A világ Királya

E

lmondja Ézsaiás mindazt, ami a veszély közeledtével Jeruzsálemben történt (Ézs 22,1-25). A hódító hadsereg híre megrémítette őket. Sokan elmenekültek, akik nem, azok kapkodnak és védelmet építenek ki. Fontossá válik a fegyverraktár és a városfal. Mindent megtesznek, hogy megőrizzék a várost az ellenségtől. Azonban a próféta nem dicséri őket, amiért mindenre odafigyelnek, inkább az Úrhoz való odafordulást hiányolja. Annyira megrémültek, hogy nem látják az Urat. Nem ismerik fel, hogy nem a külső védelmi eszközök segítenek rajtuk, hanem egyedül az Úr. Bűnbánatra hívja őket Isten, de ők vigadnak, mert úgy gondolják, elvégezték a munkát, biztonságban vannak. Magukat ünneplik, a terveket, a vezetőket, a városfal-építőket, és úgy gondolják, ez elég. Nem ismerik fel, hogy bűnbánat és igazi, valóságos megtérés nélkül nincs biztonság és élet. Mert a veszedelem nem véletlenül történik, Isten ítélete lesz bűneik miatt. Azonban ha ezt felismerve bűnbánattal Hozzá fordulnak, az Úr elhárítja a bajt. Hányszor átélték már ezt. Amikor a nép őszintén kereste az Urat és megtért bálványozásából, és Isten akarata szerint kezdett el élni, az ítélet elmaradt. Az ellenség emberi beavatkozás nélkül elvonult. Hatalmas Urunk van!

Igénk azt üzeni, hogy tekintsünk ma az Úrra, arra, Aki mindazt megcselekedte, amit eddig átéltünk. Semmi sem a magunk erejéből ment végbe. Övé a szabadítás. Kegyelemből van üdvösségünk, írja Pál apostol. Minden az Ő drága kegyelme. Ő adott életet és váltott meg a bűnből és halálból. Ha mindig Rá tekintek és látom hatalmát, akkor nem fognak a félelmek beborítani. Izráel nem az Úrra, hanem a félelmet keltő ellenségre nézett, és nem mert bízni. Tekintsünk bátran Urunkra, soha ne feledjük, hogy életét adta értünk. Ha ezt megtette, ha vállalta értünk a halált, akkor ma sem hagy magunkra, és a legjobbat akarja adni. Ha ránézünk, meglátjuk, hogy a győzelem nem rajtunk múlik, az Úr azt már elkészítette, csak engedelmes hittel át kell vennünk.

Mivel Jeruzsálem vezetői és népe nem bíztak az Úrban, és inkább a maguk erejére és hozzáértésére építettek, megtapasztalják, hogy mindez semmit sem ér. A maguk ereje, a kiépített védvonal sem jelent semmit az ellenséggel szemben. Fogságra fognak kerülni. Úgy élnek, mintha minden rendben lenne. Megtérés nélkül hamis bizodalmat ápolnak. Úgy gondolják, mivel Isten népe közé születtek, senki nem árthat nekik. Előre elkészítik a sírhelyeiket, és ez elbizakodás. Az Úr kijelenti: üresen marad a sírhely, mert messzi földre kerülnek.

Azonban az Úr elhív magának mást, aki híven szolgálja Őt. Mi már tudjuk, hogy ez a szolga az Úr Jézus Krisztus. Az Atya Rá helyezte Dávid házának a kulcsát, amit Ő megnyit, azt senki nem zárja be. Ő nyitja meg keresztje által az életre vezető utat, és ezt senki nem zárhatja be előttünk. Jézus az ajtó, rajta keresztül juthatunk életre. És Ő az út is. Ő az a keskeny út, amelyen Isten országába juthatunk. Beléptem már az életre vezető ajtón? Járom a keskeny utat?

A hetedik trombitaszó után csodálatos események játszódnak le (Jel 11,15-19). A Király átveszi a világ fölötti uralmat. A feltámadott Úr Jézus Krisztus a világ egyedüli hiteles uralkodója. Őt illeti az uralom életünk felett is. Halálával bizonyította, hogy szeret. A Tőle messze került bűnös embert is szereti. Nincs olyan bűn vagy életválság, ami Tőle távol tarthatna. Vére minden bűnt eltöröl. Aki bűnbánattal jön, és Őt akarja követni, az jöhet. A múlt el van törölve, és szabadon élhetek Vele egy új életet.

A világ feletti uralom Istené és az Ő Krisztusáé lett. Ő a győztes, nincs Hozzá fogható, és én is Hozzá tartozhatok kegyelemből. Jó beletartozni a csapatába. Bár az emberek többsége nem akarja, hogy Ő uralkodjon. Pedig az Ő uralma az egyedül jó hatalom. Irgalom van a szívében, és amíg itt vagyunk a földön, megbékülhetünk Vele. Ő nem ellenségként tekint ránk, azt akarja, hogy megtapasztaljuk hatalmát, és örömmel és önként boruljunk le Előtte.

A huszonnégy vén leborult Előtte, és imádták Istent. Hála volt a szívükben azért, hogy az Úr Jézus győzött és átvette a hatalmat. Amíg nem az Ő kezében van az életünk fölötti hatalom, ki vagyunk szolgáltatva a gonosznak. Az Úr Jézus nem erőszakkal hódít meg, hanem hív, így szól: Jöjj, és kövess engem. Nekem kell felállnom, megmozdulnom és elindulnom. Saját életem felett én tehetem Őt királlyá. Nem erőlteti rám magát. Leborultam-e már Előtte, és imádom-e Őt?

Megharagudtak a pogányok - milyen döbbenetes ez. Az emberi uralmak alatt annyi nyomorúságban volt már részük a népeknek. Oly sok elnyomás történt. Az emberiség már annyiszor megtapasztalta az emberi uralom minden nyomorúságát, mégis úgy vagyunk, mint Izráel népe volt. Inkább egy embert akartak királyuknak, mintsem Istent. Az ember megharagszik az Úrra, ahelyett, hogy hálás örömmel fogadná. Nincs nagyobb jó, mint amikor Ő megjelenik és átveszi az uralmat. Miért? Mert ha olvassuk az igét, láthatjuk, hogy már földi szolgálata idején is mindig az ember mentését tartotta szem előtt. Mindenfelé a gyógyulást, szabadulást, az új, Isten szerinti életet vitte. Jézus nyomában soha nem járt pusztulás. Isten bűnösök iránti szeretetét hozta el. A jogos ítéletet is elengedte, nem kövezett, hanem magára vállalta a büntetést. Ő szenvedett sebeket, Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Ilyen királyra van szükségünk. Az élet Jézusban kerül a helyére. 

Fontos jelenet: az Úr megjutalmazza a Hozzá hűségeseket, akik kitartottak Mellette akár életük árán is. Már e könyv írása idején vannak mártírok, János is a hitéért van száműzetésben. Milyen megerősítő lehetett számára is látni, hogy az Úr értékeli a hűséget, és megbecsüli azokat, akik vállalják Őt. Eljön a föld pusztításának is a vége. Eljön a nap, amikor a Király visszatér, és véget vet a pusztításnak. Az ember az Istentől kapott világot pusztítja, benne Isten ajándékát, az életet. Isten nem pusztulást, hanem felépülést, begyógyulást akar. Hiszen maga Jézus az Élet. Aki Őt befogadja, az Életet fogadja be.

A nagy király jön: Hozsánna!

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat

szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa

léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a ma-

gasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, sze-

gény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A

bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi öröksé-

gét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Is -

ten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki

pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő

táborban.

4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra

egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban

Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kin-

cseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cseleke-

detink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És

hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

Isten áldásával.