Van erő

Í

gy kellett fogságba mennie Júdának a saját földjéről, írja a szerző, de ez nem azt jelenti, hogy emberileg nem lett volna más megoldás (2Kir 25,1-30). Nem egyszerűen egy kiszolgáltatott helyzetet ír le, hanem ezzel a kell-el rámutat Isten akaratára. Azért kellett, mert Isten akarta, hogy fogságba kerüljenek. Ez elgondolkodtató. Isten szereti népét, és mégis fogságra küldi? Fogságba mennek, de nem azért, mert Isten a szenvedésüket akarja látni, hanem azért, mert nem hittek a szavának, és nem tértek vissza Hozzá. A babiloni fogság az Úr nevelőeszköze. Olyan ez számukra, mint amikor az orvos kórházba utalja betegét, mert a gyógyuláshoz műtétre van szüksége. A fogság az Úr nagy műtője. Ott végzi el a szívcserét, a kőszív helyett új, hússzívet fognak kapni.

Ez a fogság nem egy csapásra ment végbe. Az első transzportot már elvitték, de az élet ment tovább. Babilónia királya Cidkijját tette királlyá. Az élet mindig megy tovább, a nagy tragédiák után is. Tulajdonképpen az a kérdés, hogy megy tovább az élet? Úgy, mintha semmi sem történt volna,vagy úgy, hogy megrendülve elgondolkozunk, és Istent keressük? A tragédiák célja, hogy az Úrhoz irányítsák figyelmünket, szívünket. Önvizsgálatra is késztetnek. Nézzünk szembe magunkkal, keressük, hogy min kell változtatnunk. Hogyan kezeled a dolgokat? Mintha mi sem történt volna, vagy kérdezed az Urat? Mit akarsz ezzel elérni? Mit akarsz kihozni az életemből? Mi  a célja ennek az eseménynek?

Tizenegy évig uralkodott ez a király. Tehát egy évtizede volt, hogy végiggondolja a történéseket, keresse az Úr válaszát. Ebben az időszakban Isten nem hagyta őket magukra, mert soha nem hagy magunkra. Mindig jelez, azt akarja, hogy meghalljuk szavát, és így megértsük, mit akar velünk. Jeremiást küldte hozzájuk, aki leírta az üzenetet, tehát írott formában is kézbe vehették Isten kijelentését. Azonban Cidkijjá elégette a tekercset. Nem rendült meg a szíve, nem fogadta el az Úr tanácsát. Mit kezdünk az igével? Komolyan veszem, vagy félreteszem, azt mondom, tűzbe vele, mert nem azt üzeni, amit hallani szeretnék? Isten azt kérte, hogy tartsanak bűnbánatot, és fogadják el maguk felett Babilónia uralmát, ne szálljanak vele szembe. Ha így cselekszenek, megmaradnak.

Ők azonban nem hallgattak Istenre. Képtelenek voltak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ők is fogságba mehetnek. Úgy gondolták, az első transzport is hamarosan visszatér. Azonban nem így történt. Az ellenség újra a város falai alatt áll.  Ha nincs megtérés, nincs szabadulás sem. Tartalom nélküli, üres szavakkal  nem lehet az Urat megelégíteni. Ő többet, Neki szánt, engedelmes életet vár. Cidkijjá helyére Gedalját helytartónak nevezik ki. Ő bátorítja a népet: ne féljetek a káldeusok szolgáitól. Ez fontos, ne félj senkitől, semmilyen ellenségtől, hanem bízz az Úrban. Neki van hatalma megőrizni. Ne féljetek, végezzétek az Úrra nézve a dolgaitokat, és Ő majd megőriz. Bármilyen formában települjön ránk a bűn, gonosz hatalma, nem kell félni, az Úr hatalmasabb a gonosznál. Jézus legyőzte a kereszten a sátánt.
Gedaljá ezzel az üzenettel a lázadástól, a harctól akarta óvni a népet. Fogadd el, ez Isten akarata, de ők nem fogadták el, hanem megölték Gedalját, és Egyiptomba menekültek. Ha Istenre hallgatnak, nem fognak félni, békességben lehetnek, de mivel nem fogadták el akaratát, félelem vette körül őket. A félelem pedig menekülésre késztet. A félelem rossz tanácsadó, a menekülés nem jó megoldás. Az Úr Jézus nem a menekülést javasolja, hanem magához hív. Nem máshová küld, hanem azt mondja, jöjj vissza Hozzám, és menjünk együtt tovább. Vegyük fel az Ő igáját, mert a megoldás az Ő kegyelme, életünkben való jelenléte.

Mi erősek, írja az apostol (Rm 15,1-13). Kik az erősek? Azok, akik a maguk gyengeségét tapasztalják, és Krisztus kegyelméből élnek. Az az erős, akinek Krisztus az ereje, mert az Ő ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Krisztus ereje nem testi, nem a világból merített erő. Mert a magunk erejével nem sokra megyünk. Hányszor mondjuk, nincs erőm változtatni, megtenni, amit az Úr mond. Pont azért vagyunk nyomorultak, mert nem vagyunk képesek letenni szenvedélyünket, megszabadulni a bűn hatalmától. Gyakran mondjuk a másiknak, ne csináld, azonban ő képtelen nem tenni. De amikor ezt elmondjuk az Úrnak, és segítséget kérünk Tőle, minden megváltozik. Általa képessé válunk arra, amire korábban nem. A béna, akit négyen cipeltek, Jézus kegyelme által már egyedül ment haza, és maga cipelte az ágyát.

Az Úrtól való új életet szolgálatra kapjuk. Nem öncélú élet ez, hanem mások felé irányuló. Ne a magunk kedvére éljünk, olvassuk. És ebben az új életben az Úr Jézus a minta, Ő sem a maga kedvére élt. Nem a saját boldogulását, kényelmét helyzete előtérbe. Ő nem magának élt, hanem az Atya akaratát teljesítve a másik emberért. Azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.

A ma embere erőteljesen magának él, a maga kedvét keresi. Arra figyelünk, mi a jó nekünk. Mindig mi vagyunk a középpontban. Az apostol pedig Jézusra irányítja tekintetünket. Ő legyen a középpont. Ha Rá figyelünk, kimozdulunk önközpontúságunkból. Mert Ő kész volt a keresztet is vállalni értünk. Nem menekült el a szenvedés elől, mert tudta, hogy ez a mi számunkra a megoldás. Kereszt nélkül nincs üdvösség. Az ige a másikra, a felebarátra irányítja figyelmünket. Azonban nem elsősorban az a cél, hogy olyan légkört biztosítsunk, amiben jól érzi magát a másik. Hanem a felebarát épülésére, lelki növekedésére kell figyelnünk. Nem elég a kedvében járni, mert nem is az a cél. Nem azt kell biztosítani az egyháznak, amit a világ is magad. Mi többletet kínálunk, és ez Isten kegyelmében nyilvánul meg. A kegyelem az a plusz, amit a világ nem adhat. A kereszt tövében rendeződik az élet, és ebben lehet növekedni.

Reménységünk forrása az Úr. Őbenne reménykednek a népek. Kiben reménykedek? Kitől várom helyzetem jobbrafordulását? Hiszem, hogy az Úr meg tud menteni? Kitől várok a mindennapokban segítséget? Merjünk bízni Urunkban. Nem a világ, a társadalom, a különböző tudományágak képviselői, hanem egyedül a Krisztusba vetett hit hoz gyógyulást, megújulást. A világnak ma is a kegyelemre, annak megélésre van szüksége.

VÁGYOL-E ELHAGYNI BŰNEIDET?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.