Erőforrás

M

egtörtént az első fogságbavitel, az, amire nem számítottak, amiről úgy gondolták, velük ez nem történhet meg (2Kir 24,1-20). Korábban az északi országrészt az asszírok fogságba hurcolták, és az az országrész megszűnt, az elhurcoltak beolvadtak, eltűntek. Júdát az Úr akkor Ezékiás király bűnbánata, az Úrnak tetsző élete miatt megmentette. Ezékiás Istenhez igazodott, elvetette a bálványokat, az egész országot megtisztította tőlük, és visszatért az Úr imádatához, szolgálatához. Azonban a következő generációk ismét visszatértek a bálványimádáshoz, a bűn útjára. A próféták jelezték, ha nem térnek meg, és nem fordulnak vissza Istenhez, és nem Tőle várják az oltalmat és a boldogulást, akkor megítéltetnek, ők is fogságra kerülnek. Azonban az Úr szavát nem vették komolyan, úgy gondolták, nem engedi meg Isten, hogy velük is olyan történjék, mint Izráellel. Most mégis bekövetkezett.

Miért történt meg mindez? Úgy olvassuk, hogy az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával. Az Úr haragszik. Milyen furcsa is ez nekünk. Mindig arról hallunk, hogy Isten szeret, és magunk is úgy gondoljuk, hogy szeretetre méltók is vagyunk. Annyi jót cselekszünk, gondoljuk, Isten ezt biztos figyelembe veszi. De az ige nem erről beszél, hanem arról, hogy haragszik a bűnre, és ha nem térünk meg belőle, akkor ítélet következik. Mi a bűn? Az Úr Jézus azt mondta, az, hogy nem hisznek Benne. Tehát a bűn, amikor nem Jézusban bízunk, nem Tőle várjuk a megoldást és a segítséget. A bálványimádást azzal tetézték, hogy nem az Úrhoz kiáltottak a fenyegetés idején, hanem Egyiptomtól kértek segítséget. Kitől várom én a segítséget? Hova fordulok, amikor bajban vagyok? Kitől kérek tanácsot, amikor döntés előtt állok?

Isten elküldte Fiát a világba, mert szereti a világot, és meg akarja menteni. Látja, hogy bűnben vagyunk, magunkon nem tudunk segíteni, ezért felállította a keresztet, ott rendeződhet az életünk. Ő engesztelte ki Isten haragját. A Belé vetett hit és az őszinte bűnbánat nélkül a harag rajtunk marad. Isten haragja alatt van az ember, és ezt csak Jézus által lehet megszüntetni. Az életünk minden problémájára az Úr Jézus Krisztus a megoldás. Megláttuk már ezt, és élünk Vele?

Isten kegyelme ragyog fel az ítéletben is. A nehéz időszak, az ellenség megjelenése arra készteti övéit, hogy hívják Őt segítségül. Babilónia nem vitt mindenkit el, még a lakosság nagyobb része maradt, az ország vezetése is biztosított, mindez egy mély Istenhez fordulást eredményezhetne. Isten ad időt, hogy rendezzük sorainkat, de itt elsősorban nem emberi erőforrások átszervezése, a katonaság megerősítése lenne a feladat, hanem a megtérés. Amikor az életünkben jelentkeznek a nehézségek, azok mindig jelzések, próbák. Hová fordulunk? Miként próbálunk kijönni belőlük? Hová fordulsz? Istent keresed? Az Ő nevét hívod segítségül, vagy mindent magad próbálsz megoldani? Esetleg minden szembenézést elhárítasz, ilyen az élet, mással is megtörténik? Ne feledjük, hogy nem véletlenül történnek életünk eseményei, Isten keres általuk. Jelzi, hogy rossz irányba mentünk, de még vissza lehet fordulni. Még újra lehet kezdeni. Jézus, a jó Pásztor keres, azt akarja, hogy meghalljuk szavát, és elinduljunk követni. Ő életet akar ajándékozni, hiszen azért halt meg, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Ez nem elsősorban anyagi bőséget jelent, hanem a kegyelemben való bővelkedést. Egy új, élő kapcsolatot az Úrral. 

Azt látjuk, hogy könnyebb lázadozni, mint szembenézni a bűneinkkel. Jójákím se a korábbi istentelenséget, a vérontást vallotta meg, hanem fellázadt Babion ellen, egy másik politikai erővel szövetkezett. Fájdalmas, amikor politikai erőktől várja Isten népe a megoldást, ahelyett, hogy az ige szavára halhatna. A múlt bűneit is meg kell vallani. Nem elég siránkozni a minket ért nyomorúság, a sok szenvedés miatt, hanem szembe kell nézni mindazzal, amit Jézus nevében a múltban elkövettünk. Hányszor tettünk rossz bizonyságot, amikor Jézus nevére hivatkozva másokat nem tartottunk embernek, leigáztuk, kizsákmányoltuk, elnyomtuk vagy megöltük őket. Az elmúlt évszázadok rengeteg vérontását is meg kellene vallani. Amikor az egymással szemben álló felek egyaránt Jézus nevében lövöldöztek egymásra. Nincs más lehetőség, csakis a bűnbánat és az Úr igéje szerinti újrakezdés, krisztusi életvezetés. De a saját életünkben is meg kell vallani, hogy hányszor nem tükröződött két vasárnap között az életvitelünkben mindaz, amit az istentiszteleten hallottunk.

Továbbra is a gyülekezet életéről, a mások felé megélt hitről beszél az apostol (Rm 14,13-23). Úgy éljenek a tanítványok, hogy ne botránkoztassák meg a hitükben még hátrább tartókat. Ez azt is jelenti, hogy meg kell tanulni másképp élni. Isten népe életével is bizonyságot tesz. Nem mindegy, mit közvetítünk magunkról a templom falain kívülre. Azt kéri Pál, hogy tudjunk lemondani mások érdekében megszokott dolgainkról, szokásainkról. Jobb nem enni húst és nem inni bort, semmi olyat nem tenni, amin a testvér megütközik. 

Ne rombold le Isten munkáját, írja Pál. Mivel rombolhatjuk le? Például azzal, ha a hívők alkalmain ugyanolyan viselkedést látnak, mint kint a világban. Amikor elalszunk az igehirdetés alatt, fontosabb a telefonálás, saját ügyeink intézése, mint maga az Úr. Romboló az is, amikor egyházi alkalomról ugyanúgy az alkohol hatása alatt vagy üvegeket szorongatva érkeznek haza emberek, mint egy munkahelyi rendezvényről vagy falunapról. 

Különbözik-e az életvitelünk, a magatartásunk a nem hívőkétől? Figyelembe vesszük-e, hogy gyakran a mi ünnepeinken is lelkileg beteg emberek, szenvedélyek rabjai vesznek részt? Őreájuk tekintve le tudunk-e mondai az alkohol jelenlétéről? Tud-e ma az egyház alkohol nélkül ünnepelni? És a hívők is, meg tudnak-e rendezni egy alkalmat ital nélkül? Pál másik levelében azt írja, hogy ne bortól részegedjetek meg, hanem teljetek meg Szentlélekkel. Nekünk nincs szükségünk pótszerekre, mert ami az élethez és szolgálathoz szükséges, azt megadja a mi Urunk. Isten Szentlelke feltölt erővel, igei gondolatokkal, megtisztítja szívünket.

Pál szerint Isten országa nem evés és ivás, mégis gyakran azt látjuk, hogy nem tudunk evés és ivás nélkül, szórakozás nélkül egyházi alkalmat megrendezni. Ez azt jelenti, hogy baj van. Baj van bennünk, talán megszakadt a kapcsolatunk Urunkkal, vagy soha nem is volt. És ezért a látványra tesszük a hangsúlyt. Mi is az Isten országa? A Szentlélek vezetése alatti örvendező élet. Minek örülök? Isten drága kegyelmének, hogy ebből élhetek mindennap? Nem vagyok magamra utalva, hanem építhetek az Úrra. A kegyelem azt jelenti, hogy Isten Jézusért ingyen megbocsát, de ez a kegyelem nemcsak a bűnbocsánat megélésének az alkalma, hanem egy életre szóló lehetőség. Egy életen át élhetek kegyelemből, mert erre rá is vagyok szorulva. A tanítvány élete a kegyelemről szól. Isten országának erőforrása a kegyelem és a Szentlék jelenléte.

FÁRADTAN, BŰNBE VESZVE

1.  

Fáradtan, bűnbe veszve

Jártam az életet,

De megtalált a Pásztor,

S nyájához vezetett.

Jól látták ezt az angyalok,

Nevét dicsérve zengnek ott.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

2.  

Míg borral és olajjal

Kimosta sok sebem,

Fülembe súgta halkan:

„Enyém vagy, gyermekem!”

Sosem szólt édesebb zene,

Szívem hálával lett tele.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

3.  

Lábán, kezén mutatta

Sok égő sebhelyét,

S kegyetlenül tövissel

Körülvett szent fejét.

Úgy megragadta lelkemet,

Hogy értem annyit szenvedett.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

4.  

Azóta Véle járok,

Szívem csak Néki él,

Csodás lényét megértem

Szentlelke fényinél.

Örök éltem sem lesz elég

Zengnem az Ő dicséretét.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

5.  

Szívem bár napról napra

Az Úrban megpihen,

Az órát várva várom,

Amelyben megjelen,

És elviszi felhőkön át

Elkészített menyasszonyát.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

Isten áldásával.