A
|
próféta már látja az örömhírhozót, jön már, ne
félj, jön, aki megszabadít az ellenségtől (Náh 2,1-14). Evangéliumot, győzelmi hírt hoz a követ. Itt még az asszírok vereségéről és bukásáról
van szó, akik legyőzik őket, a babiloniak, ez azt jelenti, hogy ők Isten
eszközei. Felhasználja népe érdekében a másik birodalom vezérét. A szabadulás Istentől érkezik. Nem ők
szabadítják meg magukat, hanem az Úr legyőzi a legyőzhetetlennek tűnő
hatalmat. Azonban az evangélium előremutat az Úr Jézus Krisztusra, a Róla
szóló hír az igazi, minden embert érint, és felszabadító örömüzenet. Mert az
evangélium felszabadító üzenet. Arról szól, hogy a názáreti Jézus legyőzte a
legnagyobb ellenségünket, a sátánt. Kiszabadít a karmai közül, és élhetünk
Isten gyermekeiként.
Békességet hirdet, Jézus békességet hirdet és hoz, békességet adok
nektek, az én békességemet adom nektek. És Ő nem úgy adja, ahogyan a világ. Nem
fegyverrel, erőszakkal szerez békességet, hanem a Benne való élő hit által
lehet a miénk.
Júda megszabadul, a pusztító megsemmisül. Nagyszerű hír, lehull a
félelem, és átélik a szabadságot, újra Isten népe lehetnek. Eddig is azok
voltak, csak nem látszott, nem élték meg igazán a hitüket, mert az ellenségre
figyeltek. Az Úr Jézus szabadítása leveszi félelmeinket, visszaadja
méltóságunkat. Amit a bűn tönkretett, azt az Úr Jézus helyreállítja. Hányan
megtapasztalták már, amit a tékozló fiú is, hogy amikor valaki hazaért az atyai
házba, ismét fiúvá fogadtatott. Az Atya nem szolgának, béresnek, hanem fiának
fogad, visszahelyez a fiúi pozícióba, visszaadja a fiúi jogokat. Teljes jogú
gyermek lehetek. Legyen áldott az Úr neve.
Ninivének is szól az ige: el fog pusztulni. Úgy gondolta, legyőzhetetlen,
ám nincs legyőzhetetlen birodalom. Mindez jelzés is Isten népének, ne féljen a
birodalmaktól, az elnyomóktól, de ne is hódoljon be nekik. Leáldozik a hatalmak
kora. Egyetlen ország, Isten országa marad meg örökké. Ledőlt Ninive, Babilon, és Róma is. Ez
utóbbit az evangélium győzte le. Ma is
az evangélium a győztes erő. Nem fegyverek, hadseregek, hanem az ige hirdetése,
a bizonyságtételek által történhet változás. Az Úr ma is a szíveken keresztül
munkálkodik. Belép az életünkbe, megtisztítja szívünket a bűntől, és új emberré
tesz. Ennek az embernek hatása van. A bennünk élő Krisztus kifejti környezetünk
felé is a maga tevékenységét. Belülről kifelé hat az ige.
A levél végén üdvözletek hangzanak el, illetve foglaltatnak írásba (Rm
16,1-16). Sok név kerül lejegyzésre, de mind azért, mert szeretik az Úr Jézus
Krisztust, Őt szolgálják, és Neki élnek. Nem sokat tudunk meg anyagi helyzetükről, emberi képességeikről, polgári
foglalkozásukról, családi állapotukról. Mert mindent megelőz Krisztus. Miről
beszélünk mi, amikor másokkal találkozunk, vagy mit mondunk másokról? Az
apostol szíve tele van irántuk hálával. Értékeli szolgálataikat, a neki
nyújtott segítséget.
Meglepően sok nőtestvér, női szolgálattevő jelenik meg ezekben a
sorokban. Pál őket is nagyra tartja, kiemeli fáradozásukat. Nem felejti el azt sem, aki már nem szolgál.
Talán az életkora vagy az egészsége nem teszi ezt lehetővé, de gondol rá.
Emlékezik a régebbi fáradozásra, az Úrnak végzett munkára. Emlékszünk-e a
tegnapi hősökre, akik talán név nélkül csendben végezték a szolgálatot Eszünkbe jutnak-e azok, akik nem magukat
tolták előre, de sokat tettek azért, hogy mások megismerjék Jézust, hogy az Úr
ügye előrehaladjon?
Priszkát és Akvilát is üdvözli, már ismét Rómában vannak, és nem
tétlenkednek. Milyen érdekes, nem arról olvasunk, mennyire megy jobban Rómában a
sátorlap-üzlet, hanem arról, hogy a házuknál is van gyülekezet. Befogadják a
testvéreket, vágyakoznak a közösségre, és vágynak arra is, hogy Jézusról
beszéljenek. Szívügyük az evangélium terjesztése, ők így tesznek hozzá a társadalom
életéhez, minőségi életfolytatáshoz segítenek. A római gyülekezet által is életváltozások mentek végbe. Más szívvel
végezték Krisztussal a munkájukat a rabszolgák, és ez bizonyságtétel volt. De
arra is odafigyeltek, hogy a gyülekezetben eltűnt a társadalmi különbség. A
szabad emberek együtt hallgatták az igét a rabszolgákkal, fehér és színesbőrű
is az evangéliumra figyelt. Az evangélium Isten ereje, és ez valóban így van.
Vállaljuk a jó hírt, engedjük, hogy előbb a mi szívünket formálja át, és aztán adjuk tovább. Az igazi változás
mindig a szívben megy végbe.
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése