a
világban. Amikor elalszunk az igehirdetés alatt, fontosabb a telefonálás,
saját ügyeink intézése, mint maga az Úr. Romboló az is, amikor egyházi
alkalomról ugyanúgy az alkohol hatása alatt vagy üvegeket szorongatva érkeznek haza emberek, mint egy munkahelyi
rendezvényről vagy falunapról.
Különbözik-e az életvitelünk, a magatartásunk a nem hívőkétől? Figyelembe vesszük-e, hogy gyakran a mi
ünnepeinken is lelkileg beteg emberek, szenvedélyek rabjai vesznek részt? Őreájuk tekintve le tudunk-e mondai az
alkohol jelenlétéről? Tud-e ma az egyház alkohol nélkül ünnepelni? És a hívők
is, meg tudnak-e rendezni egy alkalmat ital nélkül? Pál másik levelében azt írja, hogy ne bortól
részegedjetek meg, hanem teljetek meg Szentlélekkel. Nekünk nincs szükségünk
pótszerekre, mert ami az élethez és szolgálathoz szükséges, azt megadja a mi Urunk.
Isten Szentlelke feltölt erővel, igei gondolatokkal, megtisztítja szívünket.
Pál szerint Isten országa nem evés és ivás, mégis gyakran azt látjuk, hogy nem
tudunk evés és ivás nélkül, szórakozás nélkül egyházi alkalmat megrendezni. Ez
azt jelenti, hogy baj van. Baj van bennünk, talán megszakadt a kapcsolatunk
Urunkkal, vagy soha nem is volt. És ezért a látványra tesszük a hangsúlyt. Mi is az Isten országa? A Szentlélek vezetése
alatti örvendező élet. Minek örülök?
Isten drága kegyelmének, hogy ebből élhetek mindennap? Nem vagyok magamra
utalva, hanem építhetek az Úrra. A
kegyelem azt jelenti, hogy Isten Jézusért ingyen megbocsát, de ez a kegyelem nemcsak a bűnbocsánat megélésének az alkalma, hanem egy életre szóló lehetőség.
Egy életen át élhetek kegyelemből, mert erre rá is vagyok szorulva. A tanítvány
élete a kegyelemről szól. Isten országának erőforrása a kegyelem és a Szentlék
jelenléte.
FÁRADTAN, BŰNBE VESZVE
1.
Fáradtan, bűnbe veszve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett.
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
2.
Míg borral és olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe súgta halkan:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Sosem szólt édesebb zene,
Szívem hálával lett tele.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
3.
Lábán, kezén mutatta
Sok égő sebhelyét,
S kegyetlenül tövissel
Körülvett szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
4.
Azóta Véle járok,
Szívem csak Néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényinél.
Örök éltem sem lesz elég
Zengnem az Ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
5.
Szívem bár napról napra
Az Úrban megpihen,
Az órát várva várom,
Amelyben megjelen,
És elviszi felhőkön át
Elkészített menyasszonyát.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése