Mennyiségtől a minőségig

M

inden történés az Úrtól indul, az Ő parancsára megy végbe (3Móz 8,1-36). Nem Mózes tervezi meg az eseményeket, nem ő ad törvényt, hanem Isten. Azért van még Izráel a Sínai-hegy tövénél, mert az Úr a Vele való kapcsolattartás szabályait és az életre vonatkozó útmutatásokat most adja át nekik. Eljön az idő, és belépnek Kánaán földjére. Arra a területre, amit még Ábrahámnak ígért az Isten. Most már népként fognak megérkezni, és az Úr felkészíti őket arra a pillanatra. Kezükbe adja az élet használati utasítását. Egy olyan útmutatót ad nekik, ami mindig iránytűként fog szolgálni. Amikor elakadnak, nem tudják, merre menjenek, mit tegyenek, akkor az Úr szava utat mutat. Mi magunktól nem tudjuk, mi az Isten szerinti jó, amit a természetünkben hozunk iránymutatást, azt a bűn befolyásolja, hatja át. A körülöttünk lévő világ szokásait szívjuk magunkba, döntéseinkben olyan hagyományanyag határoz meg, ami legtöbbször nem Istentől származik. Lemásoljuk környezetünket, hatással van ránk a családunk, a társadalom, az iskola, de ezek nem az Úr szavához igazítják életüket, tanácsaik sem Isten akaratát tükrözik. Amikor ezt felismerjük, válságba kerülünk, és olyan jó, hogy az Úr nem hagy ebben az állapotban, megismerteti velünk Önmagát, kezünkbe adja igéjét, és kiderül az ég. Rádöbbenünk arra, hogy van mihez igazodni, van egy használható zsinórmérték. Mert Isten igéjének soha nem jár le a szavatossága. A bizonytalan, önmagát kereső ember véleménye nagyon hamar korszerűtlenné válik. Isten szava azonban mindig friss, mindig mai.

Isten papot is adott a számukra, Áront és fiait, és most az ő felkenésükre kerül sor. Ők lesznek azok, akik Isten színe elé állnak, ők képviselik a népet, közbenjárnak értük és kérik számukra Isten bűnbocsánatát. Az a csodálatos küldetésük, hogy egész életükben az Urat szolgálják. Szolgálati területük a szent sátor, oda járnak be, és jelennek meg a Szent Isten színe előtt. Mert Isten jelen volt a sátorban, jelen van az életünkben. Minden csendesség és istentisztelet az Úr jelenlétébe való belépés lehetősége. Mert Ő jelen van igéje és Szentlelke által. Így kínálja kegyelmét, az életünk megváltozásának lehetőségét, és hív a magával való életközösségre. Azért van jelen, mert találkozni akar velünk, szólni kíván hozzánk. És ahhoz, hogy létrejöjjön a találkozás, meg is kell hallanunk, amit mond. Isten jelenléte nem babonaszinten nyilvánul meg, itt van, és megáld. Ő  a szívünket kéri, be akar oda költözni, és állandóan kommunikálni szeretne velünk. Minden emberrel személyes kapcsolat kiépítésére törekszik. Mindent megtesz azért, hogy mindannyian személyesen megismerjük Őt.

Az úrim és a tummim jelezte, hogy az élet minden kérdésében Istenhez lehet fordulni, szabad Tőle válaszokat várni. Ez a két kő Isten akaratának a felismerésében segítette őket. Amikor tanácstalanok voltak, kérdezték Istent, Ő pedig a két kő segítségével válaszolt. Ma már nem így keressük Isten akaratát, de fontos, hogy bátran kérdezhetünk. Ő igéjén keresztül a Szentlélek által megmutatja a választ. Ehhez jól kell ismernünk a Bibliát, és fontos, hogy összefüggéseiben is lássuk az üdvtörténetet, illetve azt, hogy az egész Írás mit mond arról a témáról. De nemcsak Isten válaszának a megértése a fontos, hanem annak a megcselekvése is. Amit megértek, azt tegyem, amit mond az Úr, ahhoz tartsam magam. Tulajdonképpen ez a leglényegesebb, mert hiába tudom elméletben, mi Isten akarata, ha nem aszerint cselekszem. Induljunk el az engedelmesség útján.

Az Úr szólt Jánoshoz, hatalmas esemény volt ez (Lk 3,1-20). Négyszáz éves csönd után Isten szól egy emberhez, és általa a néphez. Mindez bizonyosságot jelent afelől, hogy az Úr cselekedni kezd. Megváltja népét, de mindez nem az elvárások mentén fog történni, hanem a kegyelem személyes megtapasztalásáról fog szólni. Isten személyeket szólít meg, Téged és engem. Ki akar ragadni a világ sodrásából, a bűnből, és rá akar állítani az élet igazi útjára. Ez az út a keskeny. Kevesen járnak ugyan rajta, de életre visz. Ezt az utat kell megtalálni, és hittel elindulni a cél felé. Nem is könnyű ez, mivel az emberek többsége egy másik úton jár, a szélesen, amely a tömeg útja, a sodrás útja, ahol mások lendülete, iránya, szokása visz előre. Mindez úgy történik, hogy át sem gondoljuk, jó-e ez az út, és ezen kell-e járni, és van-e másik is. Most állj meg, gondolkozz, halld meg az Úr szavát: lehet másként. Van más értékrend és életforma, nemcsak az, amit ez a fogyasztói társadalom lövell rád. Lehet másképp élni Isten kegyelméből. És ehhez a máshoz Jézus az út, a minta. Aki elindul Őt követni, az boldog lesz, és tudni fogja, hová tart. Nem céltalanul bolyong, hanem vándorol. A vándornak van úticélja. Ez a cél az örök élet. Mert több az élet a pénznél, a rohanásnál, a számlák uralma alatt való élésnél. A krisztusi élet mindezektől és a bűn mindenféle hatalmától való szabadulás.

Ezt hirdeti már János is. Egy új életforma születhet meg, és ez a szó szoros értelmében így van. A bemerítés kifejezi: a régi életforma meghalt. A bűnös természet ott maradt a Jordánban, és egy egészen új ember emelkedett ki a vízből. Mindez Isten munkája. Az éli át, aki maga is szabadulni szeretne a régitől, és kész azt halálba adni. Mindez az Úr Jézus keresztjén megy végbe. Ott halhat meg Vele együtt a régi emberem, és kaphatok egy új természetet.

A megkeresztelkedettek számára mindez nem egy új szokás volt, és nem úgy mentek tovább, hogy most már minden rendben van, hanem elkezdték kérdezni: mit tegyünk? Ha most már Isten országba tartozunk, mit tegyünk, hogyan éljünk? És ezek a kérdések az élet fontos területére koncentrálódtak, az anyagi ügyeket is érintették. Senki nem gondolta, hogy ez nem tartozik Istenre, sőt, inkább úgy élték meg, ha új emberré lettünk, akkor ez újfajta életvitellel is jár. Most már másképp állunk az élethez, az emberekhez. Nem szűkítették le az Istennel való kapcsolatot a templomra, a liturgiára, hanem kibővítették az életre. Nem csináltak kulturális rendezvényt Isten tiszteletéből, hanem megkezdték az élet tiszteletét, Istenre figyelve.

A vámszedők és a katonák is kérdezik Jánost. Az Úr előtt állva érzékelik, hogy valami nincs rendben. Nem jó az a gyakorlat, ami kialakult, amit a vezetők szabtak meg. A központi gondolata a válasznak: elégedj meg! Nagy és fontos üzenet. Elégedj meg azzal, ami van, és ne akarj mindenáron többet, újabbat, és különösen ne mások kárán. Nemcsak azt mondja, ne akarj többet, hanem ha kettő van valamiből, adj annak, akinek nincs. Hát, ez elég meredek, mi a sokból sem adunk, még többet akarunk. Pedig mennyivel felszabadultabbak lennénk, ha nem az anyagi javak határoznának meg minket. Ma az anyagi javak, a jólét rabjai vagyunk. Azt gondoljuk, a mennyiség egyenlő a minőséggel, azonban ez óriási tévedés. A minőség független a mennyiségtől. A minőség személy-, vagyis kapcsolatfüggő. Ha kapcsolatban vagyok az Úrral és a környezetemmel, minőségibb lesz az életem. Kezdjünk el kérdezni, és átalakítani gondolkodásunkat, magatartásunkat. Induljunk el a mennyiségtől a minőség felé.

VEZESS, JÉZUSUNK

1.  

Vezess, Jézusunk,

S Véled indulunk.

Küzdelemre hív az élet,

Hadd kövessünk benne Téged!

Fogjad hát kezünk,

Míg megérkezünk!

2.  

Ha erőnk lankad,

Segélj, vígy magad,

Így bár vészbe borul egünk,

Velünk vagy Te, nem rettegünk.

Tenger harcon át

Visz az út Hozzád.

3.  

Ha sok fájdalom

S bánat súlya nyom,

Sírva nézem, más mint szenved,

Taníts tűrni s bízni Benned.

Dicső, szép a cél,

Szívem jót remél.

4.  

Éltem Rád bízom,

Drága Jézusom.

Bár göröngyös úton járok,

Erőt, vigaszt Tőled várok.

Aki híven fut,

Mennyországba jut.

Isten áldásával.