A könyv

A

z Úr csodálatos, minden népet szeret, és valóban úgy van, ahogyan a teljes Írásban olvassuk (Ézs 19,1-25). Nem a vesztét akarja az embereknek, hanem azt, hogy megtérjenek és éljenek. Mindent ennek rendel alá. Honnan vagyunk ebben bizonyosak? A mai igénkből, mert itt Izráel régi ellenségéről és nyomorgatójáról van szó. Arról a népről, amelyik négyszáz éves rabszolgaságban tartotta Jákób fiait, akik még az előző fejezetben is háborús szövetséget kínáltak. Ők álltak Isten népe elé úgy, mint a megmentő. Többnek gondolták magukat Izráel Istenénél. Most azonban a próféta ennek a népnek a megtérését látja. Felragyog előttük a kegyelem, meglátják, hogy Isten nekik is életet készít. Az Úr nem a bosszúállást, hanem a megbocsátást gyakorolja. Aki élete során meglátja, hogy Isten segítségére van szüksége, és Hozzá kiált, azt Ő meghallgatja.

Mindez azonban nem történik meg azonnal. Miért? Mert olyan nehezen adjuk át életünket az Úrnak. Fogva tartanak hagyományaink, büszkeségünk, és úgy véljük, mi vagyunk az Isten. Egyiptomban a fáraót tartották istennek, és a csapások is azért húzódtak el, mert nem akarta meglátni, nem így van. Ő nem isten, hanem ember, és neki is Isten segítségére van szüksége. Megtévesztenek azok a hagyományok, amikben nevelkedünk, ha azoknak megfelelünk, minden rendben van. Sokat jelent a vallásosság, ha eleget teszünk a vallásunk követelményeinek, akkor baj nem érhet minket. Élhetünk kedvünk szerint, és Isten majd megkönyörül, hiszen megtartottuk az ünnepeket. Isten nem az ünneplést akarja, hanem az engedelmességet. Ő a szívünket keresi. Mert ha ünnepelünk is, de hogyan? És mi van az ünnepek után? Amikor a kellékeket eltávolítjuk, marad a régi életvitel. Mindent aszerint teszünk, ahogyan azt eddig is tettük.  A vallás nem megoldás. Akkor mi a megoldás? Az élő Istenbe vetett élő hit.

Fontos az a felismerés, hogy Isten élő személy, és Ő azt akarja, hogy megismerjük Őt. Nem egy vallás szabályainak az ismeretét akarja, hanem az Ő Lényének ismeretét. Ehhez személyes kapcsolatra van szükség. Azért jött el a világba, hogy ezt a személyes kapcsolatot létrehozza. Az Úr Jézus eljövetele által kapcsolatba lép velünk. Hogyan? Személyesen megszólít. A mennybemenetele óta igéje által szól hozzánk. Olvassuk, hallgatjuk a Biblia szavait, és minden kétséget kizáróan átéljük, hogy Ő szólt. A Szentlélek által kimunkálja bennünk a bűnbánatot, majd elvégzi, hogy forduljunk Hozzá. Az ige megmutatja: Jézus vére a megoldás a bűnre. Ő ad új életet is, ami által már az Ő dicsőségére igyekszünk élni.

Az emberi tanácsadók és bálványok mit sem érnek. Isten az, Aki meghallgat és meggyógyít. A sebeinket is megtérésünk és lényünk gyógyulása érdekében használja fel. Életünk gyógyítója az Úr Jézus. Ő nem felületi kezelést alkalmaz, hanem teljes gyógyulást ad. Meggyógyul az Atyával való kapcsolatunk, új életünk lesz, és ez kihat egész életvitelünkre. A gyógyult lélek gyógyító hatással van a testünkre is. Aki az Úrnak adja az életét, az már az Ő vezetése, igéje fényében él. Így azután elkerüli a bűnt, az életünket megbetegítő dolgokat. Az Úr útja egyenes és életre visz. Aki Őt követi, az nem téved el, az mindig világosságban jár.

János újabb angyalt lát, a sok eddig látott csapás és az azokat követő nyomorúság után Isten képviselőjét látja (Jel 10,1-7). Az ember maradt továbbra is a hitetlenség útján, és jó, hogy János a mennybe tekinthet. Nem csak a sok csapást, a pusztulást láthatja, mert bizony reménytelenség töltené be a szívünket, ha csak ennyi lenne. Betekinthetünk Isten világába, és átélhetjük: Ő ott van mindenek mögött. Akarata érvényre jut, terve megvalósul a gonosz rossz szándéka és az ember hitetlensége ellenére is. 

Isten még mindig, vagy újra kegyelmét kínálja. Az angyal fején a szivárvánnyal nem azt jelenti, amit ma sokan belelátnak, nem az erkölcsi szabadosságot, hanem Isten kegyelmét fejezi ki. Az ítéletet Isten kegyelme követi, ami segít jobb belátásra bírni a keményfejű, makacs emberiséget. Az özönvíz után Nóé szivárványt látott, ezzel Isten jelezte: újra van élet. Lehetőséget kap az ember az újrakezdésre. Itt azt jelenti, lehetőséget kap a túlélő emberiség az Istenhez térésre, a Vele való újrakezdésre. Minden nyomorúság az engedetlenségből, a bűn útján való járásból fakad. Még választhatjuk az életet. Megdöbbentő, hogy amikor az emberek továbbra sem térnek meg, és az ördögi tanácsadókra hallgatnak, paráznaságban élnek, Isten még mindig keresi őket.

Figyelemre méltó az angyal kezében látható könyvecske, ami Isten szavára utal. Isten minden embert, az egész teremtett világot az igéhez irányít. Mintegy kijelenti: odaadtam nektek szavamat, a Bibliát, miért nem veszitek komolyan. A legnagyobb mélységben is a Biblia ad megoldást, kivezető utat. Csodálatos kinccsel rendelkezünk, Isten útmutatója a kezünkben van, de mire megyünk vele, ha nem használjuk. Jót mosolygunk a kedves és találó hasonlaton, amikor az üzemanyag nélküli járműről beszélünk. Mit érünk az autóval, nagyszerű felszereltségével, ha nincs benne üzemanyag? Nem tudjuk használni. Mindenki tudja, tankolni kell. Azonban a Bibliát mégsem vesszük kézbe, ha igen, akkor sem mindig úgy olvassuk, hogy hallgatunk a szavára. Az élet üzemanyaga Isten szava. Nemcsak alkalomadtán, hanem állandóan szükségünk van rá.

Isten az egész emberiséget keresi és meg akarja szólítani. Ezt fejezi ki a tengeren és a szárazföldön is egyszerre álló angyal. Mindent megtesz az Úr, hogy megszólítsa az embert. Rajtunk múlik, hogy halljuk-e szavát? Boldog, aki meghallja, és mindent hátrahagyva Hozzá menekül. Mert minden gondok és bajok között Ő az igazi Oltalom. Nála élhetünk biztonságban.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.