Az idő sürget

E

zékiást  a nyomorúság minden esetben az Úr közelébe vitte (2Kir 21,1-26). Szinte azonnal kereste Istent. Elment a templomba, imádkozott, majd a próféta tanácsát kérte. A nyomorúságok célja pont ez, hogy menjünk közelebb az Úrhoz. Húzzuk közelebb Hozzá a székünket, és figyeljünk szavaira. A problémamentes időszak idején olyan könnyen távolabb kerülünk, akkor minden jó, maguktól is mennek a dolgok, és közben sekélyessé válunk. Az Úr ebből akar kiemelni, ezért engedi a gondokat. Mindezek meg is próbálnak, hogy komolyan vesszük-e Urunk szavát? Gondunk van? Az ige tanácsa: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Valóban Őreá vetjük a gondunkat? Nem gyötörjük magunkat, hanem odaadjuk Urunknak, hiszen kérte, hogy tegyünk így? Bízzunk Benne, valóban gondja van ránk. Valóban! Akkor is, ha még ez nem is látszik. Ne aggodalmaskodj, hanem bízd Rá a gondot!

A fia, Manassé követi Ezékiást a trónom, és megdöbbenünk, mert nem az ő útján jár. Azért megdöbbentő ez, mert rengeteg módon megmutatta Isten a hatalmát, és erről bizonyára hallott. Persze mindehhez hozzátartozik, hogy ő a kikönyörgött tizenöt év, a ráadás idején született. A nagy szabadítás, apja csodálatos gyógyulása, az árnyék visszatérése korábban történt, de bizonyára elmondták neki. Mégsem vonzza, a szíve távol marad az Úrtól, hideg, mint a jég. Vajon mi vonzza a bálványokhoz, a Baalhoz és Áserához? Mi vonz téged a bálványaidhoz? Mivel vonzzák a szívedet?  A fáradtságodon keresztül? Jól esik csak ülni és bámulni a képernyőt, monotonul szörfözni az interneten, és csak nézni az információkat, a képi üzeneteket?

Szabad és lehet az Urat keresni fáradtság idején is, hiszen Ő hívja a megfáradtakat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Hív és ígéri, hogy megnyugvást ad. Nem terheli őt a mi fáradtságunk, nem megyünk az idegeire, hanem épp ellenkezőleg, örül, megújít és feltölt.

Nagyon eltávolodott Manassé és a nép Isten akaratától, a Neki való élettől. Milyen gyorsan le lehet rombolni mindazt, amit az elődök felépítettek. A bűn nagyon gyorsan terjed és hat. Olyan könnyen alakulnak az emberek, nem maradnak meg a hit útján, hanem megfelelnek az elvárásoknak. Így lesz nyugodt életük? Csak az a lényeg, hogy jól és békében éljünk. Inkább ne lássák az Úr hatalmas tetteit, ha az félelemmel, szenvedéssel jár. Legyen inkább a bálványimádás nyugalmasnak tűnő, kényelmes, lelkileg leépítő útja.

Mintha szándékosan bosszantaná az Urat: itt lesz a neved, én ideteszem a bálványoltárt, nézzük, reagálsz-e? Borzasztó, mennyire képesek vagyunk próbára tenni Isten türelmét, szeretetét. Ő azonban ad időt a dolgok átgondolására, a bálványok eltávolítására, a megtérésre.

Amikor ez nem történik meg, Isten hatalmasan szól, belecsendül azoknak a füle, akik hallják.  Mintha ma is ezt várnánk, hogy az Úr hozzon olyan veszedelmet, amibe belecsendül az életünk. A halk és szelíd szó, az ige hirdetése nem kell. Olyan jól elvagyunk a világban, a bűnben, de Isten szeret, és ha mást nem hallunk meg, ha nem szállunk magunkba és nem változtatunk, akkor szól. Hangosan fog szólni, megrázza az életünket. Olyan biztonságban tudjuk magunkat, de egyszer eljön az idő, amikor meglátjuk Istent cselekedni. Akkor nem mondhatjuk, hogy engem nem érdekel, mert érinteni fog a nyomorúság. Talán nincs is messze ez az idő. Azonban nem kötelező kivárni ezt a megrendítő szót. Ma még halljuk az igét, szól az evangélium, és ha befogadjuk, megváltozhat az életünk.

Az idő sürget, írja az apostol (Rm 13,11-14). Bizony, mi gyakran megtapasztaljuk egy-egy munka vagy vizsgaidőszak idején, hogy sietni kell, mert letelik az idő. Még nem vagyunk kész, és ilyenkor gyakran késő éjszakába nyúlik a munkaidőnk. Azonban Pál nem erre gondol, hanem az evangélium hirdetésének sürgősségére hívja fel a figyelmünket. Igyekezzetek, ne aludjatok, mert letelik az idő. Sok ember halad a kárhozat felé, sürget az idő, hívogassatok, mondjátok el a jó hírt.

Sürget az idő, életünk átgondolására, a bűneinkkel való szembenézésre, és kegyelem utáni kiáltásra. Sürget, mert eltelik, egyre közelebb az Úr eljövetele. Amíg itt vagyunk, addig van lehetőség bűnbocsánatra. Annyiszor minden sürgős, csak az Úrral való kapcsolat, az ige hallgatása, az alkalmakon való részvétel nem. Legyen sürgős az Úr keresése, induljunk el Felé. Keressük akaratát, iktassunk be rendszeren csendes órát, mélyüljünk az igeolvasásban és a szolgálatban.

Pál figyelmeztet: közelebb van az üdvösség, mint amikor hívővé lettünk. Ébresztget, mintha elszunnyadt volna a gyülekezet. Eltelt már néhány évtized, azóta két évezred, és azt gondolják, nem jön az Úr. Beleszürkülhetünk a világba, nem kell olyan komolyan venni, Jézus még sokára jön, ráérünk. Élvezzük ki azt, amit ez a világ nyújt, aztán majd valamikor várjuk is. Azonban közelebb van, mint gondolnánk. Minden nappal közelebb jön az Úr napja, készüljünk rá. Hogyan tegyük? Vessük el a sötétség cselekedeteit. A hívők életében felragyogott már a nap, azért is lehetünk tanítványok, mert a világ Világossága beragyogja életünket. És ha Ő jelen van, ha a nap süt, akkor a sötétség eltűnik. 

Vessük el - azt jelzi ez, hogy a világ életmódját, annak cselekedeteit tartsuk távol magunktól. Már ne úgy tegyünk, ahogy a világ fiai. Az egyházban ne legyenek jelen a világ fiainak szokásai. Ünnepeljünk, és éljünk másként. Milyen fájdalmas látni egyházi alkalmakon, hogy mennyi jelenlévőnek tele van az élete megoldatlan problémákkal. Pedig ismerjük a Megoldást, még sincs megoldva az életük. Az ige helyett különféle pótszerekhez fordulnak. Ha nem az Úrra helyezzük terheinket, mi sem leszünk képesek ital, gyógyszerek, drogok vagy más egyéb nélkül élni. Azonban van megoldás, mert az Úr ad nekünk fegyvereket, amikkel harcolhatunk, amik segítenek túljutni Góliátjainkon. Ezek a fegyverek pedig az imádkozás, amint Ezékiás életében is láttuk. Isten mindig felkereshető. Az Ő vonala mindig él, csak hívni kell, ahogy biztat is rá: „Hívj segítségül a nyomorúság idején, és én megszabadítalak” (Zsolt 50,15).

A másik fegyver a Biblia, olvassuk minél többet, folyamatosan, de tartsunk elmélkedést is, amikor egyre mélyebbre jutunk az ige üzenetének megismerésében. Éljünk az igével, tisztán tartja a fejünket, átmossa és feltölti Isten világának atmoszférájával a szívünket.

A test nagy lehetőség a gonosz kezében, szinte minden támadását a testünkre irányítja. Azonban a testet meg lehet Krisztussal feszíttetni, élhetünk úgy, hogy odafigyelünk rá, nem kényeztetjük, és nem engedjük, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. A testet is odaszánhatjuk élő áldozatul az Úrnak.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.