Több

A

z áldozatokat Isten rendelte el, Ő adta az ezekről szóló törvényeket Mózesnek a Sínai-hegyen (3Móz 7,22-38). Tehát nem Mózestől indulnak ezek. Isten adta, mert ezekre szüksége volt Izráelnek. Az áldozati törvények nem az idegesítésükre születtek, hanem azért, mert Istennek ezzel célja volt.

Mi is az áldozatok célja? Rádöbbenti az embert bűnös állapotára. Helyünkön tart, és érezteti, hogy mennyire nem tudjuk egyedül megoldani a dolgainkat. Segítségre, Istenre van szükségünk. Az áldozatok olvasása is alázatra int. Elmondja, bűnös ember vagyok, Isten haragja alatt élek, de beszél megoldásról is. Az áldozatbemutatásakor egy állat hal meg, ő veszi magára bűneinket, halála azt jelenti, én élve maradok. Az áldozati állat az ember helyett hal meg. Ugyanúgy, ahogyan Egyiptomban a bárány meghalt az elsőszülöttek helyett. Ahol a vér megjelent az ajtófélfán, ott élve maradt az elsőszülött. Ott nem járt  halál, nem volt sírás és gyász.

Az ószövetségi törvények Jézusra mutatnak, elmondják, hogy nekünk is szükségünk van segítségre, mert egyedül nem megy. Egyikünk sem képes rendbehozni az életét. Annyira belénk ivódott a bűn, és megrontotta a természetünket, hogy képtelenek vagyunk ezen változtatni. Az engedetlenség elszakított az Úrtól, magunkban nem tudunk visszatalálni, nincs lehetőségünk rendezni adósságunkat. Isten Jézust küldte el, Ő az Isten Báránya, Aki magára veszi bűneinket, és a kereszten meghalt, hogy mi élhessünk. Mindent odaadott, hogy megmentsen. Bárcsak meglátnánk, mennyire nem tudunk magunk egyenesbe jönni. Bármilyen területen tapasztaljuk is a romlottságot, a bűn jelenlétét, van megoldás, és ez Jézus. Ő tud rajtunk segíteni. Nincs olyan ember, akinek az életét ne volna képes helyreállítani.

Hogyan megy ez? Hit által. Egyedül hit által működik Isten munkája. Ha hiszem, hogy Neki van hatalma az életem felett, és feltekintek Rá, ahogyan a pusztában Izráel népe is tette, meggyógyulok. Talán nehéz elfogadni, hogy csak ennyi, felnézek hittel Jézusra, és megváltozik az életem. Pedig így van. Jézus vére a hatószer a bűn ellen, és ha hittel segítségül hívom, Ő új élettel ajándékoz meg. A régi életem megfeszül a kereszten. Mindez akkor működik, ha felismerem bűnös, tehetetlen állapotomat, és hiszem, hogy Ő meg tudja tenni. Képes megszabadítani bűneimtől, és új természetet adni.

Az áldozat az Ószövetségben mindig ismétléssel járt, azért, mert ez nem volt tökéletes. Azonban Jézus áldozatát nem kell ismételni. Amikor a kereszt tövében átélem Isten kegyelmét, egy új életfolytatás jön létre. Most már kapcsolatba kerülök az Úrral, nem magam élem az életem, hanem Őt követem. Ez azért fontos, mert ha magam haladnék tovább, akkor újra elbukom. Rá vagyok utalva Jézus vezetésére, útmutatására. Miért? Mert nem értek az élethez, naponként tanulnom kell. Kitől tanulnám, ha nem attól, Aki azt teremtette. Segítséget is ad, az élet könyvét, a Bibliát. Tulajdonképpen tankönyvként is használhatom. Megtanulhatom belőle az Isten szerinti életet, azt, hogy mi a kedves és jó Őelőtte. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ez a könyv ma mindenki számára hozzáférhető, vegyem kézbe és használjam. Úgy olvassam, hogy az életről beszél. Segítséget kínál, hogy jól éljek, hogy Isten akaratát felismerjem. Az igében van felelet kérdéseinkre, de azokat meg kell keresni. A Szentlélek segít ezek felismerésében.

Jézus családja élő kapcsolatban él Istennel, József és Mária minden évben felmegy a páska ünnepére. Ez a legnagyobb ünnepe Izráelnek (Lk 2,41-52). Isten szabadítására emlékeznek. Isten Egyiptomból szabadította ki népét, és ez az ünnep mindig a szabadító Istenre mutat! Amikor nehéz helyzetben vannak és elcsüggednének, ez az ünnep Istenre irányítja figyelmüket. Ne keseregjünk, Isten él, Ő szabadító, és ahogyan a múltban megmentett, ma is meg tud szabadítani.

Fontos volt számukra ez az ünnep, a templom, mert mindez a kapcsolatot jelentette. Kapcsolat Istennel, a Teremtővel és Szabadítóval. És ez után ők vágyakoztak. Jó volt kimozdulni és a templom áhítatában átélni Isten jelenlétét. Nem formalitás volt ez, hanem Isten jelenlétébe való helyezkedés, amelyben megerősödtek, feltöltődtek. Ezt a töltést, az itt átélt jelenlétet vitték haza, és ebben növekedett Jézus. Milyen töltést adunk tovább? Megtapasztalják-e általunk Isten jelenlétét, érződik-e országának atmoszférája?

A tizenkét éves Jézust is felvitték Jeruzsálembe, és mennyire nem kényszerből, hanem engedelmességből ment. Őt a szíve vitte oda, vonzódott  Isten házába, az Atya közelébe. Tudta, hová megy, és örült, hogy mehet. A templom Neki az Atya házát jelentette. Tehát Ő hazament. Hogyan, milyen szívvel megyek istentiszteletre? Én is hazamegyek? Az Atyával találkozni indulok? Arra vágyakozom, hogy Vele legyek? Szót akarok hallani az ajkáról?

Onnan tudjuk mindezt, hogy amikor Mária és József elindulnak haza, Jézus még marad. Hol? A templomban. Nem egy bandához csatlakozott, de nem is városban akar gyönyörködni, hanem az Úrban. Ő valóban gyönyörködik Istenben. Többre vágyik, és ezért marad. Még jobban meg akarja ismerni az Atyát. Uram, adj ilyen éhséget és szomjúságot a szívembe! Mi minél hamarabb távozni akarunk az Úr házából, csak legyen már minél hamarabb vége, hogy mehessünk a dolgainkra. Jézus még gyermek, és ennek ellenére nem elrohan, nem azt mondja, képtelen vagyok ezt hallgatni, hanem szívja magába Isten ismeretét.

Tudunk-e tovább maradni, azt mondani: ennyi nem elég, többre vágyom? Még folytassuk az istentiszteletet, haladjunk tovább az ige olvasásával. Otthon leteszem a Bibliát a kijelölt részek elolvasása után, vagy továbbolvasok? Olvasok, mert nagyobb adagra van szükségem? Ha olvassuk, kutatjuk, megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, feltárja Lénye mélységeit előttünk. Betölt javaival.

Amikor keresik és rátalálnak Jézusra, elmondja, hogy Neki az Atyja dolgaiban kell lennie. Az Atya dolgai az igében jelennek meg, általuk magával az Atyával foglalkozik. Az Atya a legfontosabb Neki, fontosabb a családi kötelékeknél. Ez nem engedetlenség volt, hanem jelzés. Jelzése az igazi életsorrendnek. Első Isten, az Ő dolgai, ezek adnak irányt életünknek. Ezt követően elmegy velük, és otthon növekszik. Ez a növekedés az Atyával való élő kapcsolatból táplálkozik.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.