A
|
z Úr
folyamatosan beszél Mózeshez és Áronhoz (3Móz 14,33-57). Az életre ad számukra
útmutatást. Felhívja a figyelmüket arra, hogy mit és hogyan tegyenek, ha majd bemennek
Kánaán földjére. Azt a földet az Úr ajándékozza nekik. Kapják, Isten ajándékoz.
Nem nekik kell megkeresni, hol is telepedhetnének majd le, hanem az Úr gondoskodik
róluk. Sőt, még akkor gondolt rájuk, amikor nem voltak nép. Mindez azt mutatja, hogy bátran bízzunk az Úrban. Ismert Ő minket, mielőtt megszülettünk, terve van
számunkra, és nagyon jól tudja, mire van szükségünk.
Az Úr felhívja a figyelmet arra, hogy népe itt csak vándor. Ne a Sínai-hegy
lábánál vagy a pusztában tervezzenek hosszútávra. Isten népe gyakran ebben a
világban rendezkedik be hosszútávra, pedig itt csak vándorok vagyunk. Nem ezt a
világot kaptuk birtokul, ez átmeneti hely. Isten egy új földről adott ígéretet,
ott már nem lesz jelen mindaz a rossz, ami erre a világra jellemző. Az új föld bűnmentes lesz.
Az Úr Jézus is beszélt erről, amikor azt helyezte tanítványai szívére,
hogy ne a földön gyűjtsenek kincseket maguknak. Mégis hányan itt igyekeznek kincseket
gyűjteni. A gonosz is mindent megtesz, hogy a földi javakra irányítsa
figyelmünket, általuk kösse le energiánkat. Az Úr Jézust is ebbe az irányba
igyekezett terelgetni, amikor a világ minden kincsét felajánlotta Neki. Azonban
Ő elutasította ezt. Maradt az Atyával bensőséges kapcsolatban, és mindent Tőle
várt. Ne feledjük, hogy vándorok vagyunk, hazánk a menny, akkor se, ha közben
még itt rójuk a köröket. De ezen az úton nem vagyunk egyedül. Számíthatunk
Urunkra.
Azt is üzeni az Úr, hogy új hazában is lesznek problémák, vagyis a
megtért, hívő ember is számíthat bajokra. Lesz betegség, nem mindig haladnak
úgy a dolgaink, ahogy azt szeretnénk. Azonban Isten segítsége jelen van. Felkereshetjük Őt, sőt, azt akarja, hogy keressük
fel Őt mindennel. Ne magunk roskadozzunk a terhek alatt, hanem adjuk át azokat
az Úr Jézusnak. Ő hívogat magához terheinkkel és fáradtságainkkal együtt. Ragadjuk meg a lehetőséget, és engedjük, hogy mindent átvegyen az Úr. Mi
fordítsuk erőnket országa terjesztésére. Legyünk szabadok az aggodalomtól, a
félelemtől.
Imádságból megy vissza az emberek közé tanítani az Úr (Lk 5,17-26).
Mondhatjuk, hogy Jézus elkérte Istentől a mondanivalót. Átvette azt, amit az Atya
üzen az embereknek. Fontos, hogy ilyen csendből lépjünk ki mi is az emberek
közé. Imádságban vegyük át Isten üzenetét, töltődjünk fel az Ő Lényével.
Mennyire másabb minden, ha imából lépünk az emberek közé.
Jézus fontosnak tartja a tanítást, nem gyógyít állandóan, hanem tanít is.
Megismerteti Istent és az Ő tervét hallgatóival. Még a vallási vezetők is ott
ülnek körülötte. Az Úr Isten országa titkait tárja fel előttünk. Üljünk a
lábaihoz, mélyedjünk el igéjében, mert olyan dolgokat tár fel, amiket magunk
nem látunk meg, amire nem jövünk rá.
Teljes összhangban van Jézus az Atyával, akkor gyógyít, amikor az Úr
ereje indítja. Figyel az indíttatásra, és akkor vált, tanításból átmegy
gyógyításba. Amikor az Atya így akarja, abbahagyja a tanítást, és gyógyít; tud
váltani. Ezt nekünk is el kell kérnünk. Engedjük, hogy vezessen a Lélek,
indítson, mikor mit tegyünk, de kérjük el, hogy így tudjunk váltani. Ne
mondjuk, most én erre a munkára vagyok beállva. Jézus félretette a tanítást, és
teljes lényével a béna felé fordult. Az egyház, a hívők élete ma nagyon merev,
szabályokhoz, szokásokhoz ragaszkodunk, és ezért nem friss illat terjed általunk,
hanem áporodott a levegő. Urunk, újíts meg minket, adj frissességet népednek.
Négy embernek fontos az az egy. Négy ember fektet egynek a gyógyulásába energiát.
Mi mennyi energiát fektetünk mások gyógyulásába, szabadulásába? Ezek az emberek Jézusban látják a megoldást,
Hozzá akarják vinni. Mennyi akadály előállhat, amikor Jézust keressük, amikor Hozzá viszünk valakit. Ezek azonban nem torpannak meg. Ne torpanjunk
meg, természetes, hogy a gonosz meg akarja akadályozni a Jézus elé kerülést.
Tisztában van azzal is, hogy milyen könnyen feladjuk. Azonban ezek nem adják fel. Hiszik, hogy
Jézus képes őt meggyógyítani, és szeretik azt, akit hoznak.
Ezek az emberek nem a betegségről, orvosi lehetőségekről szerveznek az
ágyon fekvőnek előadást, hanem Jézus elé igyekeznek vele. Tudják, mire képes, ismerik. Hit van a szívükben. Ilyen hittel menjünk mi
is Jézushoz. Higgyük, hogy Ő ma is megteheti mindezt, amit földi élete idején. Ne
engedjünk át mindent a világnak, Jézus ma is az áldott Orvos.
Ezeknek az embereknek a hite a kitartásukban, áldozatvállalásukban
látszódik. Jézus érzékeli, és ezért odafordul a bénához. Bár ő nem kéri Jézust,
de a négy ember hitéért cselekszik. A kitartásuk, fáradozásuk jelzi: hiszik,
hogy képes meggyógyítani ezt az embert. Miről tanúskodik az életünk?
A hitüket látva a bűneit bocsátja meg ennek az embernek. Ez az első, úgy
látszik, a bűn a legnagyobb problémája. Nagyobb, mint a test betegsége, sőt, talán összefügg a kettő. A bűnei
kihatása a testi állapota. Nem rendezett dolgaink kihathatnak testi
problémánkra. Gyakran a test megbetegedése jelzi: baj van a lelkünkkel. Jó komolyan venni ezeket a jelzéseket, és odavinni
őket az Úr elé.
Az ellendrukkereknek is meg kell látniuk, hogy Jézusnak van hatalma bűnöket
megbocsátani, szavából erő árad, és megelevenednek a lebénult testrészek. A bűnbocsánat
Jézustól jön, a földi életben van lehetőségünk rendezni ezt a kérdést
Vele. A felszabadult lélekből új
energiák áradnak. Meggyógyul testben is ez az ember. Jézus szava talpra állítja. Jézus szavában ma
is nagy erő van, ha szól, tegyük, amit mond, és képessé fog tenni rá.
Teljes gyógyulásban volt része az eddig bénának. Haza tudott menni, sőt, maga viszi az ágyat. Ez nagyon fontos. Eddig mások cipelték, innentől kezdve
neki kell vinnie. Érdekes, hogy Jézus hangsúlyozza is: vedd az ágyadat, és menj
haza. Úgy látszik, nem volt ez magától értetődő a meggyógyult számára.
Szívesebben ment volna üresen haza, vigyék az ágyat azok, akik idehozták. De
Jézussal nem lehet trükközni, Ő az életre gyógyít meg. Innentől neki kell vinni
az ágyat, felvállalni az életét. Most már nincs szüksége segítségre, meg tudja
egyedül oldani. Nem használhatja ki a
társait. A négy ember szó nélkül kisétál a történetből. Nem sütkéreznek a
dicséretben. Senkinek nem beszélnek magukról. Nem mondják, Jézus gyógyította
meg, de mi vittük Elé. Még pénzünkbe is került, kifizettük a tető javítását.
Itt csak Jézus a lényeg. Ő van a középpontban. Legyen mindig Ő életünk,
tetteink, szavaink középpontjában. Ne magunkról, hanem mindig Róla beszéljünk.
Soha nem az a lényeg, mi teszek én, hanem az, mit tett Ő.
CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK
1.
Csodálva, imádva tekintek
Kegyelmének tengeribe,
És hallgatom édes örömmel,
Mit Róla tanít az Ige.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
2.
Ó, mennyi időt veszítettem,
Sóhajtva a terhek alatt,
De hogy magam Őneki adtam,
Lelkemről a súly leszakadt.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
3.
Gyöngéd keze szívemet érte:
„Meggyógyítalak, fiam, én”.
S megfogva ruhája szegélyét,
Erő s öröm szállt énbelém.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
4.
Most vélem a béke Királya,
Vezéreli lépteimet,
S oly édes az ajkán e szózat:
„Békém adom én teneked!”
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése