Az asztal terítve

T

alán nem értjük, miért kell olvasnunk ezekről az áldozati formákról, és az is lehet, hogy vannak, akik most egy darabig nem olvassák az ószövetségi napi részt (3Móz 4,1-35). Nem, mert minek, nem értjük, nem kapunk belőle semmit. Másoknak az is lehet, hogy visszataszító, állatokat azért levágni, hogy bemutassák Istennek áldozatul. Azonban azt jó meglátnunk, hogy az áldozatbemutatásra a népnek van szüksége, és nem Istennek. Először is, ez összeköt az Úrra. Odaáll az ember Isten elé, és az áldozat bemutatása közben megépül a meghibásodott vonal. Hányszor elromlik a vonal, nem találjuk az Úrral való kapcsolatot, nem értjük az igét, mintha minden hallgatna. Az áldozat bemutatásakor azonban nem lehet sietni, mert gyakran azért szakad meg a kapcsolat, mert rohanunk, kevés időt számuk az Úrra. Ilyenkor azonban hosszabb ideig ottmarad az ember az oltár előtt, elcsendesedve magába tekint, lerakja vétkeit, és átéli a megtisztulást, felszabadulást. Mindezt az Úr Jézussal való rendszeres és mély találkozásokban élhetjük át. Egy teológus írta, hogy az imádkozás olyan, mint a madárfigyelés, ki kell várni, hogy jöjjön az a madár. Nem is egyszerű madarat lencsevégre kapni. Sok időt kell rászánni, és így van ez az Úrral való kapcsolattal is. Várni és figyelni, teljes csendben ráhangolódni, és akkor megjelenik az Úr. Mert erre van szükség, a Vele való találkozásra.

Az áldozat bemutatásakor átvállalás történik, és ez a lényeg benne. Az állat átvállalja a bűneimet, amikért nekem kellene az életemmel megfizetni. Ezért teszi az áldozat bemutatója a kezét az állat fejére. Átadja a bűneit, és ő ezáltal felszabadul. Enélkül az aktus nélkül nem volna az egésznek jelentősége. Csak akkor rendeződik az életünk, és tapasztalunk felszabadulást, ha ez az átadás megtörténik. Az Úr Jézus is azért jött, hogy magára vegye a mi bűneinket. Keresztelő János arról beszélt, hogy Ő az Isten Báránya, aki magára veszi bűneinket.

Az igazi, teljes értékű rendezés mindig az, hogy átadom az Úrnak bűneimet, és Ő felszegezi azt a keresztfára. Enélkül minden marad a régiben, magunk cipeljük rendezetlen dolgainkat, és ezek lehúznak. Kapcsolataink is akkor gyógyulnak, ha a kereszt tövében lerakjuk mindazt, ami a múltunkat terheli. Igazi felszabadulás az őszinte és mély bűnbánatból fakad. Ahol van bűnbánat, ott a bűnbocsánat is megjelenik.

Akkor bocsánatot nyer - aki hittel jön az Úr Jézushoz, és föltekint a Golgotára, lerakja vétkeit, az bűnbocsánatot nyer. Miért? Jézusért. Az Ő áldozata tökéletes és elégséges. Az áldozatbemutatás vagy a bűnbánat nem formalitás. Nem egy szép szokás, vagy csak egy pszichológiai technika, hanem valóságos rendezés. Hogyan? Jézus által. Ő kifizette az adósságunkat, és Isten ezt elfogadta. Ha elmondjuk, letesszük minden terhünket, Ő megbocsát. A tenger mélyére veti a bűneinket, minden bűnünket, és nincs többé. Ezért lehet újra és újat kezdeni, a múlt el van törölve, nincs, ami lehúzna, gátolna, de van megbocsátás és általa belső, lelki felszabadulás.

Mária valóban boldog, jól mondta Erzsébet, aki hittel fogadja Isten szavát, az boldog (Lk 1,46-56). Mindez az Úr szava beteljesedéséből fakad. A boldogságot az Úrral való élő kapcsolat táplálja, az Úr a forrása. Honnan látjuk, hogy boldog Mária? Gazdagabb lett, problémamentessé vált az élete? Dehogy, sőt, még inkább bonyolultabbá vált az élete. Most már az embereket is kerülte, jobb volt nem találkozni másokkal, hisz gyorsan a szájukra vették, meg bajba is kerülhetett. Ennek ellenére boldog, mert énekel. Mégpedig ez a himnusz az Úrról szól. Nem magát sajnáltatja, nem arról beszél, milyen szerencsétlen is ő, hanem dicsőíti az Urat. Magasztalja az Úr nevét, mert látja hatalmát, és hálás, amiért őreá tekintett. Jól látja önmagát Isten előtt, az Ő Lényébe tekintve láthatjuk helyesen magunkat. Minél nagyobbnak látjuk az Urat, annál kisebbek leszünk mi.

Mária hatalmasnak látja az Urat. Milyennek látod Jézust? Mit tudsz Róla elmondani? Mária mindenkinél, a magukat nagynak tartó embereknél, hatalmaknál, a félelmetes erőknél is nagyobbnak látja Istent. Isten mindent megtett népéért, ha kellett, hatalmakat döntött le, és megalázottakat, elnyomottakat felemelt. Mária látja, hogy az Úr országában más rend van. Ott nem a gőgösök, a magukat valaminek tartók érvényesülnek, hanem az alázatosak. Azok, akik látják, mennyire semmik ők. Pál apostol is beszélt erről, Isten a semmiket választotta ki, azokat, akiket a világ, a társadalom nem vesz semmibe, nem tart senkinek. Ő velük is tud valamit kezdeni.

Az Úr éhezőket lát el, azokat, akik éheznek az igazságra. Ez az igazság Ő maga. Ha éhezel Rá, akkor Ő ellát javaival. Aki odaborul Elé, és olvassa az igét, az megelégíttetik. Az éhezőt jól tartja. Sőt, nem is kell éhezni, mert naponta táplálkozhatunk az igével. Az asztal meg van terítve, íme, minden kész, csak rajtunk múlik, hogy eszünk-e. A nagy vacsorára nem mentek el a meghívottak, mert annyi elfoglaltságuk volt, és oly sok minden fontosabbá vált számukra, mint a királyi menyegző. Minden el volt készítve, de kizárták belőle magukat. Sok ember nem azért marad le az örök életről, mert Isten nem akarja, nem Ő küld kárhozatra, hanem magukat zárják ki. Nem élnek az életlehetőséggel, nem mennek el a vacsorára. Hát induljunk el, tegyünk mindent félre, és keressük Őt.

Az asztal terítve immár minden kész

Gazdagon terített az atyai kéz,

Jóságát lássátok és ízleljetek,

Mit Ö adott ,hálás szívvel vegyétek!

Urunk Jézus Krisztus fogadd hálánkat

Hogy asztalt terítettél és velünk vagy

Hol te vagy Úr Jézus nincs hány többé

Életnek kenyere vagy mindörökké

Isten áldásával.