Istennek semmi sem lehetetlen

Az ételáldozatok fajtáiról olvasunk (3Móz 2,1-16). Az Úr elmondja, mit és hogyan mutassanak be. Nem mindegy, hogy mit és hogyan adnak az Úrnak. Az áldozat az Úrnak szól, és mégis hányszor kerül bele ebbe is emberi indulat. Hányszor válik az áldozat versengéssé, ki ad többet, értékesebbet. Már nem elég, ha csak az Úr látja, hanem hadd lássák az emberek, egyrészt, hogy mi adunk, másrészt, hogy mi telik tőlünk.

Mi már nem mutatunk be áldozatot, mert ezt elvégezte az Úr Jézus a kereszten. Legyen áldott a neve, a legértékesebbet, önmagát adta. Nem aranyon, ezüstön vagy drága kincsen, hanem a saját vérén váltott meg atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunktól. Azonban, akit az Úr megmentett, az hálás az új életért, az üdvösségért. Hálából fog adni az Úrnak. Mit adhatunk az Úrnak? Mindenünket: itt vagyok, Uram, használj engem neved dicsőítésére, országod terjesztésére.

Most már keresem Őt imádságban, adok időmből, anyagi javaimból - de úgy teszem, hogy senki ne tudjon Róla? Elég nekem, ha csak Atyám tudja? Az Úr Jézus elmondta, mennyire szerettek emberek előtt kegyesnek látszani a farizeusok, de hogy vagyok ezzel én? Kinek szól a kegyességem? Istennek, vagy embereknek?

Az Úr az ételáldozatok bemutatásához a sót nélkülözhetetlennek nevezi. Minden áldozat legyen megsózva. Legyen íze annak, amit az Úrnak adnak. De üzeni azt is, hogy minőséget, élvezhetőt adjanak az Úrnak. Nem lehet úgy hozzáállni: nem mindegy, mit égetek el? Nem, mert Isten mindig a legjobbat adja, mi se elégedjünk meg kevesebbel. Amit az Úrnak végzünk, meg ahogyan élünk, abban legyen só. Legyen ízes az életünk, legyen mások számára is fogyasztható a hitünk.

Az Úr Jézus a tanítványait nevezte sónak, ti vagytok a föld sója. De valóban azok vagyunk? Ízt adunk az életnek, és védjük szavatosságát? Mert a só véd a romlástól, tartósítja az élelmiszert. Ezért adott a világba minket az Úr. A jelenvő egyház, a hívők serege őrzi a felbomlástól a társadalmat. Amíg sók vagyunk, és ezt vállaljuk is, bele merünk kerülni az életbe, és nem féltjük magunkat, addig a világ nem bomlik fel. Az egyház jelenléte óv a teljes káosztól. Azonban szabad nem elfelejtenünk, ha elveszítjük az ízünket, nem kellünk. A nem bizonyságtevő egyház nem kell. Az Úrról bizonyságot tevőt, az Őt megjelenítő, az Ő indulatát megélő tanítványokra van szükség.

Másik színtéren is zajlanak az események, Isten üdvterve elindult, és senki és semmi nem tudja azt feltartóztatni (Lk 1,26-38). Eljött az ígéretek beteljesedésének az ideje. Hol teljesednek az ígéretek? Egy kis názáreti házban, egy, az esküvőjét, boldogságát tervezgető, egyszerű, kegyelemre szoruló leánynál. Senki nem gondolta volna, még maga Mária sem, hogy Istennek terve van vele, és, hogy ő adhat életet a Megváltónak. Az Úr mindig úgy cselekszik, ahogyan nem gondoljuk. Azokat választja, akik nem is mernék elképzelni, hogy ők szóba jöhetnek, hogy velük is akar valamit kezdeni. Talán te is úgy vagy: mit kezdhet velem az Úr? Hidd el, veled is tud újat kezdeni Jézus által.

Az angyal köszöntése jelzi, hogy Mária is kegyelembe fogadott, nem több ő más lányoknál, nem bűntelen, de Isten kiválasztotta, és kegyelemből megtisztította. Mária hittel fogadja Isten kijelentését, kész önmagát az Úrnak adni. Tudja, hogy ezzel minden eddigi terve borulni fog, mégis vállalja, mert Isten kiválasztása nem természetes, hanem nagy kegyelem.

Az Úr veled van! Nagyszerű kijelentés ez, veled van az Úr! És ez most nekünk is szól, velem van az Úr! Csodálatos, nekem, bűnösnek, senkinek mondja, ne félj! Ne félj, mert Isten bűneid ellenére nem elvetni akar, hanem megmenteni. Nagy dolog mélységekben, a bűnnel viaskodva átélni, hogy Isten megkönyörül rajtam.

Aki az Urat keresi, aki bűnbánattal jön, annak ma is szól az üzenet: ne félj, mert kegyelmet találtál. A kegyelem azt jelzi, ítéletre, halálra méltó bűnös ember vagyok, de Jézusért megkegyelmez az Úr. Elengedi a halálos ítéletemet. Hogyan lehetséges ez? Más halt meg helyettem. Jézus magára vette az ítéletemet, és a kereszten belehalt a bűneimbe, de ez nekem életet jelent. Tőlem már nem kéri számon.

Jézusnak kell nevezni a gyermeket. Jézus a legreménytelibb név. Amikor halljuk vagy kiejtjük, jelzi: van Szabadító. Van, aki segít rajtam, aki ki tud és ki akar emelni abból a helyzetből, ahonnan saját erőből képtelen vagyok kijönni. Soha ne adjuk fel, bárhol legyünk, bármilyen problémával küzdjünk, van segítség. Ha sok helyen keresgéltünk is már, és nem találtunk megoldást, próbáljuk meg Őt. Őszintén kérjük, és Ő meghallgat.

Istennek semmi sem lehetetlen. Ez igazán jó hír, semmi sem lehetetlen, tehát az én életem sem. Nincs reménytelen élet, nincs olyan, hogy rajtam már Isten sem segíthet, mert Számára minden lehetséges. Az is, hogy a halott életre keljen. Jézus meg tud eleveníteni, Ő képes a halódó kapcsolatokat is megújítani. Ne csüggedj, ha úgy érzed, nem működnek már kapcsolataid, nem működik a házasságod, vagy akár már a hited is csak pislákol, hozd az Úr elé. Olvasd el, mondogasd többször, amikor elakadtál, vagy rád tör a depresszió: Istennél semmi sem lehetetlen. Bízd Rá magad.

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Urem, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.