T
|
ovább
küszködik a próféta Isten népével (Ézs 29,1-24). Nem akarják megérteni az Úr
üzenetét. Hamis biztonságba ringatják magukat, mivel az asszírok messze vannak,
ők pedig amúgy is kis nép. Elterjedt
köztük, hogy nem fogják őket leigázni. Ha mégis megtámadnák az országot, a templom
védelmet nyújt. Hiába ébresztget Ézsaiás, olyan mélyen alszanak, hogy még az oroszlánbömbölés
sem ugrasztaná talpra őket. A világ, a
jólét el tud altatni. Isten gyermekét nem
a kultusza vagy az épületei, hanem az Úr oltalmazza meg. Ahhoz azonban élő kapcsolat szükségeltetik.
Hallgatnunk kell az Úr szavára, és járni az Ő útján. Ha letérünk róla, és
elhagyjuk Őt, nem fog megvédeni, hanem a bajt felhasználja az ébredésre. Mindent
azért tesz, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele.
Meg akarja ismertetni atyai szeretetét. Ez Jézus Krisztusban nyilvánult
meg igazán. Úgy tekint ránk, mint
elveszett gyermekekre, és hívogat haza. Amikor a hívó szónak engedünk,
szeretettel fogadja vissza a bűnbánattal érkezőt.
Lélekben olyan távol kerültek Istentől, hogy már nem értik az írásokat. Ott
van kezükben az ige, de a szívük bezáródott. Látnak ugyan, de mégsem látják meg benne, amit Isten mond nekik. Nem ismerik fel Isten akaratát. De mi látjuk-e,
mit akar az Úr? Élő-e még számomra a Biblia, vagy csak megszokott szöveg? Hallom, amit az Úr nekem mond, vagy csak az
jut el hozzám, amit én akarok hallani? Mint egy lepecsételt, hozzáférhetetlen
levél, olyan volt az ige előttük. Mi már
tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit nélkül valóban zárt boríték a
Biblia. Csakis Őáltala, a Szentlélek
ereje által válik igévé. Az Úr Jézust megismerve, Megváltónknak elfogadva,
hullik le a lepel. Foglalkozhatunk naponta a Bibliával, de ha Jézus nem személyes
Megváltóm, ha nem hiszem, hogy helyettem halt meg a kereszten, akkor nem nyílik
meg az üzenet. Jézus az Isten Fia, és a Szentírás Általa válik élet könyvévé.
Jézust kihagyva csak egy könyv marad, megrendítő történetekkel, amikkel nem
tudunk mit kezdeni, csodák, amiket már csak mitológiának látunk. Az élő Jézus
nélkül a Biblia egy letűnt kor emléke, szép és bölcs gondolatok gyűjteménye.
Azonban ha az Urat keresem, megelevenedik. És amikor Rátalálok, az élet
forrásává válik. Uram, hadd merítsek ma
is ebből a forrásból. Elevenítsd meg általa az életemet.
Isten elmondja, mi a probléma népével. Jól figyeljünk, mert lehet, hogy pont ez
a gond ma nálunk is. Vallást csináltak
az Úr igaz tiszteletéből. Rendeletek,
emberi parancsolatok lettek belőle. Már nem arra törekednek, hogy Istent és az
Ő akaratát megismerjék, hanem a maguk által kidolgozott parancsok
megtartására. Elég nekik ennyi. Nem vágyakoznak az Úr után. Én vágyakozom
Utána, vagy nekem is elég a formalitás? Elég a szájkeresztyénség, vagy élő
tanítványságra vágyom? Mindent jól tudtak, el is tudták mondani, nagyszerű
vitákat tartottak a törvényről, csak épp a szívük maradt ki belőle. Amit hittek,
nem érintette a szívüket, nem jutott közel hozzájuk. Olyanok voltak, mint a
folyóban a kavics, kívül vizes, de belül száraz.
Milyen a mi szívünk? Odavittem-e már az Úrhoz? Szívből közelítek-e Felé,
vagy csak szájjal? Azt gondolják, mindegy, hogyan élnek, mert senki nem látja
őket. Kifordított gondolkodásnak mondja ezt a próféta. Isten formált, és nem mondhatjuk, Ő nem ért
az élethez. Minden Őtőle lett, az Ő teremtése ez a világ, és az élet az Ő
ajándéka. Milyen balga dolog azt gondolni, hogy Aki mindent létrehozott, Az
nem ért hozzá. Hányszor vagyunk mi is
így? Így gondolkodunk, mert ezt mutatja az élet. Problémáink megoldását nem
Tőle, hanem megfelelő szakemberektől várjuk.
Istenhez általában csak végső esetben fordulunk. Azonban jó tudnunk: Ő ért legjobban az
élethez. Hatalma van általunk leküzdhetetlen problémák felett. Ezt kellett megtanulniuk az apostoloknak is,
amikor az Urat követték. Félelmükben úgy gondolták, elvesznek, mert a hatalmas
vihart nem tudják legyőzni, ám amikor odafordultak az Úr Jézushoz, meglátták
hatalmát. Békesség lett a szívükben, mert az Úr lecsendesítette a vihart. Ahol
ők vereséget láttak, ott Jézus győzött.
Egy ítéletsorozat indul meg a templomból hangzó erős hang nyomán. Hét
angyal hajtja végre ezt. Kiöntik Isten haragjának hét poharát. Isten haragszik?
Hát Ő nem jó Isten? Nem a szeretet, Aki mindenkinek megbocsát? Ő az agapé, szereti a bűnös embert, de a bűnt
gyűlöli. Az embert menti és
megtisztítja, mert az Ő országába bűn nem juthat be. Ezt a földet az Istennek
való engedetlenség eredményeként a bűn uralta le. Nyomában minden téren
pusztulás megy végbe. Isten azonban az evangélium által menti azokat, akik a
bűntől szabadon akarnak élni, és csak Őneki kívánnak élni. Ezeknek a poharaknak is a célja többek között
az eszméltetés. Ha nem értjük meg az ige
szavát, hangosabban szól az Úr. Hátha Hozzá menekülünk, és kérjük szabadítását
a fenevadi birodalom hatalma alól.
Sok ítéletes nyomorúság támad a poharak nyomában. Egyre inkább
megoldhatatlan feladat előtt állnak a fenevadak. Korábban az első fenevad Krisztusként
tetszelgett, most megmutathatja hatalmát. Elháríthatja a csapásokat, de kiderül:
hatalma véges. Az igazi Krisztus, az élő Úr Krisztus tart kezében mindent. Ő ad
szabadítást, szavára indulnak meg a csapások, és Ő képes véget vetni neki.
Ehhez azonban kell, hogy valaki elismerje hatalmát, és kérje Őt, hogy
könyörüljön. Saját felelősségünk az, hogy odamegyünk-e Hozzá, és leborulva
kérjük-e kegyelmét.
A természet is azt üzeni, megérdemli az ember az ítéletet, mert mindent tönkretett
maga körül. Borzasztó ez. Isten a teremtéskor azt bízta ránk, hogy védjük, őrizzük,
amit Ő létrehozott. De nem tudunk megfelelni ennek a megbízatásnak. De
kimondhatjuk: Uram, mi ezt nem tudjuk megtenni. Minden csak pusztul, de jöjj, és
segíts rajtunk. Azonban a megtérésnek jelét sem látjuk. Még inkább Isten ellen
fordulnak, Őt okolják. Hányszor Istent
okoljuk életünk negatív dolgaiért, mindezt úgy tesszük, hogy előtte egyáltalán
nem bíztuk Rá az életünket. Ha baj van, Isten az oka, de amikor jól megy az
életünk, ritkán keressük, még ritkábban adunk hálát.
Az Úr megszólítja övéit, vigyázzanak, őrizzék meg ruhájukat, mert el fog
jönni. Igen, Ő eljön. Ne engedjük, hogy bármi eltántorítson az Úr ígéretébe
vetett hittől. Amit megmondott, azt Ő meg is cselekszi. Az Úr tartja a szavát. A
nyomorúság, a próbák idején is felfelé figyeljünk. Ő jelen van, nincs távol
azoktól, akik Benne bíznak. Körülöttünk tombolhatnak a csapások, de az Úr ott
van népével. Ő ad erőt a bizonyságtételre.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése