A maga idejében

Az Úr ma is szólít, amikor elővesszük Bibliánkat és olvassuk, Ő szól (1Móz 1,1-17). Akkor és ott a kijelentés sátrából szólt, ma a csendességünkben vagy az istentisztelet alkalmával szól. A csendességet az teszi áldássá, hogy Isten szól. Amikor csendben vagyunk és olvassuk az igét, nem belső energiáinkat turbózzuk fel, hanem várjuk, hogy szóljon az Úr. És olyan jó, hogy ma is szól, és aki várja, nem hiába teszi.

Amikor elolvastam, hogy szólította Mózest az Úr, öröm volt a szívemben, mert ez kegyelem, nem magától értetődő, hogy szól, hogy még mindig szól az Úr. Azt is jelenti ez, hogy konkrét célból szól, mert szólít, előhív a magunk eddigi bezártságából. Azért hív, mert feladatot akar ránk bízni. Nekünk adja igéjét. Kész vagyok-e meghallani az Úr szavát? A gyermek Sámuel imádságával üljünk az ige mellé: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád (1Sám 3,9)! Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád, hallani akarja. Ez a lényeg, akarom hallani az Úr szavát, és azt akarom hallani, amit mond. Könnyen halljuk a magunk szavát, de Isten azt akarja, hogy Őt halljuk meg, azt, amit személyesen nekünk mond.

Beszélt hozzá az Úr. Hozzá beszélt, ez jó, hozzám beszél. Amikor kinyitom az igét, mindig hozzám beszél, és rólam szól. Nem mások dolgait mondja el, hanem hozzám van szava. Igen, hozzám van szava. Van szava hozzánk, bármilyen lelkiállapotban vagyunk, vagy bármilyen bűnt követtünk is el. Nem vonul félre sértődötten, hanem továbbra is beszél hozzánk. A bűneset után is beszél, sőt, ezután szól a legérthetőbben, a Fia, Jézus által. Keressük Jézust, és meghalljuk általa Isten szavát. Hány ember hallotta meg hívását; amikor már senki nem szólt hozzájuk, Jézus megállt mellettük és hívta őket. Talán úgy érzed, senki nem áll veled szóba, nincs szavuk hozzád, de ne csüggedj el, mert az ige arról tesz bizonyságot, hogy Isten szól.

Az áldozatokról szól az Úr, ha valaki áldozatot akar bemutatni az Úrnak, az mit és hogyan áldozzon. Megragadott: ha az Úrnak akar bemutatni áldozatot. Az áldozat az Úrnak szólt. Nem emberekről van benne szó. Az a lényeg, hogy az Úr lássa, és kedves legyen neki. Hányszor embereknek akarunk tetszeni, de a szolgálat az Úrnak szól, egyedül Neki, és ha nem Neki akarok vele kedveskedni, elveszti értékét, jelentőségét. Uram, bocsásd meg, amikor nem Neked szólt a szolgálatom, amikor arra vágytam, hogy elismerjenek, értékeljenek. Az áldozat Neked kell, hogy szóljon, Uram. Ez nem lehet verseny, a másik milyen állatot mutat be. Hálából történik a kegyelemért.

Olyan jó, hogy a mi Urunk Jézus bemutatta a tökéletes áldozatot, és ezt nem kell már ismételni. Nincs szükség állatok bemutatására, mert a mi húsvéti Bárányunk megáldoztatott. Ő az igazi Bárány, az Isten Báránya, Aki az én bűneimért adta életét a kereszten. Mivel Ő önmagát adta érte, az én áldozatom sem lehet más, mint hogy hálából, önként és örömmel adom magam Neki.

Lukács evangéliumát olvassuk, ő nem volt a tizenkét tanítvány tagja, de megismerte az Úr Jézust, szereti Őt, és szeretne Róla minél többet tudni (Lk 1,1-25). Mert ugyan Teofilusnak írja meg, azonban mégis magának gyűjti az anyagot. Ő szeretne minél többet tudni Jézusról, és ezért elutazik azokra a helyszínekre, ahol Jézus élt, járt és tanított. Így vágyakozom-e Rá? Akarom-e egyre jobban megismeri? Lukács úgy indult útnak, hogy már ismerte Pált és munkatársait, sok dolgot tudott már, ennek ellenére többre vágyott. Annyi mindent tudunk már az Úrról, az igéről, de van-e még bennünk többre való vágy, szomjúság Utána?

Lukács mindennek pontosan utánajárt, olvashatjuk úgy az igét, hogy egy evangéliumot egy ültő helyünkben végigolvasunk, és figyeljük Urunkat, figyelünk a részletekre is, ami mellett már elfutunk, mert úgy ismerjük már a történeteket. Sokan megírták már Jézus dolgait, mondja Lukács, ennek ellenére nem látja feleslegesnek saját munkáját, sőt, inkább még szükségesebbnek látja. Hányszor el akar az ördög csendesíteni, minek mondjam, annyian szólják az igét, elég az, nincs arra szükség, amit én mondok, és úgy sem kíváncsi rám senki. Azonban a saját anyagunkat csak mi mondhatjuk el, csak mi adhatjuk tovább. Amit a saját életünkben elvégzett az Úr, azt senki más nem tudja elmondani, amit én kaptam, azt csak én adhatom tovább.

Egy imádkozó emberrel kezdődik az evangélium. Szükség van imádkozókra, arra, hogy Isten elé vigyük életünket és az Ő üdvtervét. Zakariás kitartóan imádkozott feleségével együtt. Fontos egyedül imádkozni, de ne hanyagoljuk el a közös imádságot sem. Milyen jó, amikor egy házaspár együtt áll az Úr elé. Zakariás és Erzsébet közös ügynek és igazi megoldásnak tartották az imádkozást. Ők nem adták fel az imaharcot, akkor sem, amikor nem kapták meg azt, amit kértek. Nem azonnal jön a válasz, de kitartanak, és amikor nem gondolják, Isten cselekszik. Hatalmas az Úr, amikor emberileg nincs esély, akkor lép a fedélzetre. Szeret akkor cselekedni, amikor minden emberi faktor ki van zárva. Isten dicsősége akkor ragyog a legfényesebben, amikor világossá válik, hogy nem én vittem végbe a dolgot, mert az számomra teljességgel lehetetlen.

Szolgálat közben jelenik meg és szól az angyal. Zakariás az évtizedekig meg nem hallgatott imádság ellenére is tovább szolgál az Úrnak. Nem vonul félre sértődötten Nem mondja, engem nem érdekel. Nem adta meg, amit kértem, tovább nem megyek fel a templomba. Ó, Uram, tisztítsd meg a szívünket a sértődéstől.

A gyermek nem a szülei, hanem az Úr dicsőségét fogja szolgálni. Nem emberek, hanem az Úr előtt fog nagy lenni. Nem mindig emberek előtt akarunk nagyok lenni? Ki akarunk a többi közül emelkedni, vegyenek észre, értékeljék a munkánkat, de János nem ezt az utat futja be. Ő az Úr előtt lesz nagy. Mire vágyódunk?

Amikor Zakariásnak az angyal elmondja Isten tervét, ő nem hiszi el. Hányszor pont akkor hitetlenkedünk, amikor Isten kijelenti velünk való elképzelését, amikor elkezd cselekedni. Isten szava mindig beteljesedik, ha nem is akkor, amikor mi megálmodjuk, hanem a maga idejében. Ha valami még nem teljesedett be, az nem azt jelenti, hogy nem is fog, hanem azt, hogy nem jött el az ideje. A maga idejében cselekszik az Úr, mindig a maga idejében. Nem az én időmhöz igazodik, hanem a saját órájához.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3. Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.