Csend

J

ó így év első napjaiban a könyörülő Úrról olvasni, megkönyörül népén  fölkarolja őket és hazaviszi földjükre (Ézs 14,1-15,9).  Mindez rámutat, Isten könyörülő Úr, menti a bűnös embert.  Az Úr Jézusban utánunk jött és felkarolta ügyünket.  Kiment a rabtartó kezéből, és hazavisz.  Hazavisz az atyai házba. Megépíti az elromlott kapcsolatot, mert kapcsolatban akar lenni velünk.  Mindent megtesz az Úr, hogy a Tőle elszakadt, és eltávolodott embert magához vonja.

A világban való élés szolgai sort jelent, megfáradást, mert a világ célja, az állandó fáradság, mindig fáradozzunk, legyünk elfoglalva, ki se lássunk a munkából, és így ne legyen időnk Istenre. Az egyiptomi rabszolgaság idején is talán azért kiáltottak évszázadok múlva, mert szívüket teljesen elfoglalta a munka, nem engedett az állandó nyomorgatás időt a feltekintésre, az élet végiggondolására.  Mire véget ér egy nap olyan fáradttá válunk, hogy képtelenek leszünk odafigyelni Istenre. Ha gondolunk is Rá, süketté válik a szívünk. Nem halljuk már meg, amit mond. Könnyed pihenésre vágyunk, és nem Istenre. Igénk arról tesz bizonyságot, hogy az igazi nyugalom, megpihenés a Vele való kapcsolatban található. Az Úr Jézus hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Jó ezt most olvasni, mert az is benne van, már most menjünk Hozzá, indítsuk Vele az évet, és akkor nem fogunk megfáradni.  Mert az Ő követésében is megfáradhatunk. Ha Nélküle akarunk tanítvány lenni, vagy szolgálni, akkor bizony bele fogunk fáradni az egészbe. A Jézus nélküli élet fárasztó, azonban Ő megújulással, a terhek alól való szabadítással vár.

Beszél az ige Babilon bukásáról is, nemcsak az elnyomásnak, hanem az elnyomónak is vége lesz.  És ez nem csupán az akkori elnyomó babiloni birodalomra igaz, hanem sátánra is. Ő a mi legnagyobb elnyomónk, de vége az uralmának. Az Úr Jézus legyőzte a kereszten, és aki Hozzá jön,  és segítségül híja Őt, az megszabadul a rabiga alól.  Van szabadulás a bűn hatalmából, nem kötelező sátán terrorja alatt élni.  Az Úrnál van igazi élet, és Ő erre hív, amikor követésére szólít fel.  Az is igaz, hogy a sátán jól álcázza lényét, pozitív személyként állítja be magát, és csábítóan hat ránk. Azt sugallja, jót akar nekünk, mindent megad, amire vágyunk. És itt bukunk el, mert őt is a vágya vitte lázadásba, az égben volt, Isten mennyei világban, de a trónra tört, és ezért a földre hullt.  És most az embert akarja távol tartani az Élet forrásától, nem akarja, hogy Istennel élő kapcsolatunk legyen.  Szembe fordít Istennel, és minket is felhasznál terveihez. Azonban az Úr Jézus győzött fölötte. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, akkor se, ha álruhába öltözik. Ő nem életet kínál, bármennyire hangoztatja is, hanem halált. Mindent elpusztít, mindent tönkretesz, hazudik, becsap, mert hazugság atyja, és embergyilkos.  Azonban az Úr Jézussal életet nyerhetünk. Amit a gonosz elpusztít, azt Ő helyreállítja, mert Jézus maga az Élet.  Menjünk Őhozzá és maradjunk is meg oltalmában, járjuk az Ő útját és életre jutunk.

A gonosz mindent felhasznál Isten gyermekei ellen, körülveszi őket a rosszakarat. Izráel fogságra menetelének is örültek a szomszédos népek, és nem gondoltak arra, hogy a káröröm nem megoldás, mert őket is leigázza a hódító. Most az ige szól az idegen környezetnek, ne örüljenek, a gonosz őket sem hagyja ki. Másrészt rámutat az Úr szava, hogy a hívőket mindig idegen közeg veszi körül.  Nem egy jó világban élünk, hanem egy Isten nélküli világban, ezért nem könnyű helytállni, de az Úr is jelen van. Az Övéivel lakozik, nem hagy magunkra.  Vele hűek maradhatunk.  Ha figyelünk az igére, nem a világhoz fogunk igazodni. Nagy a veszély, hogy egy idő után beszippant a világ életformája. Azt gondoljuk, ahogyan a többség él, az biztosan jó. Ne engedjünk ennek a gondolatnak, hanem figyeljünk az igére, mint sötét helyen világító szövétnekre.

A szélcsendet jól kihasználja Isten népe (Jel 7,9-8,6). Szól az ige, és sokan lesznek, akik meghallják, és bárányt követik, a földi élet nehéz időszakában is. Az ítéletes események, az emberi tevékenységek következtében megjelenő nyomorúság, és egyre nehezebb élet, sokakat az Úr Jézushoz fordítanak. Sok ember rádöbben nem az ember, nem a tudása jelenti a megoldást. Minél nagyobb a tudás, annál nagyobb veszélyt, nyomort hoz az emberiségre.  Mert a tudás által létrejövő találmányok nemcsak az életet jobbá tételét, könnyebbítését segítik, hanem egyre pusztítóbb fegyvert ad az ember kezébe. Nem felszámolódik a szegénység, hanem egyre többen kerülnek mélyszegénységbe, egyre nagyobb lesz a szakadék az emberek között. És ezekben az időkben, amikor az Úr megkötözteti a szeleket, még lehet az Úr Jézushoz kiáltani.

Ezek az emberek, ahogyan igénk mondja, a legnagyobb nyomorúság idején meghallják az evangéliumot és felismerik, van megoldás.  A Bárány vére megtisztítja őket.  Isten tisztítószere a Bárány vére. Nincs más, de ez a szer még most is hozzáférhető. Ráadásul ingyen van. Ezért is akarja elrejteni a gonosz előlünk, nem akarja, hogy ingyenes hozzájussunk.  Pedig itt van, és csak hit által át kell venni.

Azt is láthatjuk, hogy az Úr követőinek az élete nem a kényelemről szól. Éheznek, szomjaznak, nehéz természeti körülmények közt élnek, mert Jézus nevéért cudarul bánnak velük. Azonban, amikor megérkeznek a Bárányhoz, Ő maga legelteti, élő vizek forrásaihoz vezeti őket, és letöröl minden könnyet a szemükről. Csodálatos jövőkép, ezért érdemes vállalni Őt a nehéz időkben, érdemes nemet mondani a világnak.

A hetedik pecsét felnyitása után, csend lesz a mennyben, vagyis egy kis szünet mielőtt az események tovább pörögnek.  A csend időt ad a föld lakóinak az elcsendesedésre. Amikor ezt tesszük, végiggondolhatjuk, hogy jó irányban haladunk-e?  És a csend idején meghalhatjuk az Úr szavát.  Ez a csend szívünkre helyezi, a csend szükségességét.  Keressük meg a magunk csendjét, mondjunk nemet az állandó zajra, mert a csendben könnyebben meghalljuk az Úr szavát.  A csend összeköt Istennel és egymással is. A csendben egymást is jobban meghalljuk, odafigyelünk a másikra is.  Urunk végezze el, hogy tudjunk csendben lenni, és halljuk meg Őt, lássuk meg akaratát, és halljuk meg egymást is.

Csend van bennem

1. Csend van bennem és emlékezem,

A múltba pillant fáradt szemem,

Vétket látok, s gondozó kezet,

Amely a szennyből hűn kiemelt.

Refrén:

Mért szeret Isten, mért szeret még?

Hogy lehet, mért nem mondja ki: Elég!?

Féltő karja újra átölel,

Megtört szívemhez szíve közel.

2. Csend van bennem és emlékezem,

Mily sok ajándék, nagy kegyelem,

Mily sok áldás, mennyi türelem

Kísérte végig az életem.

3. Csend van bennem és emlékezem,

Sokszor volt könnyes mindkét szemem.

Ha sok bánat, fájdalom is ért,

Csak Hozzá jöttem irgalomért.

4. Csend van bennem és emlékezem,

Dicséret, hála él szívemben,

Megköszönök múltat és jelent,

Holnapom védő, őrző kezed.

Isten áldásával.