Valóban jelen van az Úr?

M

ennyi mindennek nem tulajdonítunk jelentőséget, nem is tudtam róla, nem is gondoltam komolyan, nem is vettem észre, és megyünk tovább, mintha minden rendben lenne (3Móz 5,1-13). Azonban kiderül, hogy a bűn működik, bennünk van, és gyakran észrevétlenül fertőzi szívünket. Úgy terjed, mint a vírus, nem látjuk, észre sem vesszük, mégis megbetegít, kifejti hatását. Hányszor észre sem vesszük, amint hozzáérünk egy poros tárgyhoz, és már ott is hagyja a nyomát a ruhánkon. Ez a világ is így fertőz meg, észre sem vesszük, de befészkeli magát a szívünkbe, gondolatainkba egy gondolat, egy kívánság. Ezért szükséges mindenkor az Úr elé állnunk, az Ő Lénye világosságában látjuk meg ezeket a bűnöket is. A csöndben, az ige fénye mellett rádöbbenünk arra, hogy nemcsak a bűn fertőzése van jelen, hanem Isten kegyelme is.

 Ilyen hatalmas és csodálatos az Úr. Nem engedi, hogy leterhelődjünk, hanem elkészíti a szabadulás, a megtisztulás lehetőségét. Elkészítette a lélek fürdőjét, amiben megtisztulhatunk. Nem szükséges szennyezetten élni, szabad és lehet tisztálkodni. Kitöltötte ránk  a Szentlelket, aki által újjászülő és megújító fürdőben részesülünk. Isten Szentlelke végzi el az életünk megtisztítását. Mert tisztálkodásra mindennap szükségünk van. És ha élünk az igével, átéljük a belső megtisztulást. A napi csendesség lényünk karbantartása.

Az Úr mindenre odafigyel. Ha valaki nem tud kecskét vagy galambot bemutatni, elég, ha egytized véka finomlisztet visz. Isten ad mindenkinek lehetőséget a bűnbocsánatra, az újrakezdésre. Nem lehet akadály a társadalmi vagy az anyagi helyzetünk. Magára vállalja a költségeket. Mi pedig már tudjuk, hogy semmit nem kér tőlünk, nem kell semmivel sem fizetni, eleget tenni, hiszen úgy sem tudunk. Mindent kifizetett az Úr Jézus a kereszten. Így azután ingyen kegyelemből nyerhetjük el a bűnbocsánatot, az örök életet. Egyedül bűneink meglátására és az Ő nevének a segítségül hívására van szükség. Jöjjünk bátran, hiszen hívogat is az Úr. Jöjjetek énhozzám, és ez nem liturgiai szöveg, nem kegyes formula. Így is gondolja, őszintén hív, és valóban várja is, hogy menjünk, úgy, amint vagyunk. Csak jönni kell, és lehull a teher, megtisztul a szív. Még ha skarlátpirosak volnának is bűneink, fehérek lehetünk, mint a hó.

A pap szerzi az engesztelést, és ez az Úr Jézus Krisztusra mutat. Ő a mi főpapunk, aki tökéletes áldozatával, vére által engesztelést szerzett. Nincs más, csakis Ő, Aki engesztelést tud szerezni. Ő bűntelen volt, és ezért az Ő áldozata tökéletes. Áldott legyen az Úr, hogy mindezt vállalta, mert szeret. Elég csak Őt keresni, és átadni Neki mindazt, ami bennünk van. Ő magára veszi, és így nem minket szaggat szét a bűn, a különféle lelki terhek csapata, hanem egyedül Őt. Jézus által élhetünk felszabadulva, megbékélve. Amit semmilyen kezelés nem képes megadni, azt az Úr elvégzi bennünk. Szava ma is ír és gyógyító erő.

Minden megy a maga útján és idejében (Lk 1,57-66). Amikor eljött az idő, megszületett Keresztelő János. Nincs sietség, nincs kapkodás, az Úr tudja, mikor mit kell tenni. Az angyal üzenete fiút ígért, megmondta a nevét és a feladatát is, és ebben sincs változás. Nem történik menet közben nemcsere, mert megvan a pontos feladata. János nem véletlenül születik, Istennek terve van az életével, és ő ezt majd fel is ismeri. Mindez számunkra is azt üzeni, hogy Isten ismer már a születésünk előtt. Terve van velünk, de ezt nekünk kell megismerni. Jó látni, hogy ezt a tervet Zakariás és Erzsébet is vállalja. Elmondják majd Jánosnak, és úgy nevelik, hogy készen legyen az Úrnak való szolgálatra.

Amikor a szomszédok meghallják, mi történt, együtt örülnek velük. Ez nagy dolog, fontos, mi történik a másikkal, odafigyelnek rá, és tudnak velük örülni. Az is lényeges, hogy látják a történésekben Isten munkáját. Erzsébet elmondta, mi történt, és tudják, hogy többről van szó, mint egy gyermek születéséről, bár az is hatalmas ajándék. Különösen így, hogy idős korukra született János. Azonban a történések Isten kegyelméről beszélnek, ők már tudják, hogy nagy dolgok vannak készülőben, János születése a Megváltó érkezésének előhírnöke. János születése Jézusra mutat. Itt nem János, hanem a Krisztus van a középpontban. Bár az én életem is így mutatna Jézusa, ahogyan Jánosé. Mennyire szeretjük, ha rólunk beszélnek, ha ránk figyel mindenki. Itt a hangsúly Isten megváltó munkájára kerül.

A jelenlévők nem értik a névválasztás logikáját, de a házaspár szilárdan kitart a János név mellett. Miért? Mert Isten nevezte el, valójában Isten a gyermek névadója. Nem változtatják meg, nem mondják, ez azért mégiscsak sok, a gyermekünk nevét mi szeretnénk megválasztani. Nincs ilyen hang, mindent Istenre bíztak. Ha akkor részesítette gyermekáldásban őket, amikor erre emberileg nem volt remény, akkor elfogadják, Isten tudja, miért ezt a nevet adja. A név Isten kegyelméről beszél, elmondja: eljött a kegyelem ideje. Jó ezt tudni, és már kétezer éve tart. Használjuk jól ki a rendelkezésre álló időt, mert mivel időről van szó, letelik. Minden idő letelik, a pogányok ideje is.

Az Úr keze valóban Jánossal volt. Lukács jóval később gyűjti az anyagot, és akikkel Jánosról beszél, azok elmondják: valóban vele volt az Úr. Honnan tudják? Megfigyelték, és az életében láthatóvá vált Isten jelenléte. És ez a lényeg, legyen láthatóvá Isten jelenléte az életünkben. Bárki lát minket, elmondhassa: vele van az Úr. Valóban vele van az Úr, ez nem csak szöveg, hanem valóság. Hiteles az élete, és ebből tudjuk, hogy valóban az Úr cselekszik az életében. Mert nem vallásra, hanem Isten jelenlétének valóságára van szükség.

A mai hívők életét figyelve elmondható, hogy valóban jelen van bennük, köztük és általuk az Úr? Az egyház az Úr jelenlétéről beszél? 

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.