A Bárány

I

sten népe csodálatos szabadítást élt át (Ézs 26,1-21). Az ellenség elvonult Jeruzsálem falai alól, az imádkozás, az Úrra való hagyatkozás eredményt hozott. Átélték, hogy nekik harcolniuk sem kell, Istennek nagy hatalma van. Ezt a hatalmat tapasztalták meg. Nemcsak elvonult az ellenség, hanem szinte mindent maga mögött hagyott. Másképp mondva, nemcsak megszabadította őket az Úr, hanem éléskamrát szerzett a kiéhezett, reménytelenné vált nép számára. Mindezek után magától értetődik a hálaének. Magától értetődőnek kellene lenni a hálaének zendülésének, amikor Urunk megszabadít, amikor hatalmasan cselekszik. Mindig a hála szólal meg bennem? Elismerem, hogy az Úr végezte el a szabadítást? A hálaének az Úrról szól. Neki köszöni meg mindazt, amit tett. Az is benne van, hogy mi nem tudtuk volna így megoldani ezt a feladatot. A hálaének mindig a szív levett saruja.

Amit a próféta leír, személyes tapasztalatból származik. „Akinek  szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” Ezékiás szíve valóban az Úrra támaszkodott, egyedül csak Rá. És Isten megőrizte őt. Nem a király szervezte meg a védelmet, nem a hadserege győzte le az asszírokat, hanem Isten munkálkodott. A király teljes szívből bízott az Úrban. Hitte, hogy Ő nagyobb, mint a bálványok. És ebből a hitéből az ellenség lelki megfélemlítése se mozdította ki. Ezékiás számára Isten valóban kősziklafal volt. 

Igénk nekünk is utat mutat. Teljes szívvel vessük bizodalmunkat Istenbe. Higgyük, hogy Ő a világ minden lehetőségénél hatalmasabb, és nem hagyja magára az övéit. Soha nem Isten hatalmán, lehetőségein múlnak a dolgok, hanem a hitünkön. Ki tudunk-e mindvégig tartani a Benne való hitben? Ebben a helyzetben sem azonnal jött a szabadítás. Az odáig vezető úton sok nyomorúságot, szívet markoló pillanatot át kellett élniük. Az ellenség bekerítette a várost. A pogány követ lelkileg terrorizálta a védőket. Közben fogyott az élelem, egyre kritikusabbá vált a helyzet. Azonban a király minden problémát Isten elé vitt. Az Úr pedig meghallgatta őt, és a maga idejében cselekedett. Mindez jelzi: kitartóan várjunk az Úrra. Ne engedjünk a félelmeknek, amik azt súgják, ne várj tovább, cselekedj önerőből. Azonban érdemes várni az Úrra.

Ézsaiás felszólítja a népet, hogy bízzanak az Úrban. Továbbra is Belé vessék bizodalmukat. Ne mondják: megszabadultunk, és most már magunk is boldogulunk. Ne, hanem a továbbiakat is bízzák Rá. Az újrakezdést, és az élet felépítését, mindent. A szabadítás akkor tartós, ha a folytatást is Vele éljük meg. Ne engedjünk sátán kísértésének, aki azt harsogja, most már magad is boldogulsz. Azt se feledjük, hogy aki megtapasztalja az Úr Jézus kegyelmét, az nem tud Vele betelni, és nem tud Róla hallgatni. Megváltozik az életünk, amikor az Úr Jézus belép a szívünkbe. Innentől kezdve Neki és Vele élünk. Beszélni kell mindarról, amit elvégzett bennünk. „Uram! Te adsz nekünk békességet.” Ez is megtapasztalásra épülő bizonyságtétel. Egyedül az Úr ad békességet még a legnehezebb körülmények között is. A békesség azt jelenti: a helyzet még nem változott meg, lehet, hogy még rosszabbak lettek a körülmények, de az Úr jelenlétét tapasztalom. Kezében tartja szívemet, igéje által szól hozzám, és szavából erő árad belém. Békességem lesz, mert tudom, hogy az Úr cselekedni fog. Mindig a legjobbat hozza ki az adott helyzetből. Ami lehet az is, hogy semmi nem változik, de jobban megismerem Őt. Életem erőforrássá válik környezetem számára. Az is megtörténhet, hogy a Hozzá való ragaszkodásomért még inkább szenvedek. Pál is megjárta Róma börtöneit hitéért, mégis békesség volt a szívében. Tudta, kihez tartozik.

Az előző sötét képet egy új, csodálatos jelenet váltja fel (Jel 14,1-13). Amíg mindenki a fenevadakkal lesz elfoglalva, imádja őket, vagy épp fél tőlük, addig János látja a Bárányt. A sok nyomorúság közepette is ott van a Bárány. Őt elnyomni nem lehet. A fenevadak elnyomó, pusztító, leuraló ténykedését láttuk eddig. Sátán ilyen brutális formában támad. Fenevad a lényege.  És akik szolgálják őt, azok is azzá válnak. Ezzel szemben az Úr Jézus bárány. A Bárány szelíd, Ő nem erőszakkal közelít felénk. 

A Vele lévő száznegyvennégyezer jelzi a hűségeseket, akik abban a nehéz időben sem tagadják meg az Urat. Ez a sokaság új éneket énekel, a szabadítás dicsőítő dalát. Magasztalják a Bárányt, Aki értük megöletett, és Aki áron megvette őket. Az ár az Ő élete volt. Nagy árat fizetett az Úr értünk. Saját életét adta oda, hogy minket megmentsen az örök életre. Mindezt még akkor tette, amikor mi nem is éltünk. És aki ezt felismeri, az nem tudja nem szeretni Őt. Szeretetünk és minden Felé való közeledésünk válasz arra, amit Ő tett. Ne hagyjuk szeretetét válasz nélkül. M lehet a mi válaszunk? Nekiadjuk az életünket, és követjük, ahová megy. Egyedül Jézus az, akit követni érdemes. Ő jó helyre megy. Nem a bűnbe, a pusztulásba, hanem az életre vezet. Aki Őt követi, az nem a világ sötétségében, hanem az élet világosságban fog járni. Aki követi Őt, az nagy dolgokat fog tapasztalni, ahogyan az első tanítványok is. Jézus nyomában élet támad. A bűn által tönkretett emberek újat kezdhetnek. Megváltozik a természetünk, és másképp fogunk élni. A Jézus nyomában való járás azt is magával hozza, hogy Ő lesz a középpont, mindenben Őreá figyelünk.

Ezek az emberek a fenevadi időkben mindent elhagyva követték a Bárányt, Aki saját élete árán vásárolta meg őket az Atya számára. Amint az első tanítványok is mindent elhagytak Jézusért, úgy ők is. Sőt, Jézusért mindenről, még a házasságról is lemondtak. Nekem mindez azt üzeni, nem alkudtak meg a fenevadak világával a testi kényelemért. Amint az előző fejezetben láthattuk, a fenevad birodalma mindent átszőtt, pecsétje nélkül semmit sem lehet tenni. És én azt látom, hogy ezek az emberek nem vették fel a fenevad bélyegét, akkor sem, ha így nem tudtak megházasodni se. Inkább Jézust, Isten országát választották, mintsem a kényelmet, a fenevadtól.

Azt is láthatjuk, és nagyon jó erről értesülni, hogy Isten mindig ad lehetőséget, történelmi szünetet az evangélium meghallására. Egy-egy Babilon leomlása után az evangélium érkezik az emberek felé. Istennek megvannak a módszerei, amivel eljuttatja hozzánk üzenetét. Az örökkévaló evangéliumot vivő angyal mindenki számára látható, mert az ég közepén repül. Lehet ez a mai világunk ideje, amikor az evangélium különféle elektronikus eszközök által eljut oda is, ahová eddig nem tudott eljutni.

Az elnyomó rendszerek bukása után Isten felhívja a népek figyelmét, hogy féljük Őt, és adjunk Neki dicsőséget. De vajon meghódoltunk-e Előtte? Neki adtuk-e a dicsőséget, vagy továbbra is az embert dicsőítjük? Ragadjuk meg a lehetőséget, eszméljünk, boruljunk le Urunk előtt, mert ezt az időt az ítélet kora követi. Boldogok, akik az Úrban halnak meg, vagyis inkább a halált választották Jézusért, mintsem felvegyék a fenevad bélyegét. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy Őt válasszuk, és hűek legyünk Hozzá. Aki mindvégig kitart, az Vele lesz az örökkévalóságban.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki menynyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.