Menyegző

Í

télet szava hangzik azok felé, akik nem az Úrban bíznak, hanem emberekben (Ézs 31,1-32,20). Ezeket az embereket a hadsereg, a fegyverek látványa nyugtatja meg. Emberi erőben, megoldásokban bíznak. A próféta igyekszik Istenre mutatni, de ők ezzel nem tudnak mit kezdeni. Miért? Mert nincs élő hitük. Nem ismerik személyesen az Urat, ezért úgy gondolják, nekik kell megvédeni magukat, dolgaikat elrendezni. A helyzet nehéz, Asszíria fenyegeti az országot, a legtöbben katonai eszközökben látják a megoldást. Úgy gondolják, ilyenkor egy ország támogatását kell keresni. De hogyan vagyunk mi? Nem kísért meg minket is, hogy inkább a látható, a mások számára is logikus megoldásokat keressük? Nem kézenfekvő, hogy amit a társadalmunk kínál, azt igénybe vesszük, és ahogyan környezetünk cselekszik, mi is úgy teszünk? Minket is az emberi erő és lehetőség nyugtat meg. Vezetőkben, hatalmi rendszerekben bízunk.

Igénk azonban rámutat: ez nem jó, nem vezet eredményre sem. Mert a nem hívő oda fut, ahová jónak gondolja, és majd meglesz a következménye. De Isten gyermeke ne futkosson sehová, hanem mutassa fel hitét. Mutassa meg, hogy Ő most is bízik az Úrban. Bartimeus tovább kiáltott, és ebből láthatóvá vált a hite. Bármit gondolnak mások, én hiszem, hogy ebben a helyzetben is a Jézushoz való kiáltás a megoldás. Jézusban nem is csalódott. Ma sem csalódik az, aki az Urat keresi és Őreá néz. De mindez hitből fakad. Azért nehéz sokaknak az Úrra nézni, mert nem látnak egyidejűleg olyan biztonsági tényezőket, amint amikor embertől kérnek segítséget. Amikor az Úrra néznek és kiáltanak, nem jelenik meg egy látható lovas sereg, és sokszor itt tévedünk meg, mert a láthatókra akarunk nézni. Abban bízunk, amit a szemünk előtt látunk. Hogyan lehet ezt kivédeni? Az Úr jobb megismerésével és az igére való hagyatkozással. Ha elfogadom, hogy az ige Isten szava, akkor hiszem, hogy amit Ő mond, abban bízhatok, azt Ő meg fogja cselekedni.

Amikor Isten gyermeke a világtól, a nem hívőktől vár oltalmat és segítséget, gyakran szembesül a valósággal: Egyiptom is csak ember. Minden embernek megvannak a korlátai, bármilyen hatalmasnak tűnik is a szemünkben, korlátozottak a lehetőségei. Azonban az Úrnak minden lehetséges.   

A próféta rámutat: nem kell félni, Isten nem feledkezik meg övéiről. Aki Rá támaszkodik, és bízik Benne, az megtapasztalja segítségét. Nem engedi át senkinek a tulajdonát az Úr. Megvédelmezi, mint az oroszlán a zsákmányát. Így azután, ha ezt tudom, az a lényeges, hogy én rábízom-e magam. Ki tudom-e várni Isten cselekvését? Sok esetben türelmetlenek vagyunk, szorongat a megélhetés, a határidők, és nem várunk. Aki azonban vár az Úrra, csodát élhet át.

Isten ígéri, hogy egy olyan királyt ad, aki bízik Benne, aki oltalom lesz, és jó irányba vezeti a népet. Ez a király Ezékiás lesz, de az élete már előre mutat a Krisztus-királyra. Mert eljött a királyok Királya, Őbenne érdemes bízni. Ő mindig övéi javát akarja. Népéért él, és életét adta övéiért.

A Jelenések könyve tizenkilencedik fejezete egy csodálatos rész, Krisztus totális győzelmét mutatja be (Jel 19,1-21). Krisztus megjelenik, és legyőzi a fenevadakat. A megtévesztő és romboló, Istentől elválasztó erők elpusztulnak. Az egyedüli győztes az Úr. Nem hagyja elveszni a világot, hanem kimenti a gonosz karmaiból, megítéli őket, és majd újjá teremt mindeneket.

Előbb a mennybe kapunk betekintést. János határozottan írja: a menny valóságos hely. Nem kamuból ír, és nem valótlanságért vállalja a száműzetést.  Ismeri az Úr Jézust, és tudja, hogy él, és tisztában van azzal, hogy mindaz, amit leír, ez nem lelkének a terméke, hanem kijelentés. Isten drága és bátorító üzenetét veti papírra. Ezzel az írással szívünkre helyezi: tekintsünk mindig felfelé. Isten országa létezik, és aki feltekint, aki Krisztusra néz, megtapasztalja valóságát. Akinek a menny valóság, az nem fél, annak van jövőképe. Az tudja, ha a földön vannak is nehéz pillanatok, haza tartok. Van egy hely, ahol várnak, és ahol a hűségeseket megjutalmazzák.

A mennyben az Urat dicsőítik, dicsérik, mert uralkodik, és ez tapasztalható. Ez a dicséret lendületes, és nem megtanult, hanem szívből, megtapasztalásból fakad. Aki átélte saját életében Isten munkáját, aki kegyelemben részesült, és naponta formálja az Úr, az hálás, annak a szívéből dicséret árad.

Betekintést kapunk a Bárány menyegzőjére. János úgy látja, mint ami eljött. Eljön ez a pillanat. Meg fog történni, de amíg végbe nem megy, addig fel kell készülnünk rá. Azt olvassuk, a menyasszony felkészítette magát. Magamat kell felkészíteni, nekem kell készen lennem. Hogyan tehetem meg? Úgy, hogy állandóan kapcsolatban vagyok Vele. Olvasom az igét és teszem, amit mond.   Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára. Mi a boldogság? Hát ez! Ott lenni a Báránnyal a vacsorán. Ő hív mindenkit, de az lesz hivatalos, aki meghallja a hívást, és elfogadja. Az, aki már most mindennél fontosabbnak tartja az Urat. Az, aki készül erre. Ez azt is jelenti, boldog az, aki mindennél jobban vágyakozik a menyegzőre, aki mindent alárendel ennek.  Akinek ez a cél, az nemet mond a világ kínálatára, az ördög minden csábítására. Az nem itt akar mindenáron jól élni, hanem keresi az odafennvalókat.

János a vele beszélő mennyei lény előtt borul le, annyira lenyűgözi Isten világának a hatalma. De figyelmeztetik, ne tegye, mert Isten a középpont. Mindenki más szolgatárs. Mindenki Őt imádja. Vigyázzunk, hogy ne kerüljön semmi az Úr helyére. Ne imádjunk semmit és senkit Helyette.

Amikor megjelenik a dicsőséges Úr, nem megrendülnek ellenfelei, hanem mozgósítják tartalékaikat, és harcra kelnek Ellene. Ez az emberiség drámája. A teremtmény harcba kezd Teremtőjével. Fellázad Ellene. Az Úr őrizzen meg minket mindennemű lázadástól. És aki igazán keresi és megismeri Őt, az nem lázad. Mert jól látja, hogy minden tökéletes ajándék onnan felülről száll alá, a világosság Atyjától. Aki ismeri Őt, az tudja, bármilyen legyen is a világ ábrázata, Ő a győztes. Igen, Ő a győztes, és Vele győzhetünk mi is, a bűn és a gonosz minden ereje felett. De csakis Vele.

Dicsőült helyeken

1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban, :/: Akik vigadoztok véghetetlen boldog-

ságban, Szent és ártatlan állapotban; Az Úrnak nevét énekszóban, Magasztaljátok vi -

gasságban.

2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben, :/: A fénylő mennyei testek roppant sere-

gében: Mint uralkodik dicsőségben Az Úr, és őtet felségében Imádjátok tiszta szentség-

ben!

3. Nap, hold, csillagos ég! Ti az Urat dicséritek, :/: Jóságát, hatalmát, bölcsességét hir-

detitek; Mert amely rendet ő tinéktek Kiszabott, az a ti törvénytek És ti annak híven en -

gedtek.

4. Felhők, égi vizek, harmat, hó, jég és záporok! :/: Villám, égi tüzek, dörgések és csat-

togások! Szélvész és csendes fuvallások! Színekkel ékes szivárványok! Mind az Úrnak

szolgái vagytok.

5. A földet kinyitó kies tavasz vidámsága, :/: A mindent érlelő nyári idő forrósága, A gyü-

mölcsös ősz gazdagsága, Sőt még a tél is bizonysága: Hogy nagy a teremtő jósága!

6. Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége, :/: Erdők és ligetek, folyóvizek

kiessége, Sík mezők, rétek ékessége, Vetések kellemetessége: Mind a teremtő dicső-

sége!

7. Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek, :/: Pompás liliomok s minden virá-

gi szépségek, Színekkel kihímezett rétek, Apróbb és nagyobb növevények: A gondvise-

lést hirdessétek.

8. E földön lakozó minden állat boldogsága, :/: A szárnyon repdeső madaraknak vidám -

sága, A halak s férgek sokasága, Egyszóval az élők világa Mondja: mily nagy az Úr jó -

sága!

9. Bölcs Isten remeki! Kik az ő képei vagytok :/: És őtőle lehelt emberi lélekkel bírtok: Az

örökkévalót lássátok Munkáiban és imádjátok; Egy szívvel és szájjal mondjátok:

10. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, :/: A szentek Urának légyen örök ma-

gasztalás! Kiben soha nincs megváltozás, Vagy ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre

szálljon áldás!

Isten áldásával.