Csak Jézus

I

sten népe gyakran kerül idegen népek kereszttüzébe (Ézs 18,1-7). Most Egyiptom akar Asszíria ellen szövetségre lépni Júdával, azonban Isten soha nem pártolta a más népekkel való összefogást, mert Ő mindig népe rendelkezésére áll. Isten gyermekeinek meg kell tanulni minden körülmény közepette az Úrban bízni. Aki ismeri Istenét, és élő kapcsolatban van Vele, az nem fog félni, és nem fog kapkodni veszély esetén sem. Első számú segítségnek mindig az Urat tartja. 

Igénkben azt látjuk, nem könnyű megmaradni az Úrban való bizodalomnál. Itt követek érkeznek Egyiptomból, és Assziria elleni szövetségre kérik Júda királyát. Fogjunk össze, és védjük meg magunkat. Jónak tűnik, hiszen Egyiptom nagyobb, és hadserege védelmet nyújthat. Azonban Egyiptom népe nem ismeri az Urat. Pogányok, és az Úr nem pogányok által akarja megmenteni népét, hanem Ő maga ad védelmet és készít szabadítást. 

Isten gyermeke mindig az Úrba vesse bizodalmát, mert ha így tesz, nem fog csalódni soha. Figyeljünk a kürt szavára, figyeljünk mindig az igére, általa szól az Úr. Isten soha nem pánikol, tudjuk meg Tőle, hanem nyugodtan szemlélődik. Isten vészhelyzetben is nyugodt, ezért Rábízhatjuk magunkat. Az Úr Jézus nyugalma a háborgó tengeren vált kézzelfoghatóvá, aludt, amikor a tanítványok megrémültek. Jézus azért tud aludni életveszélyben is, mert Ő az Ura a helyzetnek. Ő az Ura a vizeknek és a szeleknek is. Ha úgymond alszik is, uralkodik. Semmi sem történhet akarata nélkül. Ezt a nyugalmat figyelhetjük meg, amikor a gadarai Felé rohan, nincs benne  félelem, inkább a gonosz torpan meg, mert Jézus Úr felette. De jó lenne ezt mindig így látni! A mi Urunk minden gonosznál és veszélyforrásnál hatalmasabb. Ha Rá figyelek, és engedem, hogy irányítsa az eseményeket, megtapasztalom hatalmát.

Az ige előre is mutat, az a nép, amelyik még magában bízik, egyszer majd meglátja Isten hatalmát, és leborul Előtte. Hűségünk bizonyságtétel azok felé, akik ma még Isten nélkül akarnak boldogulni. Amikor az Úr munkája láthatóvá válik az övéi életében, mindennapjaiban, az gyakran meggyőzi a még ellenállókat. Ha igazi változás mutatkozik a hívők életvitelében, ha másképp cselekszenek, mint ahogy az a világban megszokott, az bizonyságtétel lehet.

Egyre súlyosabb események mennek végbe a földön. Minden pusztul, az ember irányítása alól kicsúszik saját tudása. Felborul a természet rendje, de mindezek egyben jelzések Istentől. Az egyik jelzés: mi nem vagyunk istenek. Amint az egyiptomi fáraó sem volt az, és nem tudta megszüntetni a csapásokat, úgy a mai ember sem az. A másik jelzés: nem vagyunk magunkra hagyva, kiszolgáltatva az elemeknek vagy a megmanipulált dolgoknak, mert Isten jelen van. Ő ma is uralkodik, mindezt a javunkra teszi. Azt akarja, hogy meglátva tehetetlenségünket, forduljunk Hozzá, és hívjuk segítségül. Ha eljutunk oda, hogy letegyük Urunk előtt a koronát, megfordulhat az élet. Sajnos azonban az ige nem ezt a fordulatot mutatja. Inkább egyre távolodunk Istentől. Meg akarjuk mutatni, hogy elboldogulunk Nélküle is.

A gonosz pusztít, a jajok között talán van szünet, de nem él vele az ember. Szinte minden nyomorúság, csapás, háború, katasztrófa után van egy kis lélegzetvételnyi idő, de mintha nem használnánk fel jól. Az ördög elhitet, és azt suttogja, most már minden rendben lesz. Nem következik újabb pusztítás. Élj nyugodtan tovább, ahogy eddig. Légy önző, csak magadra gondolj, zsákmányolj ki mindent, és törekedj nagyobb tudásra, és akkor elhárítod a bajt. Azonban a Szentírás nem a nagyobb tudás eredményének látja az élet megváltozását, a fegyverek eltűnését, hanem az Úr Krisztusba vetett hitnek. Akkor változik meg az élet, ha Őt tesszük életünk Urává, és engedjük, hogy új természettel ajándékozzon meg. Ha nem így cselekszünk, még nehezebb időszak jön.

A gonosz már türelmetlenül várja, hogy akcióba lendülhessen, és amikor eloldódik a kötelék, bele is fog pusztító és ártó munkájába. Azonban mindez Isten engedélyével valósulhat meg, így az övéi nincsenek kiszolgáltatva a gonosznak. Sőt, akiben az Úr Jézus Krisztus jelen van, az ellen tud állni a gonosz munkájának. Isten Szentlelke a legnehezebb időkben is vezeti Isten gyermekeit.

A lovak, amiket János lát, ártanak az embernek. A gonosz befolyása alatt álló embert oly sokáig szolgáló ló most ellene fordul, és árt neki. Megdöbbentő, milyen átalakulás megy végbe. Szájukból ártalmas gázok törtek elő, ami utalhat vegyi fegyverekre, de rámutat arra is, hogy a meg nem tért szívből is gyakran ártó szavak jönnek elő. Mennyit ártunk szavainkkal, beszédünkkel. Azonban az Úr megtisztíthatja a szívünket, és így már nem ártalmas, hanem gyógyító dolgok jönnek elő belőle.

A legmegdöbbentőbb, hogy az emberek nem tértek meg, nem akartak életváltozást, hanem a bálványokhoz fordultak. Továbbra is Isten nélkül és istentelenül élnek. Ezt látja János. Megtalálják a maguk segítségét, ördögöket imádnak, és kezük alkotásait. Azt gondolják, alkotásaik megmentik őket. Mintha ma pont ebbe az irányba tartanánk. Nem a megváltozott és Krisztust követő életformától várjuk a problémák megoldását, az elromlott dolgok helyreállítását. Azt gondoljuk, hogy a technika által megváltozik az élet, anélkül, hogy nekünk változni kellene. Azonban ez így nem megy. Isten nélkül, az Ő életünkbe való beavatkozása nélkül nem fog megváltozni az, ami romlásnak indult. A föld problémáit nem lehet pénzzel és fegyverekkel megoldani, csakis Isten kegyelme által. Isten elküldte a megoldást, és Ő az Úr Jézus. Ne szuperhatalmaktól várjuk ezt, hanem egyedül az Úrtól. És a megoldás a Benne való élő hit által lehet a miénk.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.