Jó az Úr!

N

áhum neve azt jelenti, Isten megvigasztal, vagy vigasztalás (Náh1,1-14). Tehát ez a próféta már a nevével Istenre mutat, Ő az, aki meg tud vigasztalni, ezért a legjobb helyre megy az, aki vigasztalást keres. Üzeni azt is, hogy nincs más, aki úgy vigasztalna, mint az Úr. Miért? Mert Ő féltőn szerető Isten. Félti a népét, vigyáz rá, és megoltalmazza az Asszír Birodalom idején is. Bárcsak meglátná Júda, hogy elég az Úrban bízni. A féltőn szerető azt is elmondja, hogy Isten utánanyúl övéinek, nem engedi a hűtlenséget, hogy elforduljanak tőle. Még a hűtleneket is keresi, mert Ő hű marad. Ezért van esélyünk. A hűtlen, eltávolodott bűnös számára is van kegyelem.

Ninive, tehát Asszíria ellen szól ez a prófécia, de egyben Isten népének is üzen. Üzeni, hogy a nagy birodalom el fog bukni, Isten megítéli. Akitől ma még félnek, az el fog tűnni a történelem süllyesztőjében. Ne félj semmilyen emberi hatalomtól, mert a birodalmak eddig is mind letűntek, egyetlen ország, Isten országa marad fenn örökkön örökké. Ennek az országnak az Úr Jézus Krisztus a királya, Ő hatalmasabb mindenkinél.

Ninive Jónás idején lehetőséget kapott, éltek is vele, de a követező generációk elfordultak az Úrtól. Olyan könnyen és gyorsan elvisz a szívünk másfelé. Vonzanak a bálványok, a siker, a pénz, a hatalom. És amikor ezek veszik át az uralmat, kegyetlenné, másokat eltipróvá válunk. Amikor a pénz, a hatalom, a saját érvényesülés kerül az első helyre, elveszíti értékét a másik ember. Csakis Krisztusban ragyog fel az élet igazi értéke és célja. Krisztus, a kegyelem megismerése a cél.

A természet erői által is Isten hatalma ragyog fel, mindez bizalommal kell, hogy eltöltsön. Ha szemünket az Úr Jézus Krisztusra vetjük, meglátjuk magunk is Isten természeti és minden romboló erő feletti hatalmát. Amint feláll a hajóban, és rászól a szelekre és a vízre, nagy csendesség lesz. Akinek az élete az Ő kezében van, az biztonságban érezheti magát. Ilyen hatalma van a lelki viharok, bűneink felett is. Azt is meg kell látnunk, hogy Jézus nélkül elveszünk. Ezért kiáltsunk Hozzá.

Most még az ellenség hatalmát, félelmetes erejét látják, de figyeljenek csak az igére, és hallják, amit a próféta mond. Jó az Úr! Igen, Ő jó, Isten jó, bízz Benne, mert egyedül Ő jó. Nincs Hozzá fogható, és nem azt akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem éljen. Menedék Ő. Igen, Ő ad menedéket a szorongattatás idején. Amikor be vagyunk szorítva, és nincs esély a menekülésre, fussunk oda Hozzá. Ő megoltalmaz.

Az ige üzenete ma sem változott, amit olvasunk, az valóság. Az ellenség ma is szorongat, de ne féljünk, mert van kihez menni. Ne egyedül, ne a magunk erejére építve szálljunk vele szembe, hanem menjünk Hozzá.

Csodálatos üzenet: ismeri az Úr a Benne bízókat. Igen, ismeri azokat, akik átadták Neki az életüket, és csak Benne bíznak. Ez azt jelenti, hogy senki mástól nem várnak oltalmat, segítséget, csakis az Úrtól. Akkor is bíznak Benne, amikor egyre nő a veszély, és úgy tűnik, hogy Isten nem tesz semmit. Ne féljünk teljesen ráhagyatkozni, mert nem hagy erőnkön felül kísértetni, idejében megadja a szabadulást.

Pál apostol kifejezi abbeli meggyőződését, hogy jól ismerik Krisztus és az Isten kegyelmét (Rm 15,14-33). Annyira teljesek az Úr ismeretével, hogy képesek egymást tanítani. Ezt mutatja a hitben való növekedésük. Nem apostol szolgálata nyomán jutottak hitre, hanem a pünkösdkor Jeruzsálemben jelenlévők bizonyságtételére. Akik ott megtapasztalták a Szentlélek kitöltetését, majd Péter igehirdetése nyomán felismerték, hogy Jézus a Krisztus, hazatérve ezt elmondták. Így jött létre Rómában a gyülekezet, és az egymás általi bizonyságtételek által növekedtek, erősödtek. 

A Szentlélek Isten tovább akar minket is vezetni. A megtérés, az élő hitre jutás a kezdet, a csecsemőkor, innen tovább kell növekedni. Az érett tanítvány maga is tanít másokat. Az is benne van ebben, hogy képes különbséget tenni a különböző tanítások között. Meg tudja különböztetni a Krisztusközpontú igehirdetést az emberközpontútól. Bár ma az a tapasztalat, hogy inkább az embert a középpontba helyező igehirdetést, tanítást szeretjük. Azonban az kevés. Miért? Mert senki és semmi nem segít rajtunk, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus.

Az apostol bizonyságot tesz arról, hogy az ő kegyelmi ajándéka a pogányok közötti evangéliumhirdetés. Ő mindenütt Jézus Krisztus szolgája, Róla tesz bizonyságot. Jó ezt látni, bármerre megy, Krisztus szolgája. Nem emberi személye, műveltsége, tudása az elsőrendű, hanem Krisztus szolgálata. Mindent az evangélium szolgálatának rendel alá. Miért? Megfizetik? Ez most a trend? Nem! Azért viszi az evangéliumot, mert a rómaiaknak is rá van szükségük. Hiába a birodalom fővárosának polgárai, pogányok. Amíg Krisztusban nem jutunk hitre, pogányok vagyunk. Isten kegyelme szül újjá. És ezt bátran vállalja Pál.

Mindenről úgy beszél, mint amit Krisztus végzett általa. Ő csupán eszköz a diadalmas Krisztus kezében. Nem ő éri el a szíveket, nem ő van döntő hatással rájuk, hanem a feltámadott Úr.

Pál vágyódása a testvérekkel való találkozás. Ez vonzza őt. Nem földi vágyak, nem a különböző országok nevezetességi vonzzák, hanem a lélekmentés és a már hitben lévők továbbsegítése. Az ő szívét az evangélium tölti be. Mi vonz, mire vágyódom? Engem is a lélekmentés, a testvérekkel való találkozás? Vágyódom az igére? Krisztus áldásának teljességével érkezik majd meg az apostol. Teljesen fel lesz töltve. Tehát nem lemerülten megy, nem csupán pihenni akar, hanem viszi az áldást. Bárhová megyünk, mindig Krisztus áldásával érkezhetünk. Ez áradhat tovább rajtunk mások felé. De így van ez? Valóban Krisztust visszük mindenhova, és mindig Őt állítjuk az emberek elé?

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.