Az Úr szól

A

z élet mindig zajlik, történnek különféle események, de amikor mozdul a világ, és Isten gyermeki feszülten figyelnek, az Úr szól hozzájuk (Ézs 20,1-6). Szinte azonnal küldi a prófétát Isten, ahogyan az asszír király hadvezére megindul Asdód ellen. Nem hagyja övéit kétségekben, és jelzi, itt vagyok, ne féljetek! Fontos mindig tudni, és szívünket erősíteni vele: az Úr jelen van. Ismeri a helyzetet, ezért nyugodtan rátámaszkodhatunk.

Mindenki feszülten figyelt, hiszen Filiszteus földön, Izráel városaihoz nagyon közel járt az asszír sereg. Jó mindig figyelni felfelé, mert az Úr szól, de kell, aki meghallja. Ézsaiás fogékony az Úr szavára, meghallja, majd továbbadja az üzenetet. Ézsaiás ugyanolyan ember, mint bármelyik kortársa, így könnyen elvethetik szavát. Ma is így van, hozzánk hasonló személyeken keresztül szólít meg minket Isten. De meghalljuk-e, vagy csak emberi véleménynek tituláljuk? Az Úr Jézust is sokan azért utasították el, mert csak embert láttak Benne. Nem ismerték fel az emberben az élő Istent. Pedig az élete és a tettei tettek Róla bizonyságot. Urunk könyörüljön, hogy mindenkor halljuk, amit mond, akkor is, ha az emberi eszközökön keresztül érkezik hozzánk.

Ézsaiásnak az öltözéke is üzenet volt, az egész megjelenése Istenről beszélt. Az üzenet lényege: Egyiptomot az asszírok elfoglalják, és akiben bíztak, akitől segítséget vártak, fogságra jut. Erőteljes üzenet, ne egy másik néptől, hadseregtől, emberi eszközöktől várjanak segítséget, hanem egyedül az Úrtól. Annyiszor láthatjuk az igében, hogy az emberi segítség semmit sem ér. Nagy kísértés, hogy mégis az emberre építünk. Miért? Mert az ad biztonságot, ha látjuk, hogy az ország vezetői mindent megtesznek népük védelméért. Megnyugszunk, ha valaki mellénk áll, bátorít és segítséget kínál. Amikor emberekhez fordulunk, az azt jelenti, látunk magunk mellett valakit, látjuk az eszközöket, amik majd segítenek. Mi mindig azt nézzük, ami a szemünk előtt van, az Úr pedig azt figyeli, ami a szívben van.

Gyakran azért nem fordulunk az Úrhoz, vagy nem csak Benne bízunk, mert ez azt jelenti, hit által csakis Rá támaszkodunk. Emberileg nem látunk semmilyen segítséget, nincsenek fegyvereink, ahogyan Dávid is ott állt Góliáttal szemben, hittel, egy parittyával a kezében. Dávid nem a fegyverekben vagy más emberi szövetségben, hanem az Úr nevében bízott. Tudta, ha ő csak egy fiatal képzetlen civil is az erős katonával szemben, de jelen van az Úr. Góliát csak a fiatalt látja, és nem veszi számításba Istent. Amikor hitből szállunk szembe a problémákkal, az erőteljes bizonyságtétellé is válik. Nem lehet belemagyarázni, hogy mégis saját erőnk, képességünk vagy eszközeink hozták meg a változást, a győzelmet.

Megszégyenülnek, akik Kúsban reménykedtek. Megtapasztalják, hogy egyedül maradtak. Reményforrásuk elveszett. De ebben a helyzetben is Ézsaiás üzenete reményt kínál. Forduljatok az Úrhoz! Értsétek meg, hogy egyedül csak Ő segíthet. Neki nincs szüksége Egyiptom fegyvereire, haderejére. Az Úr megbízható.  Isten szavában ma is nagy erő van. Általa legyőzi a gonoszt. Az Úr Jézus megdorgálta a lázat, a betegség lelkét, és azok eltávoztak. Az Ő szavában ma is élet található. Ha Ő szól, a gonosz meghátrál. Fogadjuk hittel az Ő szavát, és engedelmeskedjünk Neki. Bízzunk teljes szívvel abban, amit Ő mond.

Jánost ismét megszólítja a mennyei hang, utasítást ad neki (Jel 10,8-11). Az apostol nemcsak egyszer, hanem folyamatosan figyel az Úrra. Folyamatosan megszólítható. Isten velünk való kommunikációja nem annyi, hogy csupán vigasztal, bátorít, vagy segítséget ígér bajainkban. Ő utasítást ad a hívőknek. Hiszen, aki Jézusban hisz, tanítványává válik. A tanítvány pedig azt teszi, amit mond és mutat a Mestere. Tehát kapunk utasításokat. Sokan olyan langyosnak képzelik a hitéletet. Odamegyünk az Úrhoz, elmondjuk kívánságainkat, és Ő megcselekszi azokat. Igen, ha az Övéi vagyunk, és Isten országát keressük, akkor Ő megadja azt, amire szükségünk van. Isten országát keresni, érte élni azt jelenti, figyelek a Királyra, és teszem, amit mond.

János engedelmeskedik, odamegy az angyalhoz. Pedig időigényes, és talán félelmetes is lehetett a helyzet. De megy, mert fontos neki Isten szava. Ma is ez az első számú üzenet: menj, és vedd át a könyvet. A könyv nyitott. Ez jelezi, bele kell nézni, olvasni kell.  Vegyük kézbe az igét, és olvassuk. Ahhoz ki kell nyitni. Mikor volt nyitva a Bibliánk? Van-e nyitott Bibliánk? Isten elsősorban igéjét adja, általa jelenti ki magát, tárja fel előttünk titkait. Ha Istent  meg akarjuk ismerni, olvasnunk kell az igét. Kézbe kell venni, és benne megtaláljuk azt, ami szükséges a hitben való járáshoz. Az ige el is igazít az élet tengerén. Azért adta az Úr a Bibliát, hogy ne lehessen Isten népét megtéveszteni.

 János átvette a könyvet, és megette, ami édes volt, mint a méz. Édes, mert Isten szava. Nincs csodálatosabb az Úr beszédénél. Dávid is hasonlítja mézhez. De megkeseredik János gyomrában. Miért? Mert nemcsak áldások találhatóak benne, hanem vannak jajok, ítéletes igék is. Nemcsak azt mondja el, hogy szeret az Úr, hanem azt is, hogy igaz, és bűnt gyűlöli és megítéli. A megkeseredést kiválthatja az is, ami történni fog. János tudja, hogy kevesen fogadják el az ige üzenetét. Keserűvé válik, mert nehéz dolgokról is beszélni kell. Az a sok nyomorúság, amit már eddig is látott, nem vidám dolgok.  Nagyon is fájdalmas, hogy az emberek nem akarnak megtérni Istenhez. Inkább a bálványokat, saját maguk istenítését választják, mintsem az Úr követését. De amíg itt van az ige, van remény az életváltozásra. Azért kaptuk, hogy komolyan vegyük, és igazodjunk hozzá.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.