Az Úr csodásan működik

N

agy szabadítást élt át Ezékiás király (Ézs 38,1-39,8). Az asszír seregek anélkül vonultak el a város fala alól, hogy ő bármit is tett volna. Az Úr maga végezte el a szabadítást. Hatalmas Urunk van! Ő ma is csodálatos Szabadító és Tanácsadó. Aki bízik Benne, és engedi az Urat munkálkodni, átélheti az Ő segítségét. 

Ezt követően halálosan megbetegedett Ezékiás király. Furcsálljuk bizonyosan, hiszen hűséggel kitartott az Úr mellett. Miért betegedik meg egy ilyen komoly hívő? Ráadásul halálos a betegség? A hit megpróbálódik, a győzelem nem jelenti azt, hogy már semmi nehéz esemény nem fog bekövetkezni. A próba idején látszódik meg, mennyire bízunk Benne. Másrészt egy ilyen esettel még inkább növekedhet a hit. Kiderül, hogy a személyes, az életemet is érintő problémára hogyan reagálok. Bízom-e betegség idején is az Úrban?

Az ige azt is sejteti: Isten le akarta zárni a király életét. Őszerinte befejezett volt az élete. Mert az élet teljessége nem életkorfüggő. Fiatalon is elvégezheti valaki azt, amit az Úr rábízott. Más pedig élhet száz évet, mégsem teszi, amit Isten kér tőle. Ezékiás megkapta Isten üzenetét, letelt az ideje. De ő ezt nem fogadja el, és könyörög az Úrhoz. Ez lehet jó is, jelentheti: mennyire hitt az Úrban, hitte, hogy Ő képes meggyógyítani. De én inkább azt látom, hogy képtelen elfogadni Isten akaratát.

Az Úr azonban meghallgatja őt. A kikönyörgött meghosszabbítást megkapja, mert úgy tűnik, itt már Isten megengedő akaratát látjuk. Isten haza akarta hívni, a király azonban könyörgött, és az Úr ad még neki tizenöt évet. De ez már nem olyan lesz, mint a korábbiak. Megláthatjuk, az Úr elé vihetjük bátran és alázattal életünk dolgait. De jó mindezt azzal az alázattal tenni, ahogyan a Babilonban élő ifjak tették: Hitték, hogy az Úr meg tudja őket szabadítani a király kezéből és a tüzes kemencéből, de hozzátették: ha nem tenné is. És ez mindig fontos, ha nem tenné is meg, amit kérek, amit várok, én akkor is szeretem Őt. Továbbra is bízom Benne. Isten ígéretet ad neki, sőt, jelet is kap. Mindezt azért, hogy ez erősítse a hitét. Úgy tűnik, most nem igazán hitte, hogy az Úrnál van segítség. Mik azok a helyzetek, amik gyengítik a hitünket? Az Úr adott jelet, csak nézzünk Rá. Ez a jel az Úr Jézus Krisztus, az Ő halála és feltámadása. Nincs Őhozzá fogható. Ha Jézusra nézünk, minden kétségünk elmúlik. Békességünk lesz, és tudjuk, az Úrnál nincs lehetetlen. Aki legyőzte a halált, kihozta a juhok nagy Pásztorát az életre, az semmilyen probléma előtt nem hátrál meg. Istennek semmi sem lehetetlen.

A gyógyulást követően hálát ad a király.  Meglátja a keserűségben is az áldást, azt, ami előrevitte, ami javára volt. A nehéz pillanatokban, a betegségben, szenvedésben is megláthatjuk Isten munkáját. Ha látjuk, köszönjük meg. Ezékiás dicséri az Urat, bizonyságot tesz szabadításáról. Elmondja, hogy Isten gyógyította meg. Minden gyógyulás, szabadulás azért történik, hogy megvalljuk Szabadítónkat. Mondjuk el mindenkinek, milyen nagy dolgot tett velünk az Úr.

Látjuk a veszélyeit is ennek a gyógyulásnak. A király addig sírt, amíg Isten nem könyörült, de a gyógyulás után büszkeség költözik a szívébe. Messzi földről, a feltörekvő új nagybirodalom királya küld követeket hozzá. Elterjed a csodálatos gyógyulás híre, és Ezékiás szívébe beköltözik a büszkeség. Mintha már nem Istenről tenne bizonyságot, hanem saját hatalmával, gazdagságával kérkedett. Olyan szomorú, amikor nem vállaljuk mások előtt Urunkat, és nem mutatunk Rá: mindent Tőle kaptunk. Mi szegények és elesettek vagyunk. Ezékiást megkísértette a dicsőség, az elismerés. Jól esett neki az idegen uralkodó dicsérete. Minden dicséret egyedül az Urat illeti.

Ennek a magatartásnak meglesz a következménye, Babilon el fogja foglalni az országot, és mindent, amire most büszkék, elhurcolja és elpusztítja. Milyen jó, ha minden büszkeségtől már most az Úr által megszabadulunk, és mindenért Őt dicsőítjük.

Jánosnak megmutatja az Úr a nagyszerű jövőt (Jel 22,8-21). Nem árul zsákbamacskát, hanem feltárja, mi vár az Övéire. Van cél, mégpedig az új teremtés. Nem a gonoszé, a pusztulásé, a haláé az utolsó szó, hanem Istené. Isten szava az élet szava. Nem változott semmit. Ahogyan a teremtéskor szavára előálltak a dolgok, úgy áll elő az új föld is. Isten ma is ugyanaz.

A cél felé tartva mindig figyeljünk az igére. Bízzunk benne, hogy amit mondott, az megtörténik. A legreménytelenebb helyzetekben is az ige mutat utat. Amit ígér az Úr, azt Ő megtartja. Mit ígér? Eljön hamar. És el is fog jönni. Várjuk Őt, készüljünk a fogadására, engedelmes hittel. Az igéhez sem hozzátenni, sem elvenni nem kell, mert az így teljes. Nem szorul kiegészítésre, javításra. Ha nem értjük, a hiba bennünk van. Az Úr kínálja az élet vizét, bár meglátnánk, és merítenénk belőle. Mert az újítja meg az életünket. Ha csüggedtek, fáradtak vagyunk, az élet vize megerősít, feltölt.

A Jelenések könyve után Lukács evangéliuma következik (Lk 1,1-25). Jánossal ellentétben Lukács nem szemtanúja az evangéliumnak, ezért jár utána. Felismeri, hogy a következő generációnak is el kell mondai Jézus történetét. A Megváltó életét meg kell ismertetni a nem zsidó népekkel is. Az evangélista felismerte, hogy ez az ő feladata. Összegyűjteni és továbbmondani Jézus életét. Mindezt úgy, hogy közben élték is a jó hírt. Beleélték abba a világba, amelyikben jártak. Pál apostolt kísérve volt alkalma meggyőződni a feltámadott Úr hatalmáról. Úgy tesz bizonyságot, mint akinek a saját életét is megváltoztatta az Úr Jézus Krisztus. Az igazi, erőteljes bizonyságtétetel mindig személyes megtapasztalásból fakad. Úgy teszek bizonyságot, hogy magam is kegyelmet nyertem. Elveszett, reménytelen bűnösként álltam az Úr előtt, de Ő megbocsátotta és eltörölte bűneimet. Új életet nyertem. Ez a vallomás másoknak is reménysugarat jelent.

Hosszú csend után Isten újra szól. Mégpedig egy idős házaspárhoz, akik teljes szívvel várják a Messiást. Bíznak Istenben, annak ellenére, hogy nem kaptak meg mindent. Gyermektelenek voltak, de ez nem rendítette meg hitüket, várták az ígéretek beteljesedését. Imádkoztak a Megváltó eljöveteléért. Imádkoztak gyermekáldásáért. Nem sértődtek meg, és nem is csalódtak. Nem adták fel az imádságot, nem zárkóztak be az Úr előtt. Továbbra is készek voltak Istennek szolgálni.

Isten angyala hozza meg a hírt: meghallgatásra talált a könyörgés. Isten cselekszik. Miért most? Mert így még erőteljesebb lesz az Úr munkája. Isten hatalma és dicsősége mindig a mi lehetetlenségeink által ragyog a legszebben. Zakariásék életében világos, hogy emberileg nem lehet gyermekük, azonban, amikor János megszületik, mindenki tudja majd: Isten ajándéka Ő. Az Úr csodásan működik.

Az Úr csodásan működik a mi életünkben is. Fogadjuk mindig hittel az Úr szavát. Bár azt is látnunk kell, hogy a hitetlenség sem akadályozza meg, hogy az Úr megvalósítsa tervét. Zakariás szívében kétségek vannak. Miért? Mert magára néz! Sokszor emiatt nem történnek  nagy dolgok. Magunkra, képességünkre, lehetőségünkre figyelünk, félünk a kudarctól. Pedig ha az Úrra néznénk, és meglátnánk, hogy nem nekünk kell cselekedni, engedelmesebbekké válnánk. Zakariás megnémul, mert nem hitt Isten szavának. Uram, nagy csoda, hogy még nem vagyunk mind némák. Ha velünk is úgy történne, mint Zakariással, sok néma hívő élne a földön. Hányszor nem hiszünk az igének? Urunk Könyörüljön rajtunk, hogy fogadjuk hittel mindazt, amit olvasunk. Soha ne a magunk képességeihez mérjük az Urat. Amit Ő mond, azt meg is tudja tenni.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.