Otthagyott mindent

A

mikor olvassuk ezeket az ószövetségi törvényeket, nem is mindig értjük őket (3Móz 15,1-33). Hálásak vagyunk, hogy az Úr Jézus betöltötte őket, és ezek a tisztulási törvények nem vonatkoznak ránk. Legszívesebben ki is hagynánk ezeket az igéket. Minek olvassuk, nincs bennünk cselekmény, nem látunk bennük üzenetet. Azonban ezek által is szól az Úr. Már amikor Mózesnek és Áronnak adta őket, akkor is szólt. Tulajdonképpen azért lényegesek, mert ezek által is szól az Úr. Halljuk az Ő szavát. Megláthatjuk, mennyire odafigyel az övéire. Minden dolog Előtte megy végbe. Látja, mi történik velünk, és útbaigazítást ad a különféle élethelyzetekre. Olvassuk úgy ezeket a törvényeket is, hogy Urunk szól. Figyeljünk oda arra, amit általuk a szívünkre helyez.

Rámutat arra, hogy sok minden tisztátalanná teheti az embert. Vagyis olyan állapotba hoz, amivel nem járulhatnánk Isten elé. Hát nem arról szól a Szentírás, hogy Isten keres, hívogat és várja, hogy úgy menjünk, ahogy vagyunk? De, igen. Ő várja a legbűnösebbet is. Azért, hogy megtisztítsa az életét. Az első üzenet: Ő szent Isten, így nem állhatunk elé akárhogy, de tudja azt is, hogy önerőből nem tudunk szentek lenni. Ezért felajánlja, hogy menjünk, és Ő megtisztít. Ezt ígéri: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). Milyen csodálatos ígéret ez, nagyszerű esélyt kínál a számunkra. De fontos, hogy átérezzem, hogy csak Ő tud megtisztítani, ezért kérem, vigye ezt végbe. Ahogyan a zsoltáros is fohászkodott. „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsolt 51,9).

Azonban itt már az Ő népéről van szó. Azokról, akiket kiválasztott, akiket Ő vezet. És ezeknek oda kell figyelni arra, hogy Isten elé nem állhatunk bárhogyan. A hívőnek is állandó mosakodásra van szüksége. Ezt az ige végzi el. Sok minden ránk tapadhat a világból, Jézus a belső tisztátalanságra mutatott rá, szívünk tartalmára. Mennyi minden meghúzódik benne. Nem elég a tál külsejét megtisztítani, a szívünk tisztaságát nézi az Úr.

Az ige azt is elmondja, hogy meg lehet tisztulni. Ezek a szertartások is arról szóltak, hogy ha valami megfertőz és tisztátalanná tesz, megvan a módja a megtisztulásnak. Nem kell tisztátalannak maradni, nem szükséges együtt élni a bűnnel, és nem maradunk kitaszítottak. Az Úr Jézus azért jött, hogy ebből az állapotból kiemeljen. Ezt ismerték fel a leprások is, meg lehet tisztulni Jézus által.  Mivel van lehetőség a megtisztulásra, az új életre, most már az a kérdés: akarok-e tiszta lenni? Akarok-e új életet kezdeni? Mert az Úrral lehetséges. Nem kell már ezeket a rendelkezéseket betartani, áll a kereszt, és annak a tövében minden tisztátalanságtól megtisztulhatunk. Jézus vére megtisztít minden bűntől. A kereszt új esélyt kínál az újrakezdésre, az életre.

Jézus kimegy a házból az utcára, de ott is Jézus marad (Lk 5,27-32). Az a Jézus, aki a házban gyógyított, bűnöket bocsátott meg. Mindenütt Önmaga volt. Bárhol találkoztak Vele az emberek, Isten Fiaként nyilvánult meg. Mindenütt élte azt, amit hozott, áradt belőle Isten országának légköre. Bárhol jelent meg, érzékelték, hogy itt történni fog valami, és hogy történik-e, az elsősorban rajtunk múlik. Ő a kezdeményező. Most is elhív egy embert. Csak ennyit mond neki: Kövess engem, és rajta áll, elindul-e utána. Természetesen, ebben az egyszerű mondatban egy egész életre szóló döntés feszül. Minden megváltozhat, mássá lehet, ha elindul és követi Jézust. De maradhat változatlan, és folyhat tovább a megszokott mederben az élete. Attól függ, feláll-e bátran, vonzza-e Őt Jézus és az Istentől kínált új élet. Rajtunk áll, mert Jézus most is hív. Maradunk a régi kerékvágásban, gyötrődünk lelkiismeretünk vádjaitól, vagy ezektől megszabadulva egy új életet kezdünk? Persze, ez az élet dinamikussá fog válni. Mi pedig szeretjük a változatlant. Jézus változásra hív.

Ő meglát egy olyan embert, akit akkor nem igazán látott meg senki. Ő másképp lát, nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt, ami a szívben van. A szeme előtt lehet egy vámszedő, de látja azt, hogy a szívében nem teljesen romlott, hanem segítségre váró ember. Az Úr meglátja a vámszedőasztal mellett ülő Léviben azt, akinek Isten szánta, a lévitát, aki az Úrnak szolgál. Most igyekszik letisztogatni mindazt, ami ezt eltakarta. Ő elő tudja hozni az újat, Isten ajándékát.

Lévi egy lévi törzséből származó ember lehet, és így neki nem itt a helye. Isten nem ide szánta, valahol félrecsúszott az élete. Sok ember nem azon a helyen van, ahová Isten szánta őt. Ő nem a bűnök mocsarába, a szenvedélybetegségekbe, szétrongált kapcsolatokba, a mammon rabságába szánt. És ha mégis odakerültél, Ő ki akar onnan emelni. Azért szólít meg, mert látja benned azt az embert, akivé lehetsz Általa, akinek Isten szeretne látni.

Ő szól, de neked kell megmozdulni. Rajtad áll, elindulsz-e utána. Azonban az elindulás azt jelenti, hogy mindent, ami eddig idekötött, elhagyok, üres kézzel indulok Jézus után. Lévi azonnal döntött, nem akart tovább vámszedő lenni, nem akart már így élni, és mindent elengedett, amivel eddig a világ megtöltötte a kezét. Mindent engedj el. Jézus után csak üres kézzel mehetünk, Ő akarja azt megtölteni Tőle való ajándékokkal. Elengedtél-e már mindent? Annyi mindenhez ragaszkodunk, és szeretnénk magunkkal vinni az új életbe. Azonban ha Jézust akarjuk követni, csak így lehet, mindent otthagyva, a régi életből semmit sem átemelve. Mi az, amit áthoztam a régi életből? Mert ezek akadályokká válnak.

Lévinek megnyílik a háza Jézus előtt. Vendégséget szervez. És akkor abban mi van? - kérdezzük. Eddig is szervezett ilyen bulikat, csakhogy ez már más. Ezt Jézusnak szervezi, Ő van a középpontban, és azért tartja, hogy azok, akik eddig ismerték, baráti köréhez tartoztak, megismerjék Jézust. Bizonyságtétel is ez, mert mindenki megláthatja, hogy megváltozott az élete, de ez a változás nem tőle van, hanem Jézustól. Az új élet messziről beszél, minden megváltozott, és most már Jézus és a bűnösök iránti mentő szeretet tölt be.

Jézus programja a tanítványok programja is. Azért van itt az egyház, hogy a betegek számára orvos legyen. Itt nem a testi, hanem a lelki betegekről van szó. A betegség a bűn, amit egyedül Jézus képes meggyógyítani.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.