Itt van szívem

S

zívemet égőáldozatként az Úrnak adom, mondta Kálvin János (3Móz 6,1-23). És ez a lényeg, amikor olvassuk az égőáldozatról szóló törvényt, mi már arra gondolunk, hogy csakis lángoló szívünket adhatjuk az Úrnak. Érte lángoló szívet kér és vár az Úr. És ez már nem parancs, hanem válasz Isten szeretetére. Irántunk való kegyelme lobbantja lángra a szívünket, tehát ez a tűz belülről fakad. Amikor találkozom az Úr Jézussal, és átélem, hogy engem, elveszett és halálra méltó bűnöst szeret, és a kereszten végbement halála által megmentett, nem tudom nem szeretni. Ez a szeretet mindig a Neki való életre, engedelmességre serkent.

Azt kéri, hogy adjam Neki a szívem, mert csakis Ő tudja azt tisztán megőrizni. Olyan jó, amikor ezt meglátom, és önként adom Neki. Itt van, Uram, bűnös szívem, fogadd el, tisztítsd meg, azután pedig őrizd meg a világtól, mert erre egyedül Te vagy képes. Minden reggel felajánlhatjuk szívünket hálaáldozatként az Úr számára. Ez védelmet jelent a világ hatása, a bűn hatalma ellen, és segít abban is, hogy a szolgálatra koncentráljunk. Ha odaadjuk a szívünket, az Úr határozza meg irányát, feladatát. A szolgálat tüze fog a szívünkben égni. Betölt a vágy, hogy Isten átélt kegyelméről másoknak is beszéljünk. Arra vágyunk, hogy menthessük az elveszetteket.

Az égőáldozat egész éjjel az oltáron marad, a tűznek is állandóan égni kell. Állandóan ég a tűz, hevül Istenért a szív. Ez fontos, hiszen pont ezt a hevülést hiányolta az Úr az efézusi és a laodíceai gyülekezetben is. Az első szeretet tüze már nem lobogott, megszokássá satnyult a hitük. Amit tettek, azt gépiesen tették, de nem az Úr iránti szeretetből. Milyen a szívem? Lobog benne a tűz? Ha igen, az Úr Jézus iránt lobog?

A tűz akkor ég, ha táplálják, ha tesznek rá. A naponkénti igeolvasással és imádkozással táplálhatom a hit tüzét. Tápláld, és ne engedd kialudni. Erre a lángra nagy szükség van, mert az Úr oltáránál felmelegszik a kihűlt szív. Itt élhetjük át bűneink bocsánatát, Isten szeretetét. Tápláld, és ne hagyd kialudni! Benne van ebben az állandó kapcsolat, ez azt jelenti, hogy nem csak a reggeli csendességben beszélhetek Istennel, hanem egész nap. Munkavégzés közben is figyelhetek Rá. Sőt, kell is figyelnem, mert csak így maradhatok meg a hitben.

Gyakran olyan nehezen tudjuk eldönteni, mi az Isten akarata, mit is kell most tennünk (Lk 2,1-20). József és Mária közvetlenül a megígért gyermek születése előtt vannak, de nincs kapkodás, idegesség az életükben. Megérkezik Názáretbe a császár rendelete, és nem látunk zúgolódást. Nem mondják, ennek is most kell érkeznie, nincs jobb dolgunk, mint most utazni, Betlehembe menni?Hányszor zúgolódunk, és ők nem teszik. Összeszedik magukat, és mennek, engedelmeskednek. Bizonyára más programot is el tudnának képzeni, mégis mennek. És kiderül, hogy Isten a császár rendeletét is beépítette tervébe, Isten akarata, hogy most menjenek. Felhasználja az összeírást, mert enélkül nem mozdulnának ki komfortjukból, maradnának ott, ahol eddig éltek. Így kényelmesebb, és így várhatnák teljes ráhangolódással az ígéret Fiának megszületését. Azonban mennek, mert menni kell. Nem volt könnyű utazás, de mégis így mennek előre a dolgok.

Az első keresztyének sem arról álmodtak, hogy majd  üldözik őket és menekülniük kell. Azonban Isten így mozdította ki őket addigi kényelmes, nyugodt életükből. Otthon jól ellettek volna maguknak, de ők már Isten országának követei, és az a dolguk, hogy vigyék el más embereknek az evangéliumot. Az Úr minket is megmozdít, nagyon gyakran nemszeretem helyzetekkel, feladatokkal, mert Ő a jó hír terjedését tartja szem előtt, és nem a minél jobb megélhetésünket, kényelmünk kiszolgálását.

Olyan megdöbbentő, hogy ebben a történetben nem hangzik József és Mária szájából egyetlen szó sem. Csak engedelmességet látunk, mennek oda, ahová az Úr küldi őket. És ott sem lesz egyszerű. Senki nem várja Isten Fiának a születését. Nem tesznek egészségügyi és biztonsági előkészületeket. Isten Fia érkezik, és senki nem készül az érkezésére. Mindenki magával van elfoglalva, nem figyelnek felfelé. Nincs hely, amikor a fiú megérkezik. Nincs szabad hely, így kívül marad. Van-e hely a szívünkben? Várjuk-e Őt, vagy észre sem vesszük, amikor bebocsátást kér? Annyira bele vagyunk merülve a világ sok érdekességébe, elvonják figyelmünket az eszközeink. Mindig kell valamelyik technikával foglalkozni, és így már nincs idő, erő, figyelem az Úrra, és egymásra sem. Valami mindig fontosabb, mint maga az élet Fejedelme, mint az ember.

Az Úr Jézus vállalta ezeket a megpróbáltatásokat értünk. Eljött Isten világából, és nincs semmi kényelem, nem veszik körül orvosok, nem várja a legmodernebb babakocsi, különleges tápszerek, nincs védőoltás. Ő pedig nem is igényli ezeket. Egyszerű életet vállalt, és azt is hozott. Ő nem a népességcsökkentésben, hanem a megelégedett, mértékletes életben látja a megoldást. Jézus megoldásai Isten akaratán nyugszanak. Mindig az igén tájékozódik. Min tájékozódunk? Mire alapozzuk döntéseinket?

Betlehemben nincs jelen a média. Nincsenek fotósok, kamerák, nem közvetítik Isten Fia eljövetelét. Azonban Isten ennek ellenére hírt ad Róla. Ha már senki nem tudja, nem várja, Ő bejelenti. Angyal  jelenti be Isten Fiának, az Üdvözítőnek a megszületését. De hol? Hát nem a parlamentben, nem a világi vagy egyházi vezetők számára, hanem a pusztában a pásztorokhoz szól az üzenet. Csodálatos, a megvetett, kisemmizett, emberszámba sem vett ember hallja a hírt: Üdvözítő született ma nektek. Igen, nektek, megrekedt életű embereknek, akiknek senki nem segít. Isten szeret, és ad segítséget. A Megmentőt nektek küldte. Ne félj, és ne légy elkeseredve, a Szabadító neked született, érted jött a világba. Isten látja, hogy bajban vagy, mindenki elhagyott, de Jézus jön, hogy megmentsen. Halld meg az üzenetet, és meríts belőle reményt és erőt!

Azonban nem elég hallani a hírt, el kell menni egészen Betlehemig. A hír elmondja, mi történt, de nekem kell utánajárni. Még a mesék is úgy végződnek, aki nem hiszi, járjon utána. Nem azért, mert nem hisszük, hanem azért, mert Isten azt akarja, hogy meg is győződjünk, másrészt találkozzunk az Úrral. Ez nem csupán egy hír, amit el kell hinni, hanem ez a hír Jézusról szól, aki élő személy, és azért jött, mert találkozni akar velem. Csak akkor változik meg az életünk, ha ez a találkozás létrejön, ha Jézus ma is élő személlyé válik a számunkra. Egy régi történelmi személy, egy legenda nem tud segíteni, csakis egy élő valóság. És Jézus él. Ezért meg tud szabadítani minden bűnből, szenvedélyből. Indulj el keresni Őt. Ott keresd, ahol az Úr mondja, az igében. Ha találkozol Vele, borulj le Előtte, add Neki az életed, hálából, és imádd! Majd menj és szolgáld Őt örömmel, így dicsőítve Őt.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3.      Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.